Végül az április óta elhúzódó teraszszigetelési munkálatok befejeződni látszanak, bár a kivitelezők még nagyon messze vannak attól, hogy késznek mondhassuk őket. Sajnos az egész nyár fuccsba ment, bár csak 2 hónapra becsülték a munkát, de lassan már azért imádkozom, hogy jövőre már használhassuk a kinti részt :) A rosszban azért mindig akad valami jó; az elbontott kerítésünk mögött, ahová az emeleti vészkijárat nyílik, egy nagyon elhanyagolt kertre lettünk figyelmesek. 

Eleinte úgy gondoltam, hogy nagyjából kigazolom, ne nőjön ott mindenféle allergén gaz az orrunk alá, de végül úgy alakult, hogy egyelőre saját gondozásba vehetjük, így a háznak nem kerül locsolóvizébe, és a kertészt sem kell megfizetni (bár ha fizettük, eddig is hiába tettük). Gyakorlatilag egyedül férünk csak hozzá, a saját növényzet pedig megszaporodott, így kapva kaptam az alkalmon.
Bár a nagy részét még sitt és zsákok borítják, egy kis darabkát, ami egyébként is kihalt már, az eperovinak néztem ki. Napos és szélvédett, pont ideális. Erről a folyamatról szeretnék pár szóban írni most. Úgy tűnik, ez az eprészkedés egy kimeríthetetlen téma :) 

Szabadföldbe inkább augusztus végén ültettem volna el őket, de így hozta az élet. Egyébként minél előbb kerülnek ki, a következő évben annál szebben fognak teremni (tavasszal akkor már nem a gyökeresedéssel foglalkoznak, hanem azonnal a lényegre térnek).

A kitisztított, kigazolt területet a férjem felásta, majd némi bio-komposzttal próbáltuk felturbózni a talaj tápanyagtartalmát. Ez több szempontból is jó; de a legfontosabb: a marhatrágyával ellentétben nem büdösít a szomszédok orra alá. A békés társasházi élet alapja pedig ugyebár a nyugodt, kiegyensúlyozott szomszéd :) 

Az alapos átforgatást követően néhány sorban dombokat alakítottam ki, hogy a szamócáknak egyrészről vastagabb termőtalaj jusson, másrészről könnyebb legyen szüretelni a lecsüngő terméseket, majd az egészet geotextíliával burkoltam be, a széleit visszaástam. Az enyém UV-álló, lég- és vízáteresztő. Segít majd a talaj nedvesen és melegen tartásában, illetve nem engedi kinőni a gazt, ezáltal megkímélem magam egy kis munkától, valamint a szamócáknak sem kell majd osztozni a tápanyagokon. Bár megmondom őszintén, mire összeállt, nem egy órát babráltam el vele, de bízzunk benne, hogy megéri :)
A dombocskák tetején, a textilbe lukakat vágtam a palántáknak, és egy kis ásó segítségével beültettem az óvoda nagyját.
10 tő szamócát vásároltam tavasszal, amiből kb. 50 palántát ültettem most el, 10-12 még így is megmaradt. Ezeket valószínűleg átteleltetem, és ha megmaradnak, jövőre újabb balkonládát töltök fel velük. Ezúttal az ásómat nem ültettem el, és jelentem, másnapra komoly izomlázam is lett, így biztosan állíthatom, valamire már most jó volt ez a kis kertészkedés. 

Remélem, hogy a munkások nem tiporják össze az ágyást, a fehér figyelemfelhívó kavicsok kicsit nekik is szólnak, de alapvetően súlyként funkcionálnak persze, hogy a textil a helyén maradjon. Ha minden jól megy, szépen át fognak telelni ezen a szélvédett helyen, és jövőre bőségesen teremnek majd.