Lassan nyolc éve, hogy az „akkori” legjobb barátommal (aki az óta a férjemmé avanzsált) Isztambulba látogattunk egy görbe hétvégére, és a dervisek, piacok, minaretek mellett nagyobb tételben találkoztunk gyönyörű töklámpásokkal is. Mielőtt megijednél, a hosszú felvezetés után nyugi, ezekről lesz szó.Tehát Isztambul, lassan nyolc éve. Ha egy nyálas lányregényt írnék, kifejezhetném magam úgy is, hogy a lágy tengeri szél a fűszerek illata mellett egy nagy rakás romantikát is hozott a langyos nyárelői éjszakába; de ez egy DIY-hobbikertész blog, így azt mondom csak, hogy rohadt meleg volt, a légkondink meg ennyi: 
Igen, én foglaltam a szállást, nem tagadom - de nagyon jó helyen volt, mentségemre szolgáljon - így inkább sokat csavarogtunk. :)
Esténként a város teljesen megelevenedik, miden teázóban, kávézóban (és kiskocsmában is) csodálatosan faragott és festett lámpások pislákolnak, valami egészen elképesztő a hangulat. Talán már ekkor bevésődött a gondolat, hogy igen, egyszer csinálok egy ilyen lámpát én is magamnak. De az, hogy egy februári vasárnap majd ezzel a fiúval, a közös otthonunkban, a hamarosan érkező kisbabánk szobájába készítjük el, meg sem fordult a fejemben. Meg is hatódhatnék, ha olyan lennék, de télnyleg :D Csak nem vagyok.

A hosszú felkonf után először is Erzsinek tartozom köszönettel, hogy meglepett minket ezzel a csodálatos, saját termesztésű, formás kis korsótökkel, amit mikor először a kezembe fogtam, mint egy időgép repített vissza Isztambulba. Lássuk tehát a szóban forgó alanyt: 
Kutakodtam a neten, de a készítés metodikájával kapcsolatban nem lettem azért sokkal okosabb. Vágni kell rá egy léket (ahol az izzó is bekerül majd), kikaparni a száraz tartalmat majd faragni, furkálni – köszi. Asztali lámpára volt szükségünk, így legalább az nem volt kérdés, hogy a kiszárított tök alját kell majd levágnunk. Előre szólok, kemény :) nem árt az ember és megfelelő szerszám a háznál:
A belsejében lapulnak a száraz magok, amelyek inkább pajzsszerűek, nem a megszokott tökmag formájúak. Erzsi és a szakirodalom szerint is csírázóképesek, így ne dobjuk ki. Én áprilisban tenni fogok velük egy próbát, de erről egy másik bejegyzésben adok majd számot. 
Szuper! Az alja levágva, belseje nagyjából kikaparva- és most?! Ceruzát és fúrókat elő, mert a kreatív része jön.Nem mértani pontossággal álltam neki a rajzolásnak, csak érzésre. Hogy őszinte legyek, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz, nem vesztegettem az időt. Szabadkézzel felskicceltem a mintákat, majd nekiestünk. Többféle méretű fúrószárral is dolgoztunk.
Tapasztalat: a tök tök kemény, ezt már megállapítottuk a vágásnál, viszont a héj nem egyformán vastag, így van ahol vékonyabb és kicsit puhább, van ahol jobban meg kell dolgozni – figyeljünk, ne roppantsuk össze (főleg, ha már sok rajta a luk). Ezen felül a belső, szivacsos rész egy része már csak akkor válik le könnyen, ha alaposan megfurkáltuk. Picit szemetes meló lesz, és el is tart egy darabig, ha nem csak random lukasztgatunk. Családi erővel erre jutottunk: 
Egy kis lakkozás és festés még hátra van, de hogy őszinte legyek, a színe és a mintája is nagyon tetszik, így tényleg csak egy minimális fehér színt kap a legteteje, hogy jobban illeszkedjen az enteriőrbe. 

Közeleg az év egyik legmegosztóbb ünnepe; a Halloween. Az amerikai PR sokat lendített (vagy éppen rontott) az ünnep népszerűségén, de bizonyára mindenki ismeri, és meg is van a véleménye róla. Érdekes tény azonban, hogy a tökfaragósdi, a rossz szellemeket elijesztő jelmezek viselése és az egész cécó közel sem amerikai, mint inkább kelta gyökerekkel rendelkező néphagyomány.
Ezúttal ne is nagyon menjünk bele a dolog mélyebb fejtegetésébe, néhány picit rendhagyóbb tökös dekor ötletet hoztam csak úgy, könnyed kikapcsolódás gyanánt (na meg, mert ha kedvet kapsz, még beszerezhető minden ;):

A klasszikus búbkivágós-tartalomkivájós-abbólkrémleveskészítős-majdjólmegfaragós megoldás még mindig talán a legnépszerűbb, és nagyon szórakoztató mesterművek tudnak születni. De mi van akkor, ha nem rajongunk az ijesztő, amorf arcokért? Akkor is van számunkra szuper, tökös megoldás!

#1. Ragasszunk
Ha nem szeretnénk nagyon belezni és trancsírozni, az egyik legkézenfekvőbb és legkevesebb takarítással járó út, ha papírral, flitterekkel, filcanyaggal vagy éppen cupcake papírokkal dekorálunk sütőtököt: 

#2. Festhetünk is
Itt már ezért picit készülni kell, illetve a festés után takarítani, de a faragás, vájás ebben az esetben is elkerülhető. A legegyszerűbb geometriai minták is nagyon mutatósak, minden lakásban szuper őszi hangulat csempészhető. 
Meg is cifrázhatjuk a dolgot foszforeszkáló festékkel, de akár egy kevés táblafestékkel is; 

#3. Török hatású töklámpás
A fenti két metódus nagyon mutatós, de azért a lámpás hangulat (nameg a kivájt belsőből készülő krémleves) hiányozna. De ki mondta, hogy csak faragni lehet ezután? Lukaszthatjuk is (célszerszámmal, vagy csak szöggel és kalapáccsal is) hogy hasonló, törökös hangulatú lámpásokat kapjunk: 

#4. Ki mondta, hogy csalni nem lehet?
Ha nincsen kézügyességed valami sok, vagy csak félsz a gyerek kezébe adni a kést; a süti kiszúrót neked találták ki! Persze azért csak óvatosan: 

#5. Amiről sosem beszélünk…
A meleg lakásban bizony hamar megplöttyed a töklámpás, kidobás előtt pedig igazán amorf formákat is képes felvenni :) a meleg szobába érdemesebb talán valami mással próbálkozni. Ez a fajta sem annyira tartós, de mindenképpen könnyebben kezelhető: vájjunk dísztökből mécsestartót, így ni: 

Bár sokban különböznek a nemzetek, vallások ősz végi szokásai, azok tökéletesen megférnek egymás mellett. Faraghatunk lámpást, gyújthatunk gyertyát, esetleg temetőt látogathatunk – vagy akár az összest gyakoroljuk, esetleg egyiket sem - :) a lényeg, hogy tartsuk tiszteletben egymás döntését.

Képek forrása, további inspiráló ötletekkel: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/pumpkin-carving/