Már áprilisban meg szerettem volna osztani veletek a boldogságomat, hogy milyen csodálatos virágokkal ajándékozott meg idén a cseresznye, de az írás sajnos nem fért bele akkor sehogy sem az időmbe. Egész komoly kis sakura ünnepet tartottunk itthon pedig, de lassan közeledik a szüret, ez is remek apropó lesz a bemutatkozásra.

Minden évben van egy projekt, ami jobban foglalkoztat egy kicsivel az összes többinél. Először az áfonya, majd a barack, a különleges paprikák, idén most a szőlő volt a sláger. Még tavaly tavasszal vágtam bele a témába, és csak titkon remélni mertem, hogy idén már szüretelhetek. Akik követik napi szinten a facebook oldalunkat, azoknak nem árulok el nagy újdonságot, de várakozáson felüli eredmény született. A tavaly feltett kérdésre tehát, miszerint cserepes körülmények közt is terem-e a szőlő, a válaszom a leghatározottabb igen. 

Volt idő, hogy kicsit izgultam. Először a szokatlanul hideg tél, majd az áprilisi fagy szorongatta meg a tőkémet, de ez egy igazi kis balkon rambo, nagyon büszke vagyok rá. A tavaszi fagyok ugyan okoztak kisebb nagyobb károkat, de a végén csak kihajtott többé kevésbé a növény. Május elején már nagyon lázban égtem, mert megjelentek az összetéveszthetetlen virágok is: 

Innentől minden nap gyermeki izgalommal figyeltem, hogy hogyan fejlődnek. Június elejére szépen megnőttek a fürtök, és jelentéktelen kis virágaikat is bontogatni kezdték a méhek és szenderek legnagyobb örömére. Ez utóbbi tényleg a gyerekkoromat idézte vissza, utoljára a nagyszüleim telkén, a Körös mentén találkoztam ilyen kis „kolibri bogárral”. 

A beporzás jól sikerült, július végére már a szépen megtermett szőlőszemek miatt alaposabban ki kellett kötöznöm az ágakat. 

Alaposan a mulcs alá dolgoztam egy kis marhatrágyát, ezt még egyszer megismételtem augusztus végén, de ősszel is muszáj lesz. Egyetlen szívfájdalmam a szőlőm kapcsán a fajtája volt. Jobban szeretem az aprószemű, fehér csemege fajtákat, de a miénk kék, magnélküli. Annyi baj legyen. Augusztusban már nehezen tudtam türtőztetni magam, gondoltam megkóstolok egy szemet. Iszonyat finom, ropogós, ámde magos és fehér volt :) Erről ennyit, minden kívánságom így teljesüljön. 

Olyannyira elégedettek vagyunk, hogy be is neveztünk egy második tőre. Ugyanonnan, így nagyon kíváncsian várom, mi sül majd ki belőle. Végre a helyük is véglegesedett, így kezdődhet a felfuttatás.

Ha kíváncsi vagy, hogyan ültettem tavaly az első tőkét, kattints és olvasd el a vonatkozó bejegyzést: Szőlő ültetése cserépbe

Ismét beköszönt az ősz, így a tavaszi hagymások mellett a szabadgyökeres gyümölcsfák ültetési ideje is elérkezik szépen lassan (ez utóbbi majd októberben, így ha kedvet kapna valaki, kezdődhet is a tervezés). Mikor is lenne aktuálisabb tehát ilyesmiről beszélnünk, mint most?!

Nem mondhatnám, hogy a legdekoratívabb fánk, de kétség sem fér hozzá, hogy ebben komoly szerepem van, ugyanis ez a kis almafa volt az első :) Rajta gyakoroltuk a metszés fajtáit, és végül elképesztően termékeny lett, de a koronaalakítás hát.. hagy némi kivetnivalót maga után: 

Érdemes elmondanom itt azt is, hogy a legtöbb „balkonfajta” egy törpe alanyra oltott normál típusból áll, ez a miénkkel sincsen másképp. A fácska így nem nő nagyra, de levelei és gyümölcsei egyaránt normálméretűek, a termés pedig zamatos lesz.
A törpe mivoltából a gyökérzet sem lesz óriási – ezért is kiválóak dézsában, cserépben tartásra, csupán a megfelelő minőségű földről, tápanyag utánpótlásról és elegendő mennyiségű vízről kell gondoskodnunk.
Az ilyen típusú oltványok már 3 éves koruktól termőre fordulnak, általában ekkor kerülnek a kertészetek polcaira, de a mezőgazdaságban is egyre terjednek – kordonok mellett nevelik viszonylag nagy egyedsűrűséggel ezeket a kis fákat. Rengeteget tudnék mesélni erről, de maradjunk most inkább a balkonnál :)

Az alma ültetési ideje a letermést követően, ősszel érkezik el október, november környékén. Válasszunk egy szép egészséges példányt, egy nagy és nehéz edényt (amelyből a felesleges víz el tud folyni) illetve szerezzünk némi kerti földet is. A beszerzést követően minél hamarabb ássuk el, nehogy megsérüljenek, vagy kiszáradjanak a vékonyabb gyökerek.
Szuperül bírja a telet, eddig soha semmi problémát nem tapasztaltunk. Ha szerencsénk van, akkor pedig már viszonylag korán, március végén megjelennek a bimbók: 

Az időjárástól függően április elején-közepén kifakadnak, és csodálatosan kivirágzik a fa. Figyeljük meg vásárláskor, hogy a hibridünk önporzó-e. Ha van rá mód, válasszunk ilyet – ha nincs, akkor a gyümölcsterméshez több fát is kell vásárolnunk. A méhek és egyéb rovarok nagyon szorgalmasan a városban is segítségünkre lesznek, hamar felfedezik a fákat. Ha minden jól megy, május elejére a sok kis megtermékenyített virágból apró almák lesznek: 

Hihetetlen erősek a kis vékonyka ágak, sok szép termést fel tudnak nevelni – ettől függetlenül mégis érdemes picit ritkítani rajtuk, hogy nagyméretű, egészséges almákat szüretelhessünk szeptemberben: 

A metszés egy külön tudomány, amit még magam is csak tanulgatok. Ami biztonsággal elmondható, hogy az ágak korának függvénye, mennyi termőrész fejlődik rajtuk – így a szép korona kialakítása mellett a termés mennyisége, minősége is nagyban attól függ, hogy hogyan érzünk rá a dologra. Február-márciusban jön el a művelet ideje, de figyeljünk: nagy fagyban nem szabad, különben megsérülhet a fa. Mivel picike, ezért nem kell drasztikusan megcsonkítani; inkább csak ritkítsunk.

Nem voltam teljesen biztos a dolgomban tavasszal, be kell vallanom. Bár viszonylag későn, május környékén kezd felébredni a füge, a miénk még május közepén is elég csúnyácska volt. Szépen áttelelt, és látszottak is a kis fügerügyek, de levél nem nagyon akart nőni rajta; a végére azért hajrázott egyet, és egészen megemberelte magát. 

Bár nagytermelő fügéből sem leszek, de legalább Ismét szüretelhettem munkám gyümölcséből :) Örömmel jelenthetem be, hogy a naptár augusztusra fordult, így időszerű az első fügeszüret. De honnan tudhatjuk, ha már jó?!

Természetesen vannak árulkodó jelek:
        - a zöld szín csodás lilásba csap át
        - a kemény, gumiszerű tapintású gyümölcs kellemesen megpuhul
        - az eddig katonásan álló szár enged a gravitációnak, meghajlik 
        - könnyen elengedi az ágat, nem kell cibálni
        - a rovarok elkezdenek érdeklődni a növény iránt
        - a gyümölcs az alján egy picit ragacsos lehet
        - belül puha, lédús és piros 

Ha leszüreteltük, a legjobb, ha azonnal el is fogyasztjuk :) reggeli mellé szuper kiegészítő: 

Ha nagyobb mennyiséget takarítunk be, főzhetünk lekvárt, esetleg fűszeres chatney-t is belőle. Kompótként remekül funkcionál, vagy sült húsokhoz is jól passzol. A következő nagyobb szüretre ősz végén kerül majd sor, amikor a már idén hajtott gyümölcsök is fogyaszthatóvá válnak. 
 
A be nem érő zöld fügékből szuper befőtt készíthető, amely egy hideg téli napon egy kis trópusi hangulatot varázsol; de elengedhetetlen party kellék is ezekre a napokra röviditalok kísérőjeként. Szúrd át egy fogpiszkálóval, és mehet is a pohárba a kedvenc italod mellé.

Tipp: ha zöld fügét szüretelsz, csak és kizárólag kesztyűben tedd! A fehér tej, ami leszakítás után a szárból folyik, iszonyatosan irritálja a bőrt, viszket, mint a fene! Felhasználás előtt a kis fügéket mossátok meg alaposan. 

Abszolút nosztalgikus a projekt számomra, mert nagyon kellemes gyerekkori emlékeket idéz fel bennem ez a kis cserje. A nagyszüleim a telken sokat neveltek belőle, bár akkor még nem értékeltem a gyümölcsének nyárias, fanyar ízét, mint most – bár már akkor is örültem, hogy legalább elérem ;) Sokkal magasabb nem lettem az évek alatt, így kísérleti jelleggel tavaly tavasszal vásároltam (egy málna és egy szeder mellé) egy tövet ebből is, lesz, ami lesz alapon.

Egy keskeny, de mély és széles edénybe ültettem sima kerti földbe, és a talaj tetején fenyőmulcsot terítettem szét. Ez segít nedvesen tartani, valamint spórol nekem egy kis időt is, mert a gazok így nem nőnek rajta. Locsoltam mint a gép, de igazából a leveleken kívül az első évben nem sok mindent tapasztaltam. (A fenti kép elültetéskor készült tavaly, és a tök kopasz ágat kell nézni).

Mit is tudunk róla? Az biztos, hogy sokféle neve és fajtája van; köszméte vagy piszke néven is fut, ki melyiket ismeri. Vitaminokban (A, B, C, D, E) gazdag a gyümölcse, ráadásul szuper rostforrás is. A kellemes emlékek mellett azért is választottam, mert köztudottan igénytelen fajta, ráadásul a téli fagyokat is nagyon jól viseli. Ez nagyon fontos szempont, mert nem igazán tudnám hol teleltetni. 
A kicsit hűvösebb, sziklás területeket kedveli ugyan, de gyakorlatilag egész Európában, Ázsiában megterem a nagyon északi, és extrém déli területeket leszámítva. Szereti a napot, de félárnyékban is szépen fejlődik, így fák mellé, vagy árnyékosabb balkonra is bátran el lehet helyezni. 

Tavaly csak szépen megnőtt tehát, de nem virágzott, így nem volt termés sem rajta. Megvontam a vállam, el is könyveltem egy sikertelenebb kísérletnek. Azóta persze okosabb lettem, mert rájöttem, április-májusban bontja kicsi és jelentéktelen virágait, így mindenképpen szerencsésebb az őszi ültetés. (Jelzem, ez a málára is mindenképen igaz).
Megmondom őszintén, nem is tudtam, hogy mi tévő legyek vele a tavalyi szezon után, így nem nyúltam hozzá, bár sokat olvastam a metszéséről. Gondolkodtam rajta, hogy mivel a málna és a szeder is nagyra nő, szétültetem a csapatot, de aztán elmaradt a dolog. (A málna ráadásul szúr mint a fene, annyi harci sérülést nem szereztem a tavalyi szezonban, mint a málna melletti közlekedés során, így arra jutottam, inkább ezt vágom vissza kegyetlenül az egres helyett, így hely is lett azonnal).

Kivételesen bejött a tétlenség, mert pár hete arra lettem figyelmes, hogy komolyan virágba borult az egresem :) tehát a metszés jövőre marad. 
A méhek hamar felfedezték maguknak a kis virágokat, és alapos munkát végeztek. A legtöbb nemesített fajta öntermékeny, így nem szükséges több tövet vásárolni sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a száradó szirmok alatt már látszik is, hogy a csíkos bogyók szépen dagadnak: 
Ha minden jól megy, június-júliusra beérik az első termésem. Nem mondom, hogy én leszek a társasház egres ellátója, de mindenképpen bebizonyosodott: az egres simán megterem balkonon is!