Hát (amivel nem kezdünk ugyebár mondatot) egy újszülött mellett tényleg kihívás még rendszeresen letusolni is, nemhogy kertet rendezni. Ezúton is némán (és mosdatlanul) fejet hajtok minden anyuka előtt :) persze édes teher ez a gyereknevelés, csak jöhetne lassan az édes része is.
Egy ismét hosszúra nyúlt éjszaka után reggel volt egy kis időm (amit most nem a tisztálkodásra fordítottam), és mivel legnagyobb meglepetésemre szépen kisütött a nap, elkezdtem gondolkozni, mivel tudnék kicsit előre dolgozni. A reakcióidőm most nem olyan villámgyors ugyebár, picit megfontoltabbnak kell lennem, na.

Főzelék? Leves? Krémleves? Rizi Bizi? A zöldborsó mindegyikben közös, és nagy valószínűséggel valamelyiket mindenki szereti. Jómagam minden formában, még frissen nyersen is, ezért nem is volt kérdés, hogy az idei repertoárban biztosan helyet fog kapni. A fajtát tekintve a Peti borsót (aliasz Rajnai Törpe) ajánlja a legtöbb fórum balkonra, mivel viszonylag alacsonyra nő - kb 40 cm-s magasságra lehet számítani. Kiokosodva, és minden szükséges tudással felvértezve így vettem valami teljesen más, olcsó noname fajtát :)

Lássuk, miből élünk:

A zöldborsót a legkorábban vethető zöldségek közé sorolnám. Február-márciusban szórjuk el a magokat, mert a hűvösben kezd el  szépen fejlődni, és növeszt majd hosszú szárat. A melegben vetés sajnos nem jó, viszont így már korán bemelegíthetünk egy kis kedvcsináló földmunkával.
Ha hagyományos balkonládába veted a borsód, középen egy sorba ültesd a magokat 2-5 cm távval, 5-6 cm mélyre (vagy amit a gyártó javasol). Ha nagyobb ládád van, mint most nekem is, akkor arányosan több sort is vethetsz, de a sortáv legyen legalább 20-30 cm. Most csak két sort vetettem, így valószínű, hogy nem én leszek a család zöldségellátója, de kis siker is siker, kíváncsian várom a fejleményeket.

Nem titok, de jó tudni: a zöldborsó lusta jószág, így támaszra biztosan szüksége lesz, már ha kikel, persze. Érdemes lehet ezeket esetleg még kihajtás előtt (akár ültetéskor) leszúrni, hogy a gyökereket ne károsítsuk. Az ültetéshez áruházakban kapható tápanyagdús kerti zöldségföldet használtam, karóként pedig azt használom majd, ami a kezem ügyébe kerül; ochidea karó, törött bambuszkaró, drót..

A magok elültetése után néhány héttel, március legutolsó napján már szemmel láthatóak a hajtások, úgy tűnik, egészen eredményes volt a vetés. A sorok nem valami egyenesek ugyan, de annyi baj legyen, majd jövőre adunk az esztétikára is. 
Az első támaszokat végül tényleg rögtönöztem, otthon talált orchidea karókat használtam. Valamilyen kulturált megoldásban. Később, amikor már elhatalmasodott az indák dzsungele kipótoltam erősebbekkel, amiket 10 centinként össze is drótoztam, hogy egy kis rácsot kapjak, így mindegyik tő egyforma esélyekkel indult.

Egy újabb hónap leforgása alatt a borsó ismét rengeteg fejlődésen ment keresztül. Május elejére elérte a 40 cm-s magasságot, komolyan bebokrosodott- és persze megjelentek az első virágok, majd szépen az első várva várt hüvely zöldborsók is. Tartok tőle, hogy a fajta (meg nem) választása miatt ez a "rögtönzött" karózásos megoldás így sem nem lesz elég magas, de legrosszabb esetben átköltöztetjük a ládát, és a zöldborsó majd a kerítésen fut tovább az égig :)