Abszolút nosztalgikus a projekt számomra, mert nagyon kellemes gyerekkori emlékeket idéz fel bennem ez a kis cserje. A nagyszüleim a telken sokat neveltek belőle, bár akkor még nem értékeltem a gyümölcsének nyárias, fanyar ízét, mint most – bár már akkor is örültem, hogy legalább elérem ;) Sokkal magasabb nem lettem az évek alatt, így kísérleti jelleggel tavaly tavasszal vásároltam (egy málna és egy szeder mellé) egy tövet ebből is, lesz, ami lesz alapon.

Egy keskeny, de mély és széles edénybe ültettem sima kerti földbe, és a talaj tetején fenyőmulcsot terítettem szét. Ez segít nedvesen tartani, valamint spórol nekem egy kis időt is, mert a gazok így nem nőnek rajta. Locsoltam mint a gép, de igazából a leveleken kívül az első évben nem sok mindent tapasztaltam. (A fenti kép elültetéskor készült tavaly, és a tök kopasz ágat kell nézni).

Mit is tudunk róla? Az biztos, hogy sokféle neve és fajtája van; köszméte vagy piszke néven is fut, ki melyiket ismeri. Vitaminokban (A, B, C, D, E) gazdag a gyümölcse, ráadásul szuper rostforrás is. A kellemes emlékek mellett azért is választottam, mert köztudottan igénytelen fajta, ráadásul a téli fagyokat is nagyon jól viseli. Ez nagyon fontos szempont, mert nem igazán tudnám hol teleltetni. 
A kicsit hűvösebb, sziklás területeket kedveli ugyan, de gyakorlatilag egész Európában, Ázsiában megterem a nagyon északi, és extrém déli területeket leszámítva. Szereti a napot, de félárnyékban is szépen fejlődik, így fák mellé, vagy árnyékosabb balkonra is bátran el lehet helyezni. 

Tavaly csak szépen megnőtt tehát, de nem virágzott, így nem volt termés sem rajta. Megvontam a vállam, el is könyveltem egy sikertelenebb kísérletnek. Azóta persze okosabb lettem, mert rájöttem, április-májusban bontja kicsi és jelentéktelen virágait, így mindenképpen szerencsésebb az őszi ültetés. (Jelzem, ez a málára is mindenképen igaz).
Megmondom őszintén, nem is tudtam, hogy mi tévő legyek vele a tavalyi szezon után, így nem nyúltam hozzá, bár sokat olvastam a metszéséről. Gondolkodtam rajta, hogy mivel a málna és a szeder is nagyra nő, szétültetem a csapatot, de aztán elmaradt a dolog. (A málna ráadásul szúr mint a fene, annyi harci sérülést nem szereztem a tavalyi szezonban, mint a málna melletti közlekedés során, így arra jutottam, inkább ezt vágom vissza kegyetlenül az egres helyett, így hely is lett azonnal).

Kivételesen bejött a tétlenség, mert pár hete arra lettem figyelmes, hogy komolyan virágba borult az egresem :) tehát a metszés jövőre marad. 
A méhek hamar felfedezték maguknak a kis virágokat, és alapos munkát végeztek. A legtöbb nemesített fajta öntermékeny, így nem szükséges több tövet vásárolni sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a száradó szirmok alatt már látszik is, hogy a csíkos bogyók szépen dagadnak: 
Ha minden jól megy, június-júliusra beérik az első termésem. Nem mondom, hogy én leszek a társasház egres ellátója, de mindenképpen bebizonyosodott: az egres simán megterem balkonon is! 

Minden kertészkedőnek óhatatlanul akadnak kedvencei, amelyek mindig is egy picit nagyobb becsen vannak tartva, vagy kiemeltebb helyre kerülnek, mint más növények. Nálunk több ilyen is van, de a tavaly szerzett magnóliák különösen közel állnak a szívünkhöz, főleg most, hogy ismét virágba borultak.

Az igazi tavasz első hírnökei, még a lombfakadás előtt, március végén ontják hatalmas és illatos, pasztellszínű vagy fehér, liliomra emlékeztető virágaikat. Igazán üdítő érzés gyönyörködni bennük a még eléggé kopár környezetben. A kerttel rendelkezők a nagyobb hely miatt ismét kicsit előnyben vannak, de nagyobb, szélvédettebb, napfényes balkonokon is gyönyörűen fejlődnek ezek a cserjék. Sokan összekeverik a liliomfát a tulipánfával, de a két dolog nem ugyanaz, bár rokonságban állnak egymással méretük, virágaik, illetve leveleik formája is eltérő.

A mi szeretetünk tárgya Kínából ered, a szerzetesek már évezredekkel ezelőtt is termesztették hatalmas virágai miatt. Örökzöld és lombhullató fajtái is ismertek, hazánkban inkább az utóbbi terjedt el, mert jobban viseli a téli, zord körülményeket. Télre én fenyőmulccsal takartam a töveket, és a fal mellé, szélvédett helyre telepítettem őket. Megérte :)

Napos vagy félárnyékos helyen érzi jól magát a magnólia, enyhén savanyú földet igényel, és érdemes lágy vízzel, esetleg esővízzel öntözni – gyakran, mert a gyökerek nagyon érzékenyek a kiszáradásra. Ami azt illeti mindenre, így átültetés előtt áztassuk be, hogy ne tegyünk bennük nagyobb kárt. Érdemes a műveletet árnyékban végezni. A növényünket metszeni nem szükséges.

Külön érdekesség, hogy mivel a virágzás még a méhek ébredését megelőzően történik, a virágokat a rovarok porozzák be. A virágzást követően nem sokkal alakul ki a lombozat, amely ősz végéig tart ki.

Mi vásároltuk a magnóliáinkat, de ha türelmesek vagyunk, akár otthoni körülmények között bújtatással és magvetéssel egyaránt szaporíthatunk. A választott módszer függvényében viszont a gyökeresedésre/hajtásra akár 1-3 évet is várnunk kell, így a legegyszerűbb talán mégis s shopping.