Minden alkalommal megerősítést nyer, hogy az újrahasznosítás egy szuper dolog, bizony sokkal jobban kellene integrálnunk mindennapjainkba (személy szerit nekünk is). Tény, hogy időt vesz igénybe, amiből persze mindannyiunknak kevés van, de rengeteg használt dolog menthető, újragondolható. A környezetre gyakorolt hatásunk csökkenthető volna, arról ne is beszéljünk, hogy spórolhatunk, illetve az eredmény is pofás általában.

Bár ez a láda nem most készült, én elégedett vagyok vele, bízom benne, hogy Ti is szeretni fogjátok! :)

Egy csodás februári vasárnap végre elérte a 10 fokot kint a hőmérséklet, így elő lehetett merészkedni a négy fal közül :) persze csak a férjemnek, nekem még kicsit hideg volt, így belülről szemléltem, csupán egy-egy fotó erejéig mentem ki hozzá, hogy pontosan le tudjam írni a folyamatot. Nálunk így készültk a ládák:

1. Végy egy tetszőleges fa boros ládát, és tisztogasd meg, amennyire lehet. Nekünk alaposabb művelet volt, mert a lányok (vadászgörényeink vannak) már egy éve bitorolták.. Jah, volt rajta minden. 

2. Az időjárástól védő kezelés előtt egy alapos csiszolás szükséges kívül, belül. Erre sor kerülhet manuálisan csiszolópapírral, vagy akár gépesítve, rezgőcsiszolóval is. Mi szerencsére szerszámmal jól el vagyunk látva, és ott spórolunk időt, ahol lehet, így a gyorsabb, utóbbi módszert választottuk. A csiszolás után portalanítsuk a ládát (én egyszerű mikroszálas törlőkendővel jártam el).

3. Jöhet az alapozás. Biztosan sokan nem értenek egyet velem, de kívül és belül is átkentük a ládát vékony lazúrral. Ez vegyszer, igen – viszont ha nem kezeled, valószínűleg egy szezont sem fog kibírni, elkorhad az állandó nedvesség és UV miatt. Sok olyan festék kapható, amelyet akár gyerekszobai bútorokra is használhatsz, mert minimális a károsanyag tartalmuk – én is egy ilyet választottam, 
szegény férjem sokáig járt utána :) Egy antik fehér vékonylazúrt vettünk, mert a színesek többnyire jobban ellenállnak a kinti körülményeknek, illetve a vastaglazúrokkal ellentétben a fa eredeti mintáját, valamint az égetett borászati logot sem takarják el, amihez ragaszkodtunk.

4. Második réteg festék felhordása. Itt már igény szerint elég csak a külső részeket festeni, de nem is feltétlenül muszáj. Egyenletesebb hatást érhetünk így el, vagy éppen ellenkezőleg, az egyenlőtlen festékfelvitellel antikolhatunk is. Fontos, hogy kövessük a festékes dobozon található utasításokat (hígítás és száradási idő kapcsán).

5. Lakkozás. Ez a védelem egyik legfontosabb pillére. Választhatunk spray vagy hagyományos ecsettel felhordós verziót, esetleg csónaklakkot is, de a lazúrhoz hasonlóan környezetbarát megoldás is elérhető már. Nem vastagon, de egyenletesen kell a lakkot felvinni, majd száradni hagyni. A művelet a gyártó javaslata alapján a száradást követően ismételhető.

6. Jöhet a láda kibélelése. Nem feltétlenül muszáj, de biztosan megnöveli a ládánk élettartamát. Én sima mezőgazdasági fóliát használok, aminek a széleit visszahajtom, és a láda tetejéhez rögzítem kapcsozóval. Bőven hagyok rá, ne feszüljön. Sajnos ebből a gépezetből nekem nincsen elektromos, így izomerővel kell a kapcsokat belőnöm. Nem ez a legélvezetesebb része, de mindenképpen ajánlom :) Kezedre vigyázz. Jótékony hatású továbbá, ha kifúrod a ládát, és a passzoló helyeken kilyukasztod a fóliát is, hogy el tudjon folyni a víz. A lyukakat belülről egy peremes szegeccsel rögzítettem, ami megakadályozza, hogy a víz a láda belsejébe follyon. Végül nagyon hasznosnak bizonyult a sok eső miatt :) 

7. A doboz, és a bele ültetendő növény igényei szerint az aljába 0,5-1,5 cm kavicságyat készítek átmosott zúzott kövekből. Ez a felesleges víz egy részét segít elvezetni, így kisebb eséllyel fulladnak meg a növények egy nagyobb esőzés után. (én azért lukasztok is, mert bátran folyhat a teraszon).

8. Jöhet a növény igényeinek megfelelő föld kiválasztása, ládába töltése – és az alapos belocsolás után végre kezdődhet az ültetés!  Ebbe a ládába végül néhány fokhagyma, és egy tő cukkiniszörny került: