Amikor még csak vártam Hannát, biztos voltam benne, hogy én majd „olyan” anya leszek. Tele voltam tervekkel, elképzelésekkel és elvekkel. Szuperanya leszek és igazi szuper feleség, a nagybetűs NŐ- aki fél kézzel, de teljes erőbedobással gyereket nevel, aki egy személyben rendet tart, vacsorát készít, mindig tip-top marad, besegít a munkahelyén, ha a helyzet úgy kívánja. Emellett kertet rendez és végre csak ír és ír – mosolyog mindig, lazán menedzsel mindent miközben a tündéri, mosolygós tejszagú bébi békésen szunnyad az ölében. Elvégre is ez a szakmám nem? A menedzselés.

Gondolom, mondanom sem kell, hogy miután megszületett a gyerek, ez a pátosz egyre távolabb sodródott, mert a gyakorlatban ez marhára nem így működik ám. Bár a gyerek valóban tündéri, tejszagú és mosolyog, a nap továbbra is csak 24 órából áll. Asszem. Bár ebben már nem vagyok teljesen biztos. Jó pár hónapnak el kellett telnie, mire fel tudtam venni a fonalat, és legalább a korábban tervezettek egy része összejött.
Végül is a gyerek szépen fejlődik, nem úszik a lakás, besegítek a munkahelyemen, néha van meleg vacsora és a régi ruháimba is beleférek már. Na de hagyjuk a rinyát, elvégre is kertészkedni vagyunk itt :)

Rájöttem, hogy vészesen fogy a kinti munkára fordítható időm, így idén csak olyan újoncokat választottunk, akik télállóak, évelőek. Megspórolok magamnak némi időt tavasszal, plusz ha még örökzöldek is, az a bónusz, télen is élvezhetjük a látványt. Ebben a szellemben már hetek, sőt.. talán hónapok óta vásárolgatunk pici növényeket, amikhez éppen olcsón hozzá lehet jutni. Gondolok itt a még értékelhető „mentsetek meg” típusúakra, vagy az éppen akciós, pár száz forintos sziklakertiekre. Lettek így pici kecskerágóink, csarabjaink, tujánk, de babérmeggyünk is. 

Tegnap is csoda őszi időnk volt, úgyhogy délután felcsatoltam a porontyom, és nekiláttam rendet rakni, ősziesíteni az erkélyen, közben gondolkoztam, hogy mit hová ültessek el. Napsütés, mosolygó, tejszagú gyermek, öröm és boldogság. Ez körülbelül fél percig tartott persze, míg az első mozdulattal Hanna le nem borította az asztalról a feltornyozott, letisztított cserepeket. Volt egy pici törés is:

Szerencsére nem vagyok ideges típus, viszont azonnal megszállt az ihlet; ha már eltört, felhasználom. Örökzöld összeültetéseket készítettem őszies kivitelben, de évekig szépen mutatnak majd minden évszakban.
Feltöltöttem földdel egy magasabb agyagcserepet, és egy alacsony, de széles műanyagot is. Kezdjük az agyaggal. Ezt a törött kiscseréphez választottam. Ahogyan kell, gombhoz a kabátot :) Ebben kapott helyet a babérmeggy és a sziklakertiek egy nagyobb része is. A kis cserepet ráfektettem a tetejére, így kicsit izgalmasabb lett a kompozíció. Hozzá teszem, egy balkonládában is szuperül mutatna:
Jöhettek is a növények. A klasszikus sziklakertiek mellett tőosztott varjúháj, egy kis csarab és gyökereztetett vadszőlő is került a cserépbe. Gyorsan benövik majd az egészet :)
A kerek tálba kicsit szofisztikáltabb növényeket válogattam:
Egy teddy tuja, kicsi kecskerágók, egy csarab, varjúháj, kevés sziklakerti és egy szamóca került össze. Ez utóbbi csak mert találtam :) 
A kerek összeültetés hátra, a pihenősarokba készült, így egy földbe szúrható "lámpás mécsestartó" is került bele. A manódísz egy folyton visszatérő elem, de ezúttal maradék kavicsokból egy apró zen kősort is építettem. Nem csalás, nem ragasztott! És mindezt gyerekkel a hasamon ;)