Csodálatos volt az ősz, igazán nem lehetett okunk panaszra, de beköszöntött végérvényesen a cidri. Az első dolog, ami egy meleg takarón és teán kívül az eszembe jutott, hogy le kell cserélni a gumikat a kocsin. Bár az enyémek még jók, de ha bárkinek már nem, egy alapos sikamika után új életet lehet lehelni beléjük, nem is annyira bonyolult:

Hideg van :) ehhez kétség sem fér! Jobban esik egy kis benti szöszmötölés, legalábbis nekem mindenképpen. Bár inkább csak az otthon témába vág ez a bejegyzés, mintsem a kertészkedésbe – de ha nyitott vagy egy kis barkácsolásra, nyugodtan olvasd tovább!

Amikor beköltöztünk szeretett otthonunkba kicsit több mint két éve, maradjunk annyiban, hogy egy fityingünk sem maradt. Nem túlzás :) igyekeztünk tehát minden olyan lehetőséget kihasználni, ami költséghatékony, mégis egyedi, és kielégíti a legtöbb igényünket. Így született meg ez a hackelt, párnázott lábtartó is, amit bár most átkárpitoztam, a mai napig remekül szuperál: 

És hogy mennyibe került? :) Durván 5.000 Ft-ba (persze a szükséges szerszámok rendelkezésre álltak). Máris jobban tetszik, ugye?! Vegyük sorra, mit használtam fel:

• A nagy kék-sárga bútoráruház 3.900 Ft-os, szereld össze magad, legolcsóbb Tv állványát
• Maradék méterárut, 70x140 cm, kb. 800 Ft
• Maradék anyagot az alsó burkolásra, kb. 40x100 cm, 300 Ft
• Maradék függönyanyagot, amit a nagyimtól lejmoltam
• Bori kolléganőm gyerekkori matracszivacsából ajánlott fel egy darabot a célra
• Ragasztót
• Tűzőgépet, kapcsokat

A szivacs pontos méretre vágását Bori egy komolyabb konyhakéssel elintézte, így nem is volt dolgom, csak felragasztani a bútor tetejére. Ragasztópisztolyt használtam, de a „hideg” ragasztók is szuperek a célra, sőt – meg sem olvasztják szivacsot. Ezt követően mint egy védőhálót, a függönyt ráfeszítettem a szivacsra, és rákapcsoztam a bútorlap hátoldalára. Ekkor még manuális kapcsozó gépünk volt; tömény fizikai munka és kínszenvedés. Elektromossal viszont megy, mint a karikacsapás, de nagyobb odafigyelést igényel. Mindenképpen kérj egyet kölcsön, vagy ha sorozatgyártásba fogsz, ruházz be egyre!

Most ugyanezzel a metódussal tűzzük fel a választott anyagot is a függönyre. A sarkok illesztése a legnagyobb kihívás, de csak annyi a kritérium, hogy hasonlítsanak egymásra ;)
Figyeljünk azonban, hogy a hátoldalon van 4 db luk, ahová a lábakat kell rögzítenünk. Jelöljük meg ezeket, mert különben később nem lesz olyan könnyű megtalálni! Tapasztalatból mondom :D Én gombostűket használtam: 

Elsőre picit tovább tart az anyag felfeszítése, de másodszor már pillanatok alatt elkészülünk vele. Nem kell nagyon megfeszíteni, csak legyen szép egyenletes. Persze közel sem lesz tökéletes :) bár nem az alját nézegetjük leginkább, de azért mégis nézzen ki ott is valahogy. Egy méretben passzoló, maradék színes anyagot választottam a takaráshoz:
A gombostűkre továbbra is figyeljünk! Ha elfedi az új anyag, helyezzük azokat kívülre. Szuper, jöhetnek a lábak! A gombostűk helyét ollóval lukasszuk ki: 
Már csak be kell csavarnunk a csavarokat. Ismételjük meg annyiszor, amennyi lába a bútorunknak van, és szinte készen is vagyunk: 

Nincs más dolgunk, mint megfordítani, és elhelyezni. Mi lábtartónak használjuk a kanapéról, de ülőkeként is tökéletesen funkcionál.
Persze lehet kicsit dizájnolni és ráncolni is, erre legközelebb visszatérünk ;) 

Évekkel ezelőtt kaptam egy szuper kis létrát, amin a konyhakertet tartottam. Nagyon helytakarékos megoldás, és szerintem meglehetősen esztétikus is, így hozzám nőtt. Sajnos az évek alatt kicsit elhanyagoltuk, végül megadta magát az időjárás viszontagságainak. Tényleg elég kis rozoga már, így kénytelen vagyok megválni tőle: 
Ugye milyen kis jópofa volt?  Bár már a teraszunk mérete nem indokolná feltétlenül ezt a megoldást, de annyira megszerettem, hogy nehezen szántam rá magam, hogy elengedjem, búslakodtam is miatta. A férjem a fejébe vette, hogy átvágja ezt a gordiuszi csomót, és gyárt nekem egy másikat. Mire vasárnap a melóból hazaértem, félig meddig el is készült vele, így gondoltam megosztom veletek a lépéseket, hátha Nektek is kapóra jönne valami hasonló.

Mire lesz szükség?

1.  lécek 
2.  4 hosszabb, vastagabb, amiből a létra szára lesz (tetszőleges méretben)
3.  keskenyebb, rövidebb lécek tetszés szerint (ezekből lesznek a fokok)
4.  lapos léc, 2 db (záró elem a létra két felső részére, amihez a zsanért erősítjük)
5.  2 db kicsi zsanér (hogy nyitni, zárni lehessen a létrát)
6.  4 db műanyag tappancs igény szerint (hogy ha esik, ne a vízben álljon)
7.  szögek, kalapács, fűrész
8.  pác, lakk
9.  esetleg egy vagy két lánc, ami a létra nyílásszögét szabályozza
10.  akasztós kaspók (vagy drót)

Első lépésként határozzuk meg, milyen magas létrát szeretnénk, és vágjuk annak megfelelő hosszúságúra a vastag léceket, majd találjuk ki, milyen szélességben mennyi fokot szeretnénk a létránkra. Ne legyen túl sűrű, de mindenképpen mérjük a kaspókat hozzá, hogy meg tudja támasztani kellőképpen. Vágjuk méretre a keskenyebbekből a fokoknak valót is. A miénk végül 5-ös lett.

Mérjük ki, jelöljük be, hogy mi hová kerül majd, és kezdődhet is a kopácsolás (a testi épségetekre ügyeljetek). Először rögzítsük szögekkel az egyik szárra a fokokat, majd szögeljük rá a másik szárat is. (Jól jön egy satupad vagy egy munkaasztal, de ha nincsen nem baj, megteszi egy segítő is, aki tartja).  Ennek a mintájára készítsük el a létra másik felét is! Tapasztalat, hogy érdemes jobb minőségű faanyagot és szögeket választanunk. A fa ne legyen túl vékony, mert hasadni fog szögeléskor, a szögek viszont minél vékonyabbak legyenek). Tegyük egymásra a kettőt; ha jól dolgoztunk, többé-kevésbé egyformák ;)  A tetejét és az alját is kicsit szögbe kell vágni; lent azért, hogy kinyitáskor stabilabban álljon, fönt pedig azért, hogy nyitott állapotban vízszintes legyen, de azért be is lehessen csukni, ha arról van szó. Próbáld meg nyitni/zárni, látni fogod, mennyit kell lecsapni belőle.  Jöhet a teteje! A lapos lécet vágjuk méretre. Ezeknek kicsit hosszabbaknak kell lennie, mint a fokoknak; pontosan a két szár tetejére kell, hogy illeszkedjenek. Ha kész, akkor szögeljük fel. Most már csak a két fél létránkból kell egyet varázsolni a zsanérokkal, és az érdemi munka kész:  
Ezt követően jöhet majd az optikai tuning, illetve a védelem. A lábakra felhelyezhetőek a műanyag tappancsok, illetve fessük, pácoljuk, lakkozzuk kedvünkre!

Hölgyeim és uraim, végre hivatalos; az időkép is áldását adta a tavasz közeledtére: 

Húsvétra tehát megérkezik, amit már magunk is érzünk a zsigereinkben. De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy lassan végre itt az ideje hivatalosan is, hogy birtokba vegyük az erkélyeket, balkonokat és teraszokat :) elő lehet szedni az elpakolt bútorokat, eszközöket a pincéből, garázsból – már aki elpakolja őket, ugye.. Mi már évek óta elől hagyunk mindent, mert télire sajnos hely szűkében vagyunk, így alaposan rájuk fér a tavaszi optikai tuning: 

Természetesen az ápolás nem csak az esztétika miatt fontos; ha nem szeretnénk kétévente lecserélni a teljes (fa) bútorzatot, mindenképpen foglalkoznunk kell a kérdéskörrel. Egyrészről az erős nyári UV is megeszi őket, de persze a téli csapadék és fagy sem tesz jót – elő a csiszolópapírral és az ecsetekkel; jöhet a móka!
Ha nincsen fedésünk, mindenképpen csapadékmentes, legalább 10-12 fokos időjárást várjunk ki türelmesen, hogy a pácunk/festékünk meg tudjon száradni. Mindenképpen olvassuk el a gyártó utasításait, és annak megfelelően járjunk el.

Első lépés a csiszolás. Elég unalmas fizikai munka, de ha szép az idő, tulajdonképpen még jól is eshet ez a kis mozgás. Végezhetjük manuálisan csiszolópapírral, de akár csiszológépet is használhatunk. Ha nem rendelkezünk ilyennel, vagy csak ritkán használjuk, nagy barkácsáruházak (is) biztosítanak lehetőséget az 1-2 napos bérlésre, érdemes élni a lehetőséggel.
Alaposan csiszoljuk át a felületeket, hogy az új védőréteg be tudjon ivódni a fába. Mi nem szoktuk teljesen eltávolítani az előző rétegeket, mert szeretjük a rusztikus hatást, és kicsit sem bánjuk, ha nem egyenletes színű a festés – de ez ízlés dolga :)

Ha megvagyunk, akkor alaposan portalanítsuk le a felületet, mielőtt nekilátnánk az érdemi munkának. Ezt a lépést mindenképpen érdemes alaposan elvégezni, mert a poros felületre nem lehet szépen festeni, ráadásul az ecsettel összeszedjük a port, és a festékbe is belekeverjük.

Jöhet a festés! Minden lazúrhoz, festékhez, páchoz vagy lakkhoz más ecsetet vagy hengert javasolnak. Érdemes az erre vonatkozó gyártói utasításokat is megfogadni, elvégre is értenek hozzá. Nekünk bejött a kishengeres festés, sokkal egyenletesebben lehet felhordani a festéket, és gyorsabban is halad a munka. 
Ki kell várni a javasolt száradási időt, majd még legalább egy réteggel dolgozzuk át a szebb eredmény, és tartósabb bútor érdekében! Ennyi. Ég, és föld, nem?  

A kinti téli tárolás miatt mi ősszel is általában festünk egyet, ha szabadidőnk engedi, de persze nem mondom, hogy néha nem maradt ki ;) 

Ja, és ki mondta, hogy csak a bútorok igényelnek törődést?! Meg lehet dolgozni a megfáradt madáretetőket is :) 

Az ültetőasztalok szükségességéről és a derékfájásra gyakorolt jótékony hatásukról már írtam itt: http://balkongaz.reblog.hu/hasznos_es_trendi, de végre elkészült az enyém is, és teljesen bele vagyok szerelmesedve :) Letűnt korok holmija bizony egy új világban is tökéletesen és mutatósan láthat el hasznos, de teljesen más funkciót, mint eredetileg. Pontosan így történt az egyik aukciós oldalon vásárolt, még működőképes Singer varrógép állvánnyal is, ami végre elkészült, és egy egész sor feladatot láthat el a teraszon, megkönnyítve a mindennapjaimat.
A férjem ötlete volt a Singerből ültetőasztal, és totális telitalálat volt. Strapabíró, masszív, tökéletes a magassága, szép, ráadásul olcsón be is tudtam szerezni. Kell ennél jobb? Nem hinném :) Amire biztosan szükséged lesz, ha kedvet kaptál: egy ügyes kezű hím (esetemben a nagybetűs FÉRJ, de pasi, tesó, apu vagy haver is megteszi ennek hiányában); szerszámok; ecsetek; rozsdamaró; olajfesték; csavarok, idő és türelem. Lássuk:

1. Alaposan tisztogassuk meg. A kosz és a por nagy ellenség, mert nem igazán lehet látni, hogy alatta milyen állapotban van valóban a festés. Ronggyal és bő vízzel, vagy ha lehetőség van rá, magasnyomású mosóval neki kell esni, amíg le nem jön a sok ragadós maszat, majd szárazra töröljük.

2. A mi példányunkon a mosás után látszott, hogy egyszer már valaki vastagon átkente, de nem végzett precíz munkát. Hogy egyenletes és szép felületet kapjunk, ezt a régi festéket el kellett távolítani. Hőlégfúvóval és vésővel, csiszoló korongokkal, drótkefével dolgoztunk rajta jó sokat. Fú, annál is többet :) Ha nagyjából elégedettek vagyunk az eredménnyel, töröljük át alaposan.

3. Jöhet a felületkezelés, rozsdamarás. Egy speciális, barkácsáruházakban is kapható rozsdamaró folyadékot ecsettel kell felvinnünk a teljes felületre. A rozsda reakcióba lép az anyaggal, enyhén felhabzik. Védjük a szemünket és a bőrünket megfelelően!

4. Végre eljutunk a lényeges részhez, és festhetünk! Aztán persze rájövünk, hogy rengeteg kis beugró, szerelvény, szöveg, címer és kutyafüle van, ami miatt ez a művelet még tovább tart, mint előre terveztük :)
Fekete kalapácslakkot használtunk, mert tökéletesen ellenáll az időjárásnak, ráadásul a Singer állvány eredeti színe is ilyen.
5. Jöhet a munkalap előkészítése. Talán nem a fa a legellenállóbb kültéri munkálatokhoz, de a konyhaépítésből maradt egy jókora bambusz munkalapunk, amely adta magát.
Körfűrésszel a kívánt méretre kell vágni a lapot. Én egy kicsit szélesebb asztalt szerettem volna, hogy minél több helyem legyen pakolni, így a férjem csak egy kicsit kurtított rajta. Ha levágtuk, jöhet a csiszolás. Csiszoljuk le a lap mindkét oldalát alaposan (jó ez a királyi többes, de én csak szurkoltam), majd fessük. Mi biztos ami biztos, három rétegben csónaklakkal kezeltük a felületet - betartva a száradási időket. Ha ezzel megvagyunk, már csak rögzíteni kell néhány csavarral a munkalapot az állványhoz, és a helyére emelni (jó nehéz, nem fogja elvinni egy tavaszi szellő) és kezdhetjük a munkát!
Nagyon szuper dolgok készíthetőek még Singer állványból, azt hiszem a jövőben ezek is megérnek majd egy önálló bejegyzést :)