Tudjátok, mi ez? Nem, nem "csak" kikelt magok, annál sokkal több:

Egy-egy ok arra, amiért leesett egy hatalmas kő a szívemről :D Szépen beharangoztam, hogy világhírű chilikkel kísérletezem idén, és meg kell valljam töredelmesen, nem teljesen a várakozásaimnak megfelelően alakult a projekt a kísérleti keltetést követően. A Tabasco fajtára nem lehet panasz; de a Habanero-ból csak 1, míg a Trinidad Scorpionból 1 nyomorult darab sem kelt ki.

Erőteljesen gyöngyözni kezdett a homlokom, hogy még a végén itt szégyenben maradok, de na. Ha így van, akkor bele kell állni a dologba, és vállalni kell, nem?! :) De szerencsére nem kell.

Úgy gondoltam, egy bevált módszerhez nyúlok még a vesztőhelyre vonulás előtt, a tavaly (bár akkor inkább lustaságból és kíváncsiságból) a Shishito kapcsán már kipróbált inkubációhoz. Ez a módszer elég látványos, és eredményes is volt. Most sem kellett csalódnom benne, így letörölhetem a homlokom, és megkönnyebbülten felsóhajthatok. Érdekel a módszer? Halálosan egyszerű, és úgy látszik, különleges chilik esetében érdemes alkalmazni. 

Hasonló elven működik, mint általánosban a bab csíráztatása, csak kicsit azért kifinomultabb. Egy üvegedény aljában negyedbe hajtott papírtörlőt helyeztem el (hogy miért nem vattát? A válasz egyszerű: a gyökérkezdemények nagyon belegabalyodnának a vatta szálaiba, a papírtörlőről viszont könnyű felszedni a kis csírákat). A papírtörlőt permetezővel megnedvesítettem, majd ráhelyeztem szép katonásan a szóban forgó magok maradékát. Ezeket egy szintén negyedbe hajtott papírtörlővel takartam el, és alaposan megfújkáltam. 
Az edénykét frissen tartó fóliával fedtem le, és egy másik edényre (ami tompíja a hőt) a radiátorra helyeztem, ahogyan a fenti képeken látható. A gyertyának nincs jelentősége ;)

Így, az extra hővel is majdnem két hét kellett a magoknak, de végül tömegesen csírázni kezdtek: 

A rózsaszínes a Trinidad, a másik Habanero Bianco. A hosszú hétvége ideális volt, hogy minden csíra előmelegített, nedves palántaföldbe kerüljön:  

Az összes chilit a többi palánta mellé telepítettem a házi előnevelőbe.  Egy kicsit még így is izgultam, de minden a terv szerint halad!

Hangzatos név, de a bloghoz híven nem egy ritka mérges állatról, vagy egy hírhedt hasfelmetszőről lesz szó, hanem a világ egyik legerősebb paprikafajtáról, a Trinidad Moruga Scorpion chiliről.
Jól hangzik, ugye? Ez a chili Trinidad és Tobago Moruga tartományában honos, innen ered a neve is. 2 millió feletti SHU értékével jelenleg a második legdurvább szerzet a paprikák között; 2014-ben, több évnyi vizsgálódás után taszította le a trónról a karolinai kaszás, a Carolina Reaper 2,2 millió SHU-val.  

Egy kis magyarázat az SHU-ról; a paprikák csípősségét Scolville Heat Unit-ban mérik. A szárított chili őrleményt alkoholban oldják fel, hogy a kapszaicin tartalmát felszabadítsák. Ezt az oldatot cukros vízzel hígítják, amíg eltűnik teljesen a csípőssége. A szám a semlegesítéshez szükséges oldási arányt jelenti.
Érdekes, hogy régen kontrollcsoportok kóstolással jártak az SHU dolog végére, ma már laboratóriumi körülmények állnak rendelkezésre a vizsgálat elvégzésére. Elég erős a verseny a termelők közt, hogy birtokolhassák a legerősebbeknek járó címet, így évről évre felbukkannak új trónkövetelők.  

Szemléltetés gyanánt szeretném megjegyezni, hogy a magyar combosnak hitt, könnyfakasztó fajták ezen a listán bizony elég hátul kullognak :) 1.500-6.000 körüli értékekkel számolhatunk. Nem kell persze arra gondolni, hogy a trópusokon jobban bírják a vitézek a gyűrődést; önmagában ezeket az elképesztően csípős chiliket maximum brahiból fogyasztják egyben; kifejezetten inkább fűszerként, feldolgozva használják.

Egy jó kis elrettentő videó egy Trinidad Scorpion-t egyben elmajszolós tesztről; a buli 2:20-tól kezdődik. Csak erős idegzetűeknek :)  egy kivarrt keményfiú agóniája, hogy átérezzétek a helyzet komolyságát: https://www.youtube.com/watch?v=d6WH4y-BKo4

Én a fentiek ismeretében kedvet kaptam, hogy kipróbáljam (legalábbis a termesztést, a kóstolót semmiképpen), mit is tud ez az erőgép – így beruháztam néhány magra. Hozzá teszem, horror – 60-120 Ft/mag!! áron lehet beszerezni ezeket, így bízom benne, hogy sikeres lesz a teszt.
Természetesen csak kicsiben próbálkozom, de ha valaki komolyabban szeretne chilizni, ajánlom figyelmébe a http://www.gabkochilli.blog.hu blogot. Bár megfelelő technológiával az év bármely szakában nevelhetjük beltéren, én most láttam neki, hogy kiszoktathassam majd a perzselő nyárba:

1. A magokat igényes tasakba duplán csomagolták, hogy megőrizzék minőségüket. Ennyi pénzért mondjuk el is várható a csitti fitti outlook ;)  
2. Biológiailag lebomló papír kapsznit használtam, amelyet palántanevelő, tápanyag dús közeggel töltöttem fel. A magot kb. 1 cm mélyre kell elhelyezni, majd páradús, meleg (~25-27 fok) környezetet kell teremteni a számukra.  
Eleinte a fény még nem fontos; de a kihajtás után már a hőmérséklet mellett a napsütésre is figyelni kell; a napi 18 óra lámpázás sem sok – ezt sajnos nem könnyű előidézni, én tudom. Nekem a decemberben megboldogult, hőn szeretett kaméleonunk terráriuma lesz az ideális paprikaház, ahol a szabályozható hőmérsékletű fűtőlámpák mellett ideális párásítás és UV lámpa is rendelkezésre áll. Már alig várom a folytatást!

A nem saját képek forrása: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/chili/