Volt egy szabad negyed órám, a gyerek lefeküdt aludni. Elengedtem kicsit a kupit, a főzést, kiültem hát egy jó kávéval élvezni a napsütést és a csöndet. Kényelmesen hátradőltem, becsuktam a szemem – majd egy ismerős, halk zúgás csapta meg a fülem, már kúsztam is gyorsan vissza a telefonomért, amit bent hagytam persze - elvégre negyed óra nekem is jár alapon. Befelé sietve azon szurkoltam, legyen elég virág a ládában, csak tartson ki, amíg visszaérek.

Valamelyik nap pont beszéltük a férjemmel, hogy lassan elvirágzik a zsálya, de idén még nem láttunk kacsafarkú szendert, pedig két éve már visszajáró vendégeink, mindig lelkesen kóstolgatták a kék virágokat nagy örömünkre. Titkon reméltem, hogy felbukkan majd egy, és lencsevégre is kaphatom, hogy végre valahára megmutathassam nektek a kedvenc, gyerekkori rovaromat. Itt volt a szuper alkalom, bár váratlan helyen és időben, de elkaptam! Vagyis inkább csak lekaptam: rovarok szender

De mi is ez?  Egy vándorló életmódot folytató rovar, rendszertanilag lepke. Melegebb éghajlaton telelnek, de májustól felbukkannak az erdőszéleken, és mint látható kertekben, sőt még balkonkertekben is. Igen nagy szerepük van a virágok beporzásában, abszolút hasznosak, és ráadásul érdekesek is. Megjelenésük igen egyedi, kolibri módjára lebegik körül a virágokat, ahonnan aránytalanul hosszú pödörnyelvükkel szívogatják a nektárt. Innen is ered a népi „kolibri bogár” elnevezés is, ami lássuk be, bár a szender nem is kolibri, nem is bogár – mégis igen találó. Brutálisan gyorsak, kb. egy másodperc alatt végeznek egy virággal, és tovább is szökkennek: 

A kávém ugyan kihűlt, a negyedórám lepergett, de abszolút úgy érzem, feltöltődött a lelkem. Egy percre megint úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, ahogyan izgatottan figyeltem ezt a cikázó kacsafarkú szendert- pont úgy, mint a nagyszüleim telkén már vagy huszonöt éve. Köszönöm neki a csodás időutazást, gyereknapon jó volt kicsit megint gyereknek lenni!