Úgy gondolom, eddig túlságosan is a gyümölcstermőkre koncentráltam a figyelmem, de nem szabad megfeledkezni azokról a néma hősökről sem, amelyek bár (fogyasztható) termést nem produkálnak, szépségükkel évről évre megörvendeztetnek. Méltatlanul nem esett róluk szó idáig, így itt az ideje, hogy apránként pótoljam a mulasztást. Elsőként egy igazán csodálatos fajtát, a Japán juhart hoztam: 
A Japán juhar rendkívüli fajgazdagságú; sokféle formában, színben szerezhetjük be kertészetekből. Nem tartozik a kifejezetten olcsó darabok közé, de kisebb, formás darabokat egész konszolidált áron is ki lehet fogni. Lehet csodálatos bordó levélzetű, mint a fenti képen, vagy élénkzöld is, amely ősszel sárgába, esetleg vörösbe fordul át – az biztos, hogy a színváltozatoktól függetlenül teljesen le fog venni a lábadról. A zöld: A Japán juharok lassú növekedésű, lombhullató fák, amelyek egy kis törődéssel nagyon sokáig az erkélyünk ékkövei lehetnek. Ahogyan a neve is mutatja, a Távol-Keletről ered, Ázsia erdeiben és kertjeiben állandó vendég. Természetes szabad körülményei közt sem nagyon nő 3-4 méternél magasabbra, dézsában én személy szerint 1,5 méternél magasabbat még nem láttam. Ágai hosszúak és vékonyak, levelei kecsesek és arányosak a fa méreteivel, csodálatos zárt koronát alkotnak. Ebből adódóan egy kisebb, formára vágott fácska is igazán mutatós tud lenni. Nekünk a fenti képen láthatószép zöld, illetve egy egészen bordó változatra is sikerült szert tenni.

Ápolás tekintetében közepesen igényesnek mondanám. Ha megteremtjük számára az ideális körülményeket és rendszeresen öntözzük, meghálálja évről évre. Elég gyakori öntözést igényel, de ne pangjon a víz alatta. Az agyagosabb savas kémhatású, vagy semleges közegben érzi jól magát, a meszes talaj kifejezetten kerülendő az esetében. Félárnyékos helyen fejlődik szépen, a tűző déli nap simán megperzselheti a leveleket: 
Májusban apró, jelentéktelen ernyős virágokat bontott. Szaporításával nem próbálkoztam még, de bizonyára fás dugványról jól megered, ezzel érdemes lehet kísérletezni, de a szakirodalom szerint az oltás erre a tökéletes módszer. Kevés benne a tapasztalatom, de azt alátámaszthatom, hogy tényleg remekül oltható. Bár csak „önmagába oltottam vissza” a zöldet, amikor egy nagyobb vihar során teljesen letört az egyik főág, de probléma nélkül nyár végére beoltódott; idén gyönyörűen ki is hajtott már.

Kisebb mérete miatt érdemes önállóan elhelyezni (szoliter növényként), szuperül dekorál mindenhol, akár a legapróbb erkélyen is. Télálló is ráadásul, ami remek hír :) nem kell vacakolni az áthelyezéssel. Húzzuk védettebb sarokba, mulcsozzuk a tövét, és csak várnunk kell a tavaszt. Nem szuper?!