Aki ismer nagyon jól tudja, hogy nem igazán fogyasztok paradicsomot, sőt, ami azt illeti, egyáltalán nem vagyok hajlandó nyersen megenni, de levesben, pörköltben sem tűröm meg. Velem ellentétben viszont a férjem nagyon szereti, Timi barátnőm pedig egyenesen imádja, tehát nem volt apelláta, paradicsom is került a repertoárba.
Annyira persze nem volt a dolog ellenemre, korábban is tartottam paradicsomot, mert amellett, hogy nagyon hálás és termékeny, szerintem nagyon mutatós is, ha tele van terméssel :) Kaphatóak külön balkonra nemesített fajták, ezek alacsonyabb növésű, zömökebb megjelenésű, apróbb termésű paradicsomok, de a fürtös és koktél paradicsomok is teljesen jól tarthatóak cserépben.
Március elejétől saját magunk is keltethetünk magokat bent a lakásban, majd a már megerősödött palántákat májusban kell kiültetnünk, de ha nem szeretnénk a keltetéssel, palánta nevelgetéssel vesződni, jó minőségű, előnevelt palántákat normális áron vásárolhatunk termelőktől, vagy kertészetekben is. 
Persze ha szeretsz babrálni mint én, illetve biztosan szeretnéd tudni, hogy a palántádat nem vegyszerezték agyon, hajrá! A metódus egyáltalán nem bonyolult, a shihsito-nál, vagy a konyhakerti előkészületeknél leírtakkal ebben az esetben is teljesen azonos.
Hihetetlen tempóban kelnek ki a magok, és fejlődnek, növekednek a palánták, erre készülj fel :) minden lelkes balkon kertész álmát valóra váltja a paradicsom. A rohamos növekedési tempó miatt azonban azt javaslom, hogy egyesével vesd a magokat, ne kelljen szétültetni később a palántákat. Nekem a már sokszor említett papírpoharas megoldás jött be ebben az esetben is, mert ezekben már a végső helyükre is ültethetőek a növények, a papír pedig lebomlik a talajban, a gyökerek ráadásul már azelőtt is könnyedén áttörik anélkül, hogy megsérülnének.
Szuper találmány!
A palánták nagyon vízigényesek. Ha kicsit melegebb van, vagy jobban süt a nap, estére hajlamosak lekókadni, így ügyeljünk rá, hogy ne száradjon ki soha teljesen a földjük. Fontos továbbá, hogy felkészítsük valamennyire őket a rájuk váró, kinti zord világra.
Ha szép kint az idő, már március közepétől tegyük őket egy két órára napos, félárnyékos helyre, így majd ha májusra fordul a naptár és végleg kikerülnek, kisebb eséllyel égnek meg a leveleik. Ha már nagyobbacskák, nem baj, ha néha kicsit rájuk is szellőzetünk a lakásban, mert a légmozgás segít, hogy megerősödjön a törzsük.
Ettől függetlenül érdemes már kiültetéskor karózni, mert ha majd megérkezik a bőséges termés, akár egy kis széltől is letörhet a szár, és akkor sajnos minden munkánk hiábavaló volt.
A bőséges termés érdekében az oldalhajtásokat távolítsuk el, a növényt ezzel is a gyümölcs érlelésére sarkalljuk, nem a további növekedésre. Én simán le szoktam csípni ezeket a körmömmel, de természetesen bármilyen erre alkalmas eszköz is használható, a lényeg hogy szedjük le :)
Ha ügyesek voltunk (vagy ha a kertész ügyes volt) május közepén már a virágok is megjelennek a növényeken, és hamarosan csodálhatjuk (vagy aki szereti, eheti) a piros gyümölcsöket!
