Izgalmasan hangzik már a neve is, de mi a manóval van dolgunk? A shishito (shishito chili) egy japán paprikaféle. Bevallom, eddig nem volt dolgom (a tányéron kívül) ezzel a fajtával, így kicsit utána kellett néznem a szükségleteinek. Külföldön egyébként felkapott előétel, pirítva mártogatós mellé, de savanyítva is ettem már. Nem csípős kifejezetten, így bárki megkóstolhatja :) A termés hosszúkás, keskeny és lapos, zöld (de piros verziót is találtam a neten). A nevét az oroszlánról kapta, mert a termés csúcsa állítólag hasonlít az oroszlán fejére – japánul shishi az oroszlán, mint megtudtam.   

A magokat ajándékba kaptam Diától és Gigitől, amit nagyon köszönök, ki is próbálom, mit tudnak :) 

Gigi leírása alapján könnyen szaporítható és tartható jószág a shishito, akár lakásban vagy balkonon is próbálkozhatunk vele, így mindenképpen helyet kap nálunk is. A szokásostól eltérően most a magokat tálcán fogom csíráztatni, és csak a csírázó képeseket fokom elültetni. Helytakarékos a megoldás, illetve szépen nyomon lehet követni a történéseket :)

A csíráztatással már általánosban mindenki találkozhatott (lásd a bab példája). A metódus attól nem sokban különbözik, azt leszámítva, hogy nem vattát használok, mert abba könnyen bele tud akadni a gyökérkezdemény, ideálisabb egy jobb minőségű papírtörlő összehajtva. Jobbak törölköző darabot is használhatnak! A csírázáshoz nem árt a magasabb hőmérséklet, így a fűtőtestet fogom bevetni. A fűtési szezon végével már nem kell félnem attól, hogy megfőnek, de mégis valami. Ha kihajtottak a magok, elültethetőek lesznek műanyagba (papírba is lehet, talán még jobb is, de sajnos kifogytam) kerülnek majd, és az erkélyajtó közelébe teszem át őket, mert ekkorra már csökkenteni lehet a hőmérsékleten, de a fény mennyiségét emelni kell. 

Miután szépen fejlődésnek indultak a paprika magok, körülbelül 1,5 hét elteltével eljött az idő az elültetésre. Fogtam egy pohár jó bort, és munkához is láttam. Nem voltam maximalista, tekintve hogy csak kísérletezem, 5-6 tő bőven elég lesz. Végül volt néhány paradicsom és bazsalikom ami nem kelt ki, így ezek helyére, papír kapszniba került a legtöbb shishito csíra, de egy tejfölös dobozt is felhasználtam, ez látható a képen.

A földet permetezővel nedvesítsük be, a csírákat pedig nem túl mélyre kell helyezni, éppen csak annyira, hogy ellepje a föld. Ismét permetezzük. Az elültetést követően szép tempóval növekednek majd a palánták, napról napra megfigyelhető lesz a különbség.

Már áprilistól, ha szép az idő, érdemes lesz a palántáinkat fokozatosan a napsütéshez szoktatni, hogy májusban, amikor minden kikerül a teraszra, ne menjenek tönkre. A különbözú chili félék termesztésének azonban az év bármely szakában hozzáláthatunk, mert a lakásban is tökéletesen érzik magukat :)

A helyzet az, hogy az idő csak úgy repül :) Már ki is kerültek a palánták a teraszra, és szépen virágzásnak is indultak. A különbözú chili félék termesztésének azonban az év bármely szakában hozzáláthatunk, mert egy kis odafigyeléssel a lakásban is tökéletesen érezhetik magukat, de a beporzásról olyankor nekünk szükséges gondoskodni.

A vöröshagyma a magyar konyhában az egyik leggyakoribb zöldségféle, elképesztően sokoldalú. Saláták, levesek, főzelékek, pörköltek és sültek ízesítésére egyaránt használjuk a mindennapokban. Fertőtlenítő hatású, C- és D vitamin forrás (bár nyersen gondolom remélem kevesen fogyasztják, legalábbis társaságban), és még tojást is lehet festeni vele. Nem szuper?!

A hagymafélék magról, illetve dughagymáról is termelhetőek, sok magot vetettem már az idén, így most foglalkozzunk inkább a duggatással. Amikor értesült konyhakerti terveimről, apósom meglepett egy nagy zsák dughagymával, aminek nagyon örültem, ezúton is köszönöm még egyszer! Igaz, hogy életünk végéig elég lenne a mennyiség, de ajándék hagymának.. :D

Jöjjön a lényeg; a hagymát is korán (már február végén, március elején) a földbe kell dugni, ha szeretnénk szép terméshez jutni, így aki eddig nem tette, de szeretne húzzon bele. Fontos, hogy a dughagymákat az elültetés előtt egy napra langyos vízbe kell áztatni, mert ha elsunnyogjuk, az ültetés után a földben lévő nedvességet magukba szívják, megdagadnak, és napokon belül kitornásszák magukat. Kellemetlen, ha kezdhetjük a koszos munkát elölről.


A hagymákat 5 cm tő közzel, 8 cm-s sortávval ültessük 1-2 cm mélyre. Akkor jó, ha a csúcsa éppen a föld alatt van, de tényleg éppen csak.
Sűrűnek tűnik a képen, de ha kihajtottak (elvileg 7-10 napon belül már kinő a zöld), szívtelenül ritkítani kell az állományt (ki kell egyelni a sorokat). A satnyák vesszenek, újhagymaként a szombati reggelihez viszont simán elfogyaszthatók, ha nem tervezel emberek közé menni. Egyébként ha nem vagyunk elég szívtelenek, nem lesz majd szép nagyfejű hagymánk.

A szokásos kerti földet használtam ezúttal is, most pedig kíváncsian várom a következő fázist. 

Ha kedvet kaptál, de februárban nem duggattál hagymát, akkor sincsen katasztrófa, augusztus végén még lesz rá lehetőséged. Az áttelelő vöröshagymát nyár végén kell elültetni, és rákövetkező év június, júliusában lehet betakarítani majd. Picit többet kell várni ugyan az eredményre, de tavasszal nagyon jól fog esni, amikor egyszer csak kihajtanak majd!

Időközben májusra fordult a naptárm és már rendszeresen dézsmáljuk az újhagyma állományt. Szépen megerősödtek a tövek, de félő, hogy lelegeljük az összeset, még mielőtt beérnének :)

Főzelék? Leves? Krémleves? Rizi Bizi? A zöldborsó mindegyikben közös, és nagy valószínűséggel valamelyiket mindenki szereti. Jómagam minden formában, még frissen nyersen is, ezért nem is volt kérdés, hogy az idei repertoárban biztosan helyet fog kapni. A fajtát tekintve a Peti borsót (aliasz Rajnai Törpe) ajánlja a legtöbb fórum balkonra, mivel viszonylag alacsonyra nő - kb 40 cm-s magasságra lehet számítani. Kiokosodva, és minden szükséges tudással felvértezve így vettem valami teljesen más, olcsó noname fajtát :)

Lássuk, miből élünk:

A zöldborsót a legkorábban vethető zöldségek közé sorolnám. Február-márciusban szórjuk el a magokat, mert a hűvösben kezd el  szépen fejlődni, és növeszt majd hosszú szárat. A melegben vetés sajnos nem jó, viszont így már korán bemelegíthetünk egy kis kedvcsináló földmunkával.
Ha hagyományos balkonládába veted a borsód, középen egy sorba ültesd a magokat 2-5 cm távval, 5-6 cm mélyre (vagy amit a gyártó javasol). Ha nagyobb ládád van, mint most nekem is, akkor arányosan több sort is vethetsz, de a sortáv legyen legalább 20-30 cm. Most csak két sort vetettem, így valószínű, hogy nem én leszek a család zöldségellátója, de kis siker is siker, kíváncsian várom a fejleményeket.

Nem titok, de jó tudni: a zöldborsó lusta jószág, így támaszra biztosan szüksége lesz, már ha kikel, persze. Érdemes lehet ezeket esetleg még kihajtás előtt (akár ültetéskor) leszúrni, hogy a gyökereket ne károsítsuk. Az ültetéshez áruházakban kapható tápanyagdús kerti zöldségföldet használtam, karóként pedig azt használom majd, ami a kezem ügyébe kerül; ochidea karó, törött bambuszkaró, drót..

A magok elültetése után néhány héttel, március legutolsó napján már szemmel láthatóak a hajtások, úgy tűnik, egészen eredményes volt a vetés. A sorok nem valami egyenesek ugyan, de annyi baj legyen, majd jövőre adunk az esztétikára is. 
Az első támaszokat végül tényleg rögtönöztem, otthon talált orchidea karókat használtam. Valamilyen kulturált megoldásban. Később, amikor már elhatalmasodott az indák dzsungele kipótoltam erősebbekkel, amiket 10 centinként össze is drótoztam, hogy egy kis rácsot kapjak, így mindegyik tő egyforma esélyekkel indult.

Egy újabb hónap leforgása alatt a borsó ismét rengeteg fejlődésen ment keresztül. Május elejére elérte a 40 cm-s magasságot, komolyan bebokrosodott- és persze megjelentek az első virágok, majd szépen az első várva várt hüvely zöldborsók is. Tartok tőle, hogy a fajta (meg nem) választása miatt ez a "rögtönzött" karózásos megoldás így sem nem lesz elég magas, de legrosszabb esetben átköltöztetjük a ládát, és a zöldborsó majd a kerítésen fut tovább az égig :)

Saját áfonyát szüretelni a teraszon nagyon is menőnek hangzik, ugye? Persze ahogyan semmi sem, úgy ez sem olyan egyszerű :) Sőt, inkább kicsit bonyolult, de nagyon is megéri.  Az áfonya nagyon kellemes, édes-fanyar gyümölcse értékes vitaminok és ásványi anyagok forrása. Többek között kalciumot, foszfort, C és D vitaminokat valamint vasat is tartalmaz a sok kis bogyó. Sajtok, vagy vadhúsok mellé kiválóan passzol az íze, de sajttortába is rendszeresen teszem, nem lehet betelni vele. Évek óta nézegettük a bokrokat kertészetekben, de most léptünk a tettek mezejére.

Bár alaposan kiképeztem magam, nem vagyok biztos a sikerben. Az áfonya roppantul kényes növény, de pozitívum talán, hogy dézsában vagy ládában egyszerűbb lehet eleget tenni az elvárásainak, mint kiültetve. 

Lássuk:

• az egyik legfontosabb dolog a talaj. Kifejezetten a savanyú talajt kedveli, így mással ne is próbálkozzunk, vásárolhatunk kertészetekben vagy barkácsáruházakban is ilyet, mindenképpen szerezzük be.
   
• A következő a fény. Ha sötét a balkon, akkor sajnos más növényt kell keresnünk, mert ez a dög a kifejezetten fényes, ámde 
   
• hűvös és párás klímát kedveli. Még nem tudom, hogy ezt pontosan hogyan fogom nyáron előidézni, egyelőre minden esetre a fény és a hűvös megvan. Az sem mindegy ám, hogy mivel öntözünk; lágy vizet igényel. Ha még nem tántorodtál el, jelentem, hogy
   
• a kártevőkre (elsősorban tetvekre) nagyon érzékeny, így mindenképpen szükség lesz valamilyen lemosásra, vegyszeres kezelésre.

• Ősszel a fiatalabb cserjéket meg is kell metszeni. Elméletileg különleges tudományt ez nem igényel, de a szakirodalom szerint nem árt azért szakavatott segítséget kérni. Én kíváncsi vagyok a dologra, és kipróbálom :)

A szaporítás otthoni körülmények között amolyan ’no chance kategória. Magról egyáltalán nem érdemes, maximum a gyökereztetéssel lehet próbálkozni, de elenyésző lesz a siker. A tuti módszer ebben az esetben a shopping. A megvásárolt 1 tő vörös és 1 tő feketeáfonyát a hazaszállítást követően átültettem nagyobb edénybe, és napos párkányra tettem. Hamar virágzásnak indult, ma pedig már meg kellett támogatnom egy karóval, mert roskadásig van bogyókkal :)

Több próbálkozásom volt már korábban konyhakert témában, sikerrel neveltem a balkonon többek közt brokkolit, hagymát, szárzellert, paprikát, paradicsomot is. Eddig tulajdonképpen az összes akcióm sikeres, de esetleges volt, idén viszont megpróbálok némi tervszerűséget belecsempészni a dologba.
Sokat kutakodtam a neten a témában és arra jutottam, paradicsomot, paprikát, hagymát, fűszernövényeket, zöldborsót, dísztököt, cukkinit és patiszont (ezt a word patisszonra javítja- és igaza is van, de joggal kételkedtem, tekintettel, hogy a zártkörűsítést konzekvensen zártkörűsízésre cserélné, aminek ugye sok értelme nincsen. Ha nem hiszed, próbáld ki, pedig csillagtököt írok :P - a blogger) mindenképpen fogok ültetni.

Teszek egy próbát, és amit lehet, magról kezdem nevelni. Persze nem várok csodát, biztosan néhány esetben vásárolt palántákra kell majd fanyalodnom. Ilyen apró mennyiségben valószínűleg ha nem bíbelődnék a magokkal, hanem rögtön palántákat vásárolnék anyagilag jobban megérné a dolog, de ez most az én harcom, bármilyen kis satnyák is lesznek, nem a költséghatékonyságról és a létfenntartásról szól a dolog. Balkonrambo vagyok, mert ez nekem a színtiszta élvezet, jobb, mint a szürke 50 árnyalata.. Nekem. Mostmár.

Van egy halvány bája a dolognak, amikor rádöbbensz, teljesen más vagy, mint tíz éve, de szerencsés akkor leszel, ha azok, akik a legfontosabbak Neked, veled változtak. Tíz éve Timivel, a legjobb barátnőmmel pasikról, bulikról dumáltunk néhány pohár jó bor mellett, ma pedig akkus porszívókról és férjekről chatelünk a viberen, és más városban, de együtt kortyolunk az italunkba. Régen dögös ruhákat küldtünk egymásnak mms-ben, ma dobunk egy mailt a kibújt tavaszi hagymásokról, virágzó hibiscusokról lőtt képekkel :) igen, legalább a képek minősége változatlan.  

A fényéves elkalandozás után visszatérek a földre. A legtöbb vetőmagot idén áruházakban vásároltam. Klasszikus kis papírzacskósok színes nagy képpel, egyszerű leírással és piktogramokkal - adjunk nekik egy esélyt. Minden esetben a tasakok hátoldalán feltűntetett utasításokat követtem. Január/februári vetéssel három növénytípust találtam a kupacban: metélőpetrezselymet (amely egész évben vethető), hegyes erős paprikát (no comment elefántormány fantázianévvel), illetve futómuskátlit. Nem igazán rajongok a muskátliért, de egy ekkora teraszon néhány tő pont el fog férni. Különösebb macera pedig nincsen vele - csak folyamatosan takaríthat utána az ember, az pedig nem a kedvenc időtöltésem.

Múlt hétvégén tehát a leander magok elültetésével egy időben az első körös vetőmagok is a földbe kerültek. Ebben az esetben is papír nevelőtálcákat és műanyag tetős mini üvegházat használtam. Picit kisebbek a papírkapsznik (maguk a magok is), 2x3-as bontásban. 4 férne a dobozba, de most csak 3-ra volt szükségem.
Palántaföldet használtam, ami konyhakerti zöldségeknek is megfelelő, de most nem kevertem bele semmit, a gombaölés ezúttal is elmaradt. 

A jobb minőségű vetőmagok egyébként kapnak vegyszeres kezelést, amely vízzel történő érintkezéskor oldódik, és megvédi a különböző gombáktól (de ezek most tudomásom szerint nem olyan jó minőségű vetőmagok voltak, illetve a csomagoláson sem utalt erre semmi). A vizes permetezést követően az ujjammal tömörítettem a földet, és a magokhoz tartozó leírás szerinti mélységbe pottyantottam őket, majd eltemettem és ismét permeteztem. Nagyon fontos, hogy rendesen szellőztessük a dobozt, mert ha nem így teszünk, hamar megjelenhet a nedves papíron a penész, az pedig nem túl jó. Sőt, nagyon rossz. Kis fa pálcikákkal jelöltem, melyik kapszniba milyen mag került, nehogy aztán 

összekeverjem, és a virágágyásba a paprika kerüljön :) Négy nappal később az erőfeszítéseim máris megtérülni látszottak; a muskátli már ki is dugta a fejét. Szívmelengető volt felfedezni, miközben a reggeli teámat kortyolva azon szomorkodtam, hogy kint már megint esik valami, hideg van és továbbra is minden szürke. Kezdem megkedvelni ezt a muskátlit! (kép fent)

A nyolcadik napon kikeltek a metélőpetrezselymek, 10 nap elteltével a paprikák is. Kicsit aggódtam, mert nem volt túl meleg nálunk, de elégnek bizonyult, még egy pici napsütést is kaptak :)