Én igazán szerettem volna, de nem nőtt hozzám ez a húsvét dolog. Persze ne essék félreértés, jólesik a hosszú hétvége, de ez a kötelező rokonjárás meg locsolkodás, sonkaevés egy évről évre visszatérő, picit uncsi motívum. Bár tulajdonképpen a családi összejöveteleket szeretem, meg a sonkát is. Lehet, hogy csak a locsolkodással van baj?! Az is lehet, hogy most csak azért viszolygok, mert az idő idén kicsit nyomorult, nem esik jól kint kapirgálni sem. Vagy mert megfogadtam, hogy idén tényleg készülni fogok, de még egy nyamvadt nyulat vagy tojást sem pakoltam elő, nemhogy festettem volna?!

A férjem a minap hazahozott egy jó nagy tormát, hogy mégiscsak legyen valami, ami legalább picit emlékeztet az ünnepre, ha felcsapom a hűtőt. Hurrá, ezt is meg kellene csinálni :) Arra viszont tökéletes, hogy eszembe juttatta a félbemaradt tormaültetős  projektet (már ami a beszámolót illeti, persze).
Lássuk gyorsan az előzményeket; a tézis szerint ha levágjuk az elfogyasztott torma tetejét és vízbe rakjuk, abból teljes értékű, ismét fogyasztható növényt nevelhetünk – röviden a torma egy „egyszerveddmeg” növény. Levágtuk, beáztattuk, kigyökerezett – és el is ültettük cserépbe: 

Ahogyan sejtettem, ez a január magasságában cserépbe került tormavég nem egy varázsbab, így húsvétkor újabb tormát kellett vételezni (hurrá, megint eszembe jutott, hogy neki kellene állni annak, ami a hűtőben van).

Lassan de biztosan növöget a növény, legalábbis ami a levélzetét illeti. A kezdetleges kis levélkék után megjelentek a növényre jellemző hatalmas levelek, roham tempóval szépen egymás után, így a napokban elhatároztam, megérett a helyzet a kiültetésre: 

Kivételesen nem zsákba vagy cserépbe ültettem, hanem a kész ágyásba, de így is két napba telt :) (Na persze nem az ügy bonyolultsága miatt, csupán az idő egy hathetes baba mellett véges, már ha énidőről van szó)
Június végén, július elején derül majd ki, hogy vajon sikeres lesz-e a torma projekt, de én rá mernék tenni egy nagyobb summát hogy igen. Persze úrinő ugye nem fogad ;) 

Húsvét margójára pedig nekiállunk azért majd két alvás közt a házi ecetes tormánknak. De mi is kell hozzá?

• kis befőttes üveg
• 10%-os ételecet
• víz
• cukor
• só
• friss tormagyökér
• papírzsepi/gázálarc/búvárszemüveg​ igény szerint

Először elkészítjük a salátalét a kis üvegben. Ízlés szerint 1,5-2 dl vízhez keverjünk 2 evőkanál ecetet, 1 púpos evőkanál kristálycukrot (mi barnacukrot használunk), egy kávéskanál sót. Keverjük vadul, amíg a cukor és a só teljesen fel nem oldódik. Kóstoljuk meg, és ízlés szerint adjunk hozzá sót, cukrot még – ha jónak ítéljük, tegyük hűtőbe.
Jöhet az orrfacsaró sirató része (ehhez kellhet a búvármaszk :)) persze az is sokat segíthet, ha mondjuk kültéren csináljuk. Mossuk le, és hámozzuk meg a tormát, majd kislyukú reszelőn reszeljük le. Ha nem szeretitek csípősen, akkor langyos vízben átöblíthetitek, csak jól nyomkodjátok ki utána – mi bírjuk, tehát ezt a lépést kihagyva kivesszük a hideg lét, és belekanalazzuk a reszeléket. Jó sok belefér az üvegbe, csak alaposan le kell nyomkodni. Jó tanács – ne szagoljatok közelről bele, tapasztalat!

(az ecetes tormáról korábban az édesotthon.reblog.hu-n értekeztem már)

Ahogyan a poszt címe is szemlélteti, kicsit elkanyarodom ezúttal a blog fő csapásirányától. Nézzétek el nekem, de igyekezni fogok azért legalább a kreatívkodás talaján maradni, ígérem. Egy jobb fórumon ugyan hasonló témakerülésért komoly moderáció járna, de a kutyafáját :) itt én moderálok, szóval jöjjön, aminek jönnie kell. 
Ha valaki kedvet kap, szerintem még simán bekapcsolódhat az alkotásba; sem kézügyesség, sem komolyabb képzettség nem szükséges hozzá, mégis csodákat alkothatunk. Nézzük, hogyan készülnek a legtutibb vintage alátétek az ünnepi asztalra! OFF: 

Akik rendszeresebben kattintanak ide, vagy követik esetleg a facebook oldalamat (köszönet érte külön Nekik) tudhatják, hogy sok projektbe csapok bele, és általában a technikát menet közben tökéletesítem. Ez sokszor jó tapasztalat, de ezúttal kivételesen pontosan megterveztem mindent, sőt; hónapok óta vártam az alkalmat, hogy kipróbálhassam ezt a technikát. Mire lesz szükség? 
- natúr szövet (vagy bármilyen szövet) tányéralátét (aliasz malacozásgátló)
- kinyomtatott inverz kép (én lézernyomatot használtam), olló
- ecset
- gumikesztyű
- fém kanál
- nagy koncentrációjú esszenciális illóolaj (én narancsolajas bio folttisztítót használtam)
- sütőpapír
- vasaló

A dolog lényege, hogy egy mezei kinyomtatott képet átdolgozzuk a textilre mindenféle drága matricafólia vagy különleges eszköz használata nélkül, ha már nem vagyunk olyan ügyesek és kreatívak, hogy rajzoljunk magunknak ;) 

Az első dolog egy jó képet találni (figyelmetekbe ajánlom pinterest oldalam, ahol sok ilyet gyűjtöttem össze eredeti forrással: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/transfer-patterns/ ). Ha megvan az igazi, tudnunk kell, hogy annak pont a tükörképe kerül a munkadarabra, így ha számít az ábra iránya (vagy ez éppenséggel szöveg) és nincsen eleve megfordítva, akkor bizony előbb tükrözni kell egy szerkesztőprogrammal, csak utána nyomtatni.

Nyomtatás után helyezzük a képet arrcal lefelé az anyagra pontosan oda, ahová a nyomatot szeretnénk kapni. 

Fel a kesztyűvel, nyissunk ablakot az erős illóolajok miatt és jöhet a java :) Kitöltöttem egy fél kupaknyit a lötyiből, belemártottam az ecsetet, és a mintát hátulról az ecset segítségével egységesen átnedvesítettem úgy, hogy közben a bal kezemmel tartottam a papírt, hogy ne mozduljon el. 

Vigyázni kell; gyors és egyenletes mozdulatokkal "fessünk". Ha sok a folyadék, elkenődik a minta, ha kevés, nem lesz kontrasztos.

Jöhet a fizikai munka. A kanállal körkörös mozdulatokkal erősen dörzsöljük át a tintát az anyagba. Megmondom őszintén, később állva dörzsöltem, mert tényleg komoly erőt kell kifejteni (növesztettem pár vízhólyagot). 

Ha nagyobb a képünk, akkor több szakaszban dolgozzunk. Egyszerre kb max egy 3x3 cm-s területet kentem, majd dörzsöltem, és így tovább - működött. Közben ha stabilan tartjuk, néha ellenőrizhetjük, hogy állunk: 

Elkészültek a képnyomatok, teljesen beléjük szerettem :) sajnos viszont ilyen formában nem tartós a munka, nagyon egyszerűen kimosható lenne, tehát tenni kellett valamit. Megvártam, míg teljesen megszárdnak, majd gőz nélkül, két sütőpapír közt magas hőmérsékleten átvasaltattam a férjemmel ;) 

Bízom benne, hogy ezzel legalább egy kézi tisztításnak ellenáll, de beszámolok. A technikával elvileg fára is lehet transzferálni, ez lesz a következő próba! ON: Hogy mégis hű maradjak magamhoz :) nőnek a tojásba retkek is: 

Idén végre kicsivel több időnk van, hogy várjuk a nyulat, készüljünk a tavaszra, élvezzük a szép időt és az életet. Se terasztúrás, se fürdőátalakítás :) el se hiszem! Tavaly sem bírtam azért magammal, egy fő (betervezett) locsolóm (unokabátyám, akinek ezúton is köszönöm, hogy jött) számára különleges húsvéti tojással készültem: http://balkongaz.reblog.hu/alternativ-himes-tojas-balkongaz-modra 

A projekt sikeresnek bizonyult, így idén már tudatosabban gyűjtögettem. Hat tojást mentettem; a tetejüket késsel vágtam le, a tartalmat elfogyasztottuk, a héjakat kimostam, megszárítottam és félretettem egy dobozba a többi kinccsel együtt a palántaneveléshez. Majdnem meg is feledkeztem róluk, de ma a nagy húsvéti transzfertechnikázás közben bevillant - uff, palántáznom is kellene az ünnep tisztességére. Elővettem a tojásokat és a magokat, lapozgattam köztük és tanakodtam, mi legyen :) retek lett. 

A héjakat megtöltöttem hàromnegyedig jóminőségű palántafölddel, és meglocsoltam.  

Ezt követően bepottyantottam a magokat:  

Feltöltöttem földdel a tojásokat, alaposan belocsoltam. A sztárfotó elkészítése után frissen tartó fóliát tettem rájuk - remélem, hogy a hét végére már kihajtanak, hogy az ünnepi asztalunkat díszítsék :)  

Sok sonkát, kevés locsolót mindenkinek!

Ahogyan sokaknak, úgy nekem is a húsvét már inkább az ünnepi készülődésről, a finomságokról, családról és dekorációról szól, na meg persze azért a hétfői szünnapnak is örülök :)
Az idén sajnos a nagy húsvéti készülődés ki fog maradni az életünkből, mert fürdőszoba átalakításban vagyunk, de találtam néhány inspiráló ötletet, amit a jövőben mindenféleképpen ki fogok próbálni, mert egyszerűek és nagyszerűek. Következzen a listám, beszéljenek a képek magukért :)

1. Ágas-bogas asztali dekoráció tojáshéjakból készült mécsestartókkal kiegészítve. Zseniális, és nagyon húsvéti :)

2. Egy fantasztikus tavaszi asztaldísz, amihez a legtöbb dolog otthon is megtalálható, de legalábbis nagyon könnyen beszerezhető.

3. Igazán egyszerűen elkészíthető a kis rőzsecsokor, közepén egy cserepes árvácskával. Álló vázában is tökéletesen el tudom képzelni, de így is nagyon ötletes!

4. Az esetek nagy többségében csak a belső teret öltöztetjük ünnepi pompába, a terasszal már kevesebbet foglalkozunk. Idén sajnos nem várható fergeteges időjárás, de sokszor ebédeltünk már a szabadban húsvétkor :)

5. A leginkább balkongazos dekorációt hagytam utoljára, ez az abszolút kedvencem. Bármennyire nincsen most időm tojásokat festeni vagy készülődni, valami hasonlót biztosan ki fogok próbálni, egy tojás már két darabban várja az átalakulást. Igen, bátran ültessünk tojáshéjakba, amelyekből csodás asztali kompozíciók készíthetőek, de alternatív ajándék is lehet locsolóinknak. 

A képekért köszönet: cherrylady.ru, moidom-interior.blogspot.com, it.pperblog.com, liveinterest.ru, agendadesia.com, welke.nl, masterskaja.net

Korábban egy Top5-sorozat bejegyzés keretében írtam arról, hogyan készülnék a húsvétra, ha készülnék. Sajnos most tényleg nem volt sok időm, de elkapott a láz az írást követően, így mégis kerítettem öt percet a felújítási munkák közepedte, és alkottam egy picit. Tényleg csak egy egészen aprót csupa olyan dologból, ami éppen rendelkezésemre állt:

1. Tojás, 1 db
Férjem rántottát evett valamelyik nap, vagy inkább gombás tojást - így csak egy tojás állt rendelkezésemre, kifejezetten a barkácsolásért most nem pazaroltam. Norbi késsel leválasztotta a tojás tetejét, a belső tartalmat felhsználta rendeltetésszerűen, én pedig a héjat alaposan kimostam, majd egy jácint csíráztató üvegre tettem, hogy száradjon.

2. Megtöltöttem a munkadarabot földdel
Gondoltam beleások egy bármilyen zsákba, de csaltam, és egy tojásnyit leemeltem a fokhagymákról - így megspóroltam magamnak pár percet, aminek a nagyját a lepotyogott darabok eltakarítása tette volna ki. Ezt követően permetezővel benedvesítettem.

3. Tanakodtam, mit ültessek bele​
Terveztem korábban venni sziklakerti pozsgásokat, de csak sokkal nagyobbak voltak az áruházban, így kreatívabbnak kellett lennem, és a rendelkezésre álló palántákat vettem sorra. Méret alapján végül egy bazsalikom mellett döntöttem, mert lassan úgyis szét kell ültetnem őket. Alaposan benedvesítettem a talajt, és egyet kiemeltem.

4. Szembesültem a problémával
hogy a tojás nagyon kicsi, és tele raktam földdel. A felét azonnal ki is kellett szednem, hogy jó magasságba kerülhessen a növény, amit óvatosan belehelyeztem, majd apránként feltöltöttem földdel, megnyomkodtam és meglocsoltam. 

5. Mibe rakjam?
Volt még némi moha itthon, ebből vágtam magamnak egy marékkal, majd belekanyarintottam egy szuflé formába, és a közepére illesztettem a tojást. Két darab fakéreggel, és a saját tetejével díszítettem :)