Kinézek az ablakon, látszik hogy fagy. November utolsó napja van, úgyhogy tényleg menthetetlenül tél lett. Én ezt nem bánom továbbra se, bár ez az év vége számomra a legrohanósabb időszak mindig, de mégis kicsit a gyerekkoromat idézi. Óbudán nőttem fel. Imádtam az utca illatát, ahogyan a bérházak oldalán ömlött ki a füst, imádtam anyukámmal az oviba sietni kézen fogva, és a befagyott pocsolyákon csúszkálni. Alig vártam, hogy reggel legyen, és nyithassam az újabb ablakot az adventi naptáron, és megint eggyel kevesebbet kelljen aludni karácsonyig.
Pár éve, már jócskán felnőttként szerettem volna felidézni ezt az érzést, amikor is a férjemet leptem meg egy személyre szabott naptárral. Az öröm, amit láttam az arcán nap mint nap, az én izgalmamat juttatta eszembe, szuper ráhangolódás volt a karácsonyra. Mert azért persze nem csak a gyerekeknek lehet készíteni, bár nekik talán kötelező :) Lássuk mik a lehetőségek!

Hihetetlen, de hétvégén kezdetét veszi az Adventi időszak, vasárnap már gyújtjuk is az első gyertyát. Nem is tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek örömömben így hirtelen, annyira sok még a tennivaló. Későbbre tolni nem nagyon lehet, így célszerűbb talán örülni neki; ezen apropóból minden héten egy aprósággal készülök majd, hogy együtt hangolódjunk az ünnepekre. Most elhoztam nektek az 5 kedvenc alternatív adventi koszorúmat, hátha még időben vagyunk, hogy valaki ihletet merítsen belőlük a saját alkotására:

Csodálatos volt az ősz, igazán nem lehetett okunk panaszra, de beköszöntött végérvényesen a cidri. Az első dolog, ami egy meleg takarón és teán kívül az eszembe jutott, hogy le kell cserélni a gumikat a kocsin. Bár az enyémek még jók, de ha bárkinek már nem, egy alapos sikamika után új életet lehet lehelni beléjük, nem is annyira bonyolult:

Megérkezett a nyirkos, hideg idő, egyszerűen utálom. Folyamatosan fázom a lakásban is, elég csak kinéznem hozzá az ablakon. Az embernek tényleg még az élettől is elmegy a kedve ettől a borongós szürkeségtől. Nem tehetünk mást, tekerjük fel a fűtést a lakásban, és törődjünk bele, hogy tavaszig be vagyunk zárva? Vagy mégsem?!
Évek óta tervezem, hogy egy ilyen borzalmasan szürke napon majd mosolyogva fityiszt mutatok az égieknek odakint egy szuper, saját készítésű melegedő mellől, miközben a forró teámat kortyolgatom a meleg takaróm alatt. Szörnyen bosszantó, hogy ez a projekt mindig már csak ilyenkor jut az eszembe, amikor elkészíteni kicsit késő, már csak mutogatni lehetne :) na de majd jövőre most már tényleg! Vagy akár még az idén is, ha erőt veszek magamon.

Néha picit kiszúrásnak érzem, hogy a mi klímánk nem teszi lehetővé, hogy egész évben kertészkedhessünk kedvünkre a szabadban. Persze a szép hóesés (ami sajnos már nem túl gyakori) azért kicsit kárpótol ideig óráig :) de mit lehet tenni ilyenkor? Nézzünk körül a lakásban, és próbáljuk meg valamennyire kiélni kisvakond szenvedélyünket a meleg szobában!