A március már el is kezdődött, tehát serényen nekiláthatunk a palántázásnak. Korábban már értekeztem a konyhakerti előkészületekről, illetve sok újrahasznosítható palántanevelőről is írtam – eben a hónapban azonban szépen sorra veszünk néhányat, hogy első kézből tapasztalhassuk meg előnyeiket és hátrányaikat is. Az első delikvensünk a dehidratált tőzegtabletta lesz. 
Ezeket a szárított, préselt palántázó eszközöket bevallom, én idén használom először. Ami elsőre szembetűnik, hogy majdnem kétszer annyiba kerül, mint a klasszikus lebomló papírcserép, és méretében is kisebb (4 cm átmérőjű, de pont passzol a tálcámba). Az ár azonban ne rettentsen el senkit, vizsgáljuk csak meg alaposabban; az az előnye megvan, hogy külön palántaföldet már nem szükséges vásárolni hozzá. 
Egy letakarható, áttetsző tetejű palántázó házacska vagy tálca viszont kelleni fog ugyan, de mivel nem kell földet lapátolni, nem kell a magültetés művelet után takarítanunk sem, így kisgyerekkel is végtelenül egyszerű használni, ráadásul sok időt megspórolhatunk – plusz egészen szórakoztató is :)
Helyezzük a kapszulát egy tányérba vagy virágalátétbe. Felül legyen az az oldala, amin közepén találunk egy pici lyukat, oda kerül majd a mag. Nem volt a csomaghoz piktogram vagy leírás, így én még szárazon rábiggyesztettem, majd alaposan meglocsoltam.
Ahogyan a kapszula megszívja magát, megnő a térfogata, és szépen körülöleli a magot. Az átmérője egy vékony papírcsíknak köszönhetően nem változik, csak a magassága – kb. négy-ötszörösre nő meg. Kell neki néhány perc, de ha megszívta magát, át is helyezhetjük a palántázó tálcára. 
Én reggel és este permetezővel tartom szinten a nedvességet, sokkal könnyebb, mint locsolgatni. A hagyományos műanyagpoharas vagy cserepes keltetőkhöz képest viszont kicsit jobban kell ügyelni a megfelelő szellőztetésre. Sajnos a legnagyobb figyelem mellet is előfordul, hogy penészedésnek indul az ültető közegünk, de tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezt elkerüljük: lehetőség szerint ne érjenek össze a papír kapsznik, szellőztessük a dobozt rendszeresen, majd ahogy erősödnek a palántáink, le is mondhatunk a takarásról egy idő után. 
A penészedés, ha pechünk van, megtámadhatja a növényeket is, és kárba megy a munkánk.
Kaphatóak olyan papírtálcák is, amelyeket egyben szükséges a dobozba helyezni – én egy ilyennel futottam rá a penészre – a végén már hígított ecetes vattával törölgettem a széleket, de sokat sajnos nem lehetett tenni.
A papírcseréphez hasonlóan szerintem egyszerű a dehidratált tőzegtabletta használata, mert ha szépen megerősödik a palántánk, csak meg kell fognunk az egészet, és be kell ültetni a cserépbe a tőzeg közeggel együtt, így minimális az esély arra, hogy megsértsük a növényke gyökereit.
Ebben az esetben mindig alaposan vizsgáljuk meg a vetőmagot; csak az erős és egészséges darabokat használjuk, ne pazaroljuk a satnya darabokra az értékes helyet és a drága kapszulát. 
Bár még csak keltetés alatt vannak az első kísérleti példányok, de szerintem a kapszula egy jó megoldás :)
