Avatottabbaknak bizonyára nem fogok nagy újdonságot elárulni azzal, hogy a leander viszonylag könnyen szaporítható. Két metódusa is létezik; egy a türelmetlenebbeknek, és egy a kalandvágyóknak :) 

A gyorsabbik megoldás elég sablonos, nem is vesztegetnék sok szót most rá. Végy egy egészséges ágat, gyökereztesd meg, és ültesd el. Pont, mint egy szereld össze magad bútor; nem ér nagy meglepetés, de jobb esetben azt kapod, amire számítottál. Nagyon sok előnye van persze (gyorsan egy nagyobb, hamarabb virágot bontó példányra tehetsz szert, nem igényel különösebb szakértelmet, és még sorolhatnám). Ezt ki is veséztük már, részleteket itt találsz: http://balkongaz.reblog.hu/italiabol-jottem 

Ezúttal inkább a másik, kicsit kifinomultabb megoldással szeretnék foglalkozni, ami bár jóval macerásabb, mégis egy megszállott kertészkedőből jóleső bizsergést válthat ki – szaporítsuk a leandert magról! Hogy miért jó? Mert izgalmas, illetve a dugványozós megoldással szemben (amennyiben több fajta leandert is tartasz) elképzelhető, hogy az anyanövénytől eltérő virágú egyedet „hozol létre”. Persze ez egyáltalán nem biztos, illetve 3-5 évet biztosan várnod kell, hogy kiderüljön az eredmény, mert virágzásra csak ennyi idő múltán számíthatsz :)

Inkább a türelmed teszi próbára a módszer, mintsem a szakértelmed.Ha ki szeretnéd próbálni, most kell kicsit résen lenned. Figyeld a növényed, mert a beporzott, megtermékenyült virágok alatt fejlődnek a magházak (vagy magtokok). 
Ha nincsenek magozós ambícióid, távolítsd el ezeket a hosszúkás valamiket. Ha úgy döntesz, hogy kipróbálod, akkor is csak 1-2 hüvelyt hagyj meg, mert komoly energiát igényel a növénytől a tok fejlesztése, amit addig sem a virágzásra fordít. A magházak ősz végére, tél elejére érnek be, és pattannak ki. Én még ez előtt leszüretelem, és papírzacskóba teszem őket, a csíráztatást pedig január/februárban kezdem.

Mire előveszed, a magház jobb esetben felhasad, és előtör belőle a sok kis ejtőernyős barna mag (ezért kell a zacsi). A szép kövéreket érdemes kiválogatni, és csak ezeket felhasználni. A csíráztatáshoz egy kis edényre, és vízre van szükség csupán, ebbe szórd bele a szerencséseket – és várakozz. Ha a magok frissek és nagyok, akár 24 óra leforgása alatt megindulnak. (a kezdeti munkálatokról részletesen itt: http://balkongaz.reblog.hu/madarat-tollarol-leandert-magjarol)  

Napról napra megfigyelhető lesz a növekedés. Először a fehér gyökérhajtás jelenik meg, majd szépen lassan letolja magáról a burkot a sziklevél is. Ha a gyökérke már elágazó „szőrös”, elültethetjük bátran, de várakozhatunk is, amíg megerősödnek kicsit a növények, és előbújnak a levelek. Cserélgessük a vizet, nem fog megrohadni :)

Ültetéshez én leandereknek megfelelő közeget használtam, majd egy fűtetlen, de világos helyiségben teleltettem őket. 

Felnyurgultak picit, és szépen be is atkásodtak tél végére :) sokszor vágtam vissza őket tőből, de a nagyja mindig kihajtott, és egyre erősebbek lettek. 
Tavasz végétől fokozatosan kiszoktattam őket a teraszra, és gondos öntözés mellett folytattam a gyakori visszametszést. A tél beköszönte előtt ültessük át, vagy össze a kis leandereket! 

A csemeték sötétben, 10-12 fokon (az alagsori tárolóban) kevés öntözés mellett vészelték át a következő telet. Egész jól megúszták a kártevőket ezúttal :) Tavasszal ismét fokozatosan szokták meg a napsütést, és kezdenek szépen erőre kapni:

Szombaton délelőtt egy egészen kellemes, esőmentes pár órában erőt vettem magamon, és nekiláttam többek közt a téliesítés első fázisának. Szörnyű, jön a hideg.. már megint.

Bemelegítésként a tavalyi és idei leander magoncok kaptak kicsit nagyobb cserepet és földet (B-típusú virágföld); de a pincébe telepítés előtt egy alapos élősködő elleni kezelés, lemosó permetezés elővigyázatosságból még hátra van. Az elmúlt hónapokban rendszeresen visszavágtam őket, hogy megerősödjenek kicsit, vastagodjon a törzsük - alapvetően elégedett vagyok az eredménnyel. A képen jobb ö.. A másik jobb :) oldalon az egyéves, felül az idei szaporulat, és egy méh :)

A csodálatos Singer munkaasztalomnál dolgozva (így készült: http://balkongaz.reblog.hu/cimke/singer ) volt időm picit alaposabban körbenézni a szomszédok portáján, és nem lepődtem meg, hogy sokan a mediterrán növényeket már biztonságba helyezték. Én szeretem kivárni ezzel az utolsó pillanatot; kb. -5 fokig nem károsodnak a leanderek. (vannak olyan fajtájúak és méretűek, amelyek -16 fokot is elviselnek – mint nálunk is, a nagyok kénytelenek voltak) de a kicsiket mindenképpen be kell vinni, ha fagyosra fordul az időjárás. Tapasztalataim szerint nem baj, ha megcsípi őket a hideg, annál kevesebb bajunk lesz a kártevőkkel.

Tavaly az akkor még használaton kívüli fürdőszobánkban teleltek, de sajnos nem volt elég hűvös, így megküzdöttem a takácsatkákkal és a tetvekkel, ráadásul a tőzeglegyekkel is. A levelenkénti szappanos átmosás nem jó hétvégi program higgyétek el, ráadásul nem is mindig hatásos. Az érintett növényeim nagyját végül teljesen vissza kellett vágni, így idén sajnos csak néhány tő virágzott, de legalább megmaradtak.

A közhiedelemmel ellentétben kell a fény a növényeknek a vegetatív időszakban is, 2-10 fok mellett, némi locsolással nagyon szépen áttelelnek. A legideálisabb egy szép világos télikert lenne /álmodj, királylány.. :)/, de szerintem sokunknak ilyen nem áll rendelkezésére, így marad a garázs vagy a pince - jobb híján.

Nem árt tehát a betelepítés előtt az alapos tisztítás és a permetező lemosás – amit csak szabadban végezzünk. Persze a hely sem túl nagy a pincében, így némi metszéssel méretre igazíthatjuk őket. Távolítsuk el az elvirágzott szárakat és a felnyúlt hajtásokat is, illetve vágjunk igény szerint innen-onnan. Én mindig azt hittem, hogy az ilyenkor lemetszett ágakon csak két év múlva hajt virág, de idén erre a nagy leanderek rácáfoltak.
Ők ugyan kint telelnek, de az egyiket nagyon megviselte a tél, és talán ki is száradt picit. Nem vagyok rá büszke, tavaszra egy ép levél nem maradt rajta. Vagy éppen levél sem ;) a férjem azonnal száműzte volna joggal, de hogy őszinte legyek, nem kis szenvedés volt felvinni a nyolcadikra, így adtunk neki egy sanszot. Nyárra meghálálta, gyönyörűen virágzik még most is. "Lelkesen" vonszoltuk a folyosón, anyukámmal az élen, akinek köszönjük a két óriást ezúton is:

Míg a mozdíthatók a garázsba kerülnek, a nagyok kint készülnek majd fel a télre. A gyökereket fenyőmulccsal takarjuk be, a lombozatot pedig jól szellőző geotextillel védjük a huzattól. Bízzunk benne, hogy a tavalyi évhez hasonlóan most is túlélnek majd, és bár a bent teleltetettekkel ellentétben később ébrednek, tavasztól ismét mediterrán hangulatot, és kellemes árnyékot adnak majd a teraszon. Ja, és nem utolsó sorban így szépen áttelelnek a töveket díszítő árvácskák is :)

 

Amíg nálunk szomorkás az idő, Olaszországban bizony tombol a nyár. Több alkalommal is volt már szerencsém ellátogatni a Csizma legkülönbözőbb pontjaira, legutóbb múlt héten, de most sem kellett csalódnom. Az étel, a látnivalók és a flóra még mindig kiválóak.

Valamelyik vacsora alkalmával egy üveg Prosecco-t kortyolgattunk, amikor is a beszélgetésünk egy minden alkalommal visszatérő témára terelődött - miszerint egyenesen pofátlanság, hogy vadon, sövényként a semmi közepén is szebbnél szebb növények virulnak.  Felmerült bennem, hogy mivel autóval érkeztünk, akár egy kis elégtételt is vehetnék, de gyorsan elhessegettem a leanderlopás gondolatát. Egészen addig, amíg másnapi kirándulásunk során nem szembesültem a legszebb cserepes rozmaringgal a tűző napon, egy aprócska párkányon, valahol az Isten háta mögött:

Kijózanítóan hasított belém a tudat, hogy előző nap szent meggyőződéssel fejtettem ki, hogy rozmaringot cserépben tartani lehetetlen, ma pedig szembesülnöm kellett azzal, hogy bizony nagyon is lehet. Elhatároztam, hogy kárpótlás gyanánt akkor mégis elégtételt veszek :)

Senkit sem szeretnék lopásra buzdítani mert nem szép dolog, de mentségünkre szolgáljon, teljesen lakatlan területről gyűjtöttünk (a többi tetves volt), de ez a dolgon nem változtat: van néhány szár zsír új olasz leanderem. De mi is velük a teendő? Kicsit vágjuk vissza, és egyik oldalukon alul hántsuk le a szárakat. Vágjuk le a virágokat, rövidítsük meg a hajtásokat, majd tegyük őket vízbe. 

Ha szerencsénk van, a szárak néhány hét áztatás után gyökereket fejlesztenek majd, és az anyanövénnyel azonos, új egyedeket kapunk - amelyek a visszavágás függvényében még idén virágba is borulhatnak:

Január végén járunk még csak, de már alig várom a tavaszt, hogy heti pár órára visszavonulhassak a saját kis világomba, és megint tegyek vegyek kint a jó levegőn - mert bár számomra is meglepő, a város fölött egész jó a levegő.

Persze télen is vannak teendők, amik miatt azért kicsit lázban égek (és ez nem a leanderek leveleinek egyenként, szappanos vízzel történő átmosása takácsatkák eltűntetése céljából - a blogger), hanem lassan itt az ideje a gondosan, előre eltervezett módon az idei magok elvetésének, palánták, magoncok nevelésének. Látványos és érdekes dolog, biztos vagyok benne, hogy kisgyerekkel is jó muri lehet. Az első paciensem idén is a leander lesz. 
Bár a növény szaporításának nem a magvetés a leglátványosabb és leggyorsabb módja, mégis egyre népszerűbb, mivel a szárdugványozással ellentétben így az anyanövénytől eltérő tulajdonságú egyedeket kaphatunk. Nem ez lesz az első próbálkozásom, a tavalyi eresztésből néhány telel, sok pedig gyakorlatlanságom áldozatává vált :) így már a korábbi tapasztalatokkal felvértezve vágok bele, bízzunk a legjobbakban!

A hosszúkás magházat még ősszel leválasztottam a növényről, ami a napokban érett be (hasadt fel). Sok sok friss, nagy és egészséges magom van most, amik közül néhányat egy kis üvegtégelybe szórtam, hogy megindítsam a csírázást. A tavalyi magjaim nem voltak ennyire frissek, napokig kellett áztatnom őket, mire megindultak. Ezzel ellentétben idén egy nap alatt kibújtak, szerintem ez jó jel :)


Tavaly megvártam, amíg a kikelt magok lesüllyedtek az üveg aljára, ledobták a házukat, majd két sziklevelet hajtottak - ekkor óvatosan kivettem, és elültettem őket.
Sajnos elég sérülékeny a gyökérke, főleg ha felkunkorodik - így idén másik utat választok. Pár nap múlva elültetem őket, így nem kell megsanyargatnom az érzékeny gyökereket, hanem a saját tempójukban tudnak majd növekedni. Állítólag rögtön földbe is vethetőek (balkonföld és homok keverékét ajánlják; átlátszó, alul lukas műanyag edénybe vessük a magokat kb. 1x1 cm közzel, takarjuk 1-2 mm földdel, fóliázzuk le, tartsuk nedvesen -  meleg, világos helyre célszerű tenni) és elvileg pár napon belül így is kikelnek, de ezúttal tutira megyek. 

Magok a cserépben

Jelentem, eltelt a pár nap - igazából jópár is, a naptár közben februárra fordult, és a dolog nem tűrt már halasztást. A hétvégén szokás szerint jól álltam szabadidővel (kiállítottunk az esküvő kiállításon), de szombaton annyira szépen sütött kint a nap, hogy nem tudtam ellenállni egy kis magozásnak. Nem tartott 20 percnél tovább a manőver, hozzá teszem, idén profin rákészültem a dologra, a szokásos lefóliázós megoldás helyett a karácsonyra kért /és kapott/ műanyag palánta nevelő házakkal és papír nevelőtálcákkal dolgoztam. Ezeknek elméletben az lesz az előnye, hogy a papírkapsznival együtt lesz átültethető a növényke, nem kell a gyökérzetet sanyargatni a műanyagból való eltávolítással. Meglátjuk.

Na, tehát. Teljes harci díszben és a férjem kerti cipőjében kivonultam az erkélyre, kipakoltam mindent jobbhíján (kellene egy munkaasztal?!) a párkányra, és megtöltöttem az edényeket földdel. Szerencsére nem volt fagyott, így elég volt egy kis idő, hogy jól átmelegedjen odabent. Klasszikus leanderföld és tápanyagban gazdag palántaöld keverékét használtam, amit az ujjammal tömörítettem, permetezővel megnedvesítettem. 
A profik ilyenkor még különböző gombaölő szereket is használnak, hogy megelőzzék a leggyakoribb gombák okozta (pl. palántadőlés) betegségeket, de én ezt nem tettem, így csak magamra vethetek majd, ha dőlnek a palántáim jobbra-balra, mert a gombák módszeresen elfogyasztották a gyökereiket :) Bízom a statisztikában, a nagy számok törvénye alapján biztos marad majd valamennyi. Nálunk farkas törvények uralkodnak, így a gyengéknek veszniük kell!!!

Miután a földet előkészítettem, óvatosan kihalásztam a kicsírázott magokat, kiválogattam a legerősebbeket* (a többitől fájó szívvel megváltam). Nagy lesz a jólét, most minden növényke külön kapsznit kapott. Szúrtam egy kis lukat a földbe, hogy így a gyökérkezdeménnyel lefelé tudjam elhelyezni őket - majd pár miliméter földdel elfedtem mindet egyenként, és ismét vízzel permeteztem, most pedig várom az eredményt. Naponta kétszer permetezem őket, viszont a szellőzésre oda kell figyelni, mert ebben a fázisban hajlamosak bepenészedni. 

Kitekintő; albínó leander?

A kicsírázott mag közel sem 100%-ig jelenti azt, hogy a növénykezdeményünk életképes lesz. Bár idén még nem volt rá példa, így most képet nem tudok megosztani, de tavaly néhány kikelt példágy nekem is "albínó" lett. Ez annyit jelent röviden, hogy hiányzott belőlük a zöld színt is adó klorofil. Sajnos ez azt jelenti, hogy a szóban forgó növénykék bizony minden esetben el fognak pusztulni, mert képtelenek a fotoszintetizálásra. Amíg a sziklevelek táplálják őket növekednek, de ezek leszáradása után a növény elenyészik. (Nagyon tudományosnak hangzik, de kábé ötödikes biológia lehet, így próbálok nem elájulni magamtól)