Tavasszal sokat gondolkodtunk, hogy milyen gyümölcsökkel lenne érdemes még próbálkozni, tekintettel hogy hellyel bőségesen meg vagyunk áldva. Végül úgy döntöttünk, veszünk többfélét, és majd ami beválik, azzal fogunk tovább kísérletezni. Ezt a módszert egyébként virágok ültetése esetén is bátran ajánlom, ki kell tapasztalni, hogy mi az, ami szépen megmarad, és még tetszik is. De térjünk vissza a gyümölcsökre, azon belül is a bogyósokra.

Egy tő málna, és egy tő szeder palántát ültettem el márciusban. Ami már az első pillanatban szembetűnő volt, hogy a szeder a málnával ellentétben tüskementes fajta (legalábbis van belőle ilyen is, ezt érdemes választani). Ez nagyon hasznos információnak bizonyult, az utóbbival sajnos számos alkalommal összetűzésbe kerültem :) 
Kisebb méretű, vagy keskeny térbe, esetleg kisgyerek mellé a málnát nem ajánlom, magam is le fogok mondani róla, kell a fenének a sok véres találkozó :) Bár elég hasonlóak az igényeik, nálunk a fekete szeder sokkal szebben is fejlődött, így eldőlt a kérdés, szeder lesz és kész.

Ültetés. Viszonylag nagy helyigényű a jószág – és nem csak a növesztett indáira gondolok most. Mély, nagy edényt igényel, jó vízáteresztő, tápanyagban dús földdel. Ültetés előtt a kerti földet érdemes némi marhatrágyával összeforgatni, majd rendszeresen tápoldatozni.
A szeder kúszónövény. Ez azt jelenti, hogy hosszú indákat növeszt, de magától mindenhol nem tud megkapaszkodni, biztosítanunk kell valamiféle támasztórendszert is, ha jól akarunk gondoskodni róla. Vízigényes, így mindennapos locsolást is igényel, ha dézsában fogjuk tartani. 

Jó tudni, hogy az ágak két évig élnek, és a második éves ágak válnak termővé (a málnához hasonlóan). A letermett ágakat a szüretet követően tőnél vágjuk le.
Metszeni szükséges a szedret, mert bizony nagyon el tud kanászodni. Néhány hosszabb ágat hagyjunk meg mindenképpen, de nem csak a felfelé, hanem az oldalra igyekvő új hajtásokat is vágjuk vissza kb 25 cm hosszúra – első sorban nyár végén, ősszel – így a fejlődő rügyek a hajtások „hónaljában” szépen meg tudnak erősödni, ezekből nőnek következő évben a termőágak. Az ágakat legyezőszerűen rendezzük el és rögzítsük, ez a legpraktikusabb, és esztétikus is. 

Természetesen a szabadföldi példányokat másképpen szükséges gondozni -így metszeni is, de akármekkora is a terasz, ott mindig „csak” szoliter növény marad. Nekünk nem csak a terméshozam számít, de persze az is fontos :) azt javaslom, mindenki tapasztalja ki, mekkorának szeretné, de egy-másfél méternél alacsonyabbra nem érdemes visszavágni a hosszú meghagyott ágakat, mert úgy csak álmodhatunk bármilyen termésről. Ha nem fér el, válasszunk inkább valami mást, például áfonyát: http://balkongaz.reblog.hu/tarts-afonyat-a-balkonon-de-csak-ha-elszant-vagy

Említettem, hogy vízigényes, de emellett a meleg, szélvédett helyeket kedveli. Viszonylag jól viseli a téli fagyokat is, csak az extrém hidegek szokták komolyabban károsítani; a városban viszonylag biztonságban tudhatjuk szedrünket, ideális évelő lehet.
Ha szaporításra adnánk a fejünket, sajnos a levágott szárak gyökereztetésével nem fogunk sikerrel járni. Két lehetőségünk marad; az egyik a fejbújtatás. Ekkor augusztus elején a már szép terebélyes növényünk új hajtásait visszahajtjuk a földig, és elássuk. Néhány hét alatt a hajtáscsúcsok gyökeret eresztenek, és hamar megerősödnek. Következő tavasszal választhatjuk majd el ezeket az anyanövénytől, és kezdhetnek önálló életet. 

Persze önmaga is dönthet úgy, hogy szaporodik; de ez balkon körülmények közt nem annyira jellemző. Kártevők nem pusztították, így nagyon is nekem való :) magát a gyümölcsöt is csak dícsérni tudom. Isteni ízű, C- és B6 vitamin forrás, ezen felül vasban is gazdag. Július végén, augusztus elején már szüreteltünk, ültetésre pedig ősszel ismét lesz lehetőség.