Abszolút nosztalgikus a projekt számomra, mert nagyon kellemes gyerekkori emlékeket idéz fel bennem ez a kis cserje. A nagyszüleim a telken sokat neveltek belőle, bár akkor még nem értékeltem a gyümölcsének nyárias, fanyar ízét, mint most – bár már akkor is örültem, hogy legalább elérem ;) Sokkal magasabb nem lettem az évek alatt, így kísérleti jelleggel tavaly tavasszal vásároltam (egy málna és egy szeder mellé) egy tövet ebből is, lesz, ami lesz alapon.

Egy keskeny, de mély és széles edénybe ültettem sima kerti földbe, és a talaj tetején fenyőmulcsot terítettem szét. Ez segít nedvesen tartani, valamint spórol nekem egy kis időt is, mert a gazok így nem nőnek rajta. Locsoltam mint a gép, de igazából a leveleken kívül az első évben nem sok mindent tapasztaltam. (A fenti kép elültetéskor készült tavaly, és a tök kopasz ágat kell nézni).

Mit is tudunk róla? Az biztos, hogy sokféle neve és fajtája van; köszméte vagy piszke néven is fut, ki melyiket ismeri. Vitaminokban (A, B, C, D, E) gazdag a gyümölcse, ráadásul szuper rostforrás is. A kellemes emlékek mellett azért is választottam, mert köztudottan igénytelen fajta, ráadásul a téli fagyokat is nagyon jól viseli. Ez nagyon fontos szempont, mert nem igazán tudnám hol teleltetni. 
A kicsit hűvösebb, sziklás területeket kedveli ugyan, de gyakorlatilag egész Európában, Ázsiában megterem a nagyon északi, és extrém déli területeket leszámítva. Szereti a napot, de félárnyékban is szépen fejlődik, így fák mellé, vagy árnyékosabb balkonra is bátran el lehet helyezni. 

Tavaly csak szépen megnőtt tehát, de nem virágzott, így nem volt termés sem rajta. Megvontam a vállam, el is könyveltem egy sikertelenebb kísérletnek. Azóta persze okosabb lettem, mert rájöttem, április-májusban bontja kicsi és jelentéktelen virágait, így mindenképpen szerencsésebb az őszi ültetés. (Jelzem, ez a málára is mindenképen igaz).
Megmondom őszintén, nem is tudtam, hogy mi tévő legyek vele a tavalyi szezon után, így nem nyúltam hozzá, bár sokat olvastam a metszéséről. Gondolkodtam rajta, hogy mivel a málna és a szeder is nagyra nő, szétültetem a csapatot, de aztán elmaradt a dolog. (A málna ráadásul szúr mint a fene, annyi harci sérülést nem szereztem a tavalyi szezonban, mint a málna melletti közlekedés során, így arra jutottam, inkább ezt vágom vissza kegyetlenül az egres helyett, így hely is lett azonnal).

Kivételesen bejött a tétlenség, mert pár hete arra lettem figyelmes, hogy komolyan virágba borult az egresem :) tehát a metszés jövőre marad. 
A méhek hamar felfedezték maguknak a kis virágokat, és alapos munkát végeztek. A legtöbb nemesített fajta öntermékeny, így nem szükséges több tövet vásárolni sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a száradó szirmok alatt már látszik is, hogy a csíkos bogyók szépen dagadnak: 
Ha minden jól megy, június-júliusra beérik az első termésem. Nem mondom, hogy én leszek a társasház egres ellátója, de mindenképpen bebizonyosodott: az egres simán megterem balkonon is! 

Már tavaly is foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon a szőlő is termőre fordul-e erkélyen, dézsás „körülmények” közt, de nem volt érkezésem kipróbálni. Nemrég a nemzetközi nőnap alkalmából a férjem meglepett egy csodás tő szőlővel, nem is tudtam leplezni az örömmel teli izgatottságom – bár nem is akartam :)

Hozzá teszem, sosem volt szőlőm, viszont imádom. Már a növény hangulata, nemessége is magával ragad, de ha terem is, az maga lesz a balkonkertészek Nirvánája nekem :D Tapasztalat híján a szokásos idevágó online szakirodalom böngészésébe fogtam, de meglehetősen hiányosak a leírások, így egy régi jó barátom, Szabolcs tanácsait is kikértem, aki XIII. kerületi (előző) lakásuk teraszán gyönyörű édenkertet teremtett, és komoly fürtöket szüretelt. Egy tő szőlővel kezdte, amely még kettőt hajtott az évek alatt, így végül három tő szőlővel gyerkőceik ovis csoportjait is sokáig ellátták a terméssel: 

Ami teljesen biztosnak látszik, hogy a szőlő kicsit helyigényes növény. Nem kifejezetten a „földterület” igénye nagy, hanem szerteágazik és fölfelé is tör; így mindenképpen olyan helyre célszerű helyezni, ahol irányított körülmények között, de kedve szerint futhat az előkészített támasztórendszerre vagy keretre, korlátra – így megkímélhetjük a festést és vakolatot, valamint szomszédaink idegeit is, mert mint tudjuk, a társasházi kertészek egyik legkomolyabb feladata ez.

A helyválasztás több szempontból is fontos tehát; a fentiek betartása mellett kifejezetten napos, de védett területet válasszunk szőlőnk számára, ráadásul olyat, ahonnan nem kell elmozgatnunk, mert akár hosszú évekig, évtizedekig is gyönyörködhetünk benne, ha megfelelően tartjuk. 

Információim szerint a szőlőoltványok telepítési ideje (hatékonyabb eredésük miatt) inkább az őszi időszakra esik, de ha lemaradtunk volna, vagy kedvet kaptunk, most tavasszal is neki lehet állni a dolognak, csak az öntözésre, ápolásra nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
Szerezzünk egy mélyebb dézsát vagy kiszuperált hordót növényünknek, de akár ágyást is építhetünk. A jobb vízelvezetés érdekében egy réteg zúzott követ terítsünk az aljára, ami nem baj, ha véletlenül kicsit agyagos :) 

Ezen felül jó termőtalajra lesz szükségünk, amit egy kis biokomposzttal vagy marhatrágyával dúsíthatunk; a nyári hónapok alatt folyamatosan trágyáznunk kell majd, és a szüret után ősszel is, ha szép termést szeretnénk elérni a következő évben is. 

Metszés tekintetében a szakirodalom február/márciusi metszést irányoz elő, de a szűkebb helyre és a speciális körülményekre való tekintettel attól tartok, a szükség törvényt bont majd. A szép nyárias időjárás hamar előcsalogatta a hajtásokat:

Szabolcs tapasztalatai alapján nagyon hálás a szőlő, de sajnos a termés megjelenésével egy időben a darazsak felbukkanása is várható lesz. Előbb azért csak jussunk el odáig!

Ha érdekel a projekt, és a folyamatképekre is kíváncsi vagy, kövess minket a fecebookon: https://www.facebook.com/Balkongaz/

Böngésztem a neten különleges vetőmagok után, és megakadt a szemem egy nem túl nagy, de igencsak mutatós japán dinnyén. Nagyon megtetszett, különlegesen szabályos, és teljesen fekete a héja – gondoltam, jobban utána járok. Nem sokkal később jött a fájdalmas koppanás – azt hittem, hogy rosszul látok. Amíg keresgéltem az államat a földön, szöget ütött a fejemben, hogy biztosan nem ez az egyetlen gyümölcs, amit aranyáron mérnek :) valóban nem. Kíváncsiak vagytok a legbrutálisabbakra?

1. Densuke  

Igen, ez lenne a témaindító dinnye, amitől padlót fogtam. Tessék megkapaszkodni, kilóját átszámítva kb. 57.000 Ft-ért árulják. Maradjunk annyiban, hogy én személy szerint egy nyári gyümölcs diétába biztosan nem fogom beiktatni.
A Densuke görögdinnyét Japán legészakibb szigetén, Hokkaidon termesztik. A héja fekete, a belseje hagyományos pirosas színű (a képek alapján). Japánban egyébként a dinnye az egyik legkedveltebb desszert, így nem csoda, ha sokfélével lehet találkozni. A szakirodalom elmondása szerint ebből a fajtából nem termesztenek sokat; (vajon miért?!) Ezeket is elsősorban ajándék gyanánt vásárolják gazdag üzletemberek.

2. Sekai-ichi  

Nem vagyok meglepve, hogy ez az almaféle is Japán eredetű. Darabja 21 amerikai dollárt kóstál, ami átszámítva körülbelül 6.000 Ft lehet. Hogy miért is ilyen drága? Kérem, az almákat termelői mézzel táplálják, kézzel szüretelik, címkézik és csomagolják – csak a sértetlen, tökéletes alakúak kerülhetnek a boltokba. Félve kérdezem, a cefrének valóból ugye nem szemét, hanem pálinka lesz?! Bár a fenti dinnyéhez képest elég olcsónak mondható, maradok inkább a Jonathánnál; ennyi pénzből akár több fát is vehetek.

3. Egy töpörödött ananász  

Több érdekesség is felmerül itt. Nem valami trópusi területen, hanem a ködös Angliában, egy lóürülékkel, lebomló szénával fűtött melegházban; Cornwallban termett a világ talán legkisebb, de legdrágább ananásza. A mérete hozzávetőlegesen fele lehet a boltban kapható, általunk ismert ananászénak, de a magas technológiai költségek és a drága élőmunka miatt a becsült értéke jóval meghaladja méretét; kb. 4.000.000 forintra taksálják. A gyümölcs kb. 2 év alatt termett, a kertészek pedig 2 perc alatt fogyasztották el.

4. Yubari King  

Még egy dinnye Japánból :) Ezt a mézédes, hibrid sárgadinnyét üvegházakban termesztik, s a szárukat meghagyva párban dobozolják, majd értékesítik. A legdrágább páros (egy jótékonysági) aukción kelt el potom 3.750.000 Ft-nak megfelelő jenért, de Japánban a boltokban a rémhírekkel ellentétben egy mezei párt már 18-20.000 Ft-ért megvásárolhatunk.

5. Dekopon  

Ez is meglehetősen ázsiai hangzású; nem is csal a megérzésem. Mondhatnám rá azt, hogy mandrancs.. Egy japán mag nélküli citrus hibrid, amely szerintem elég bizalomgerjesztő :) félúton a mandarin és a narancs között valahol. A neten találtam akciósan, 2.600 Ft-os darabáron (+szállítás, persze). Még jó, hogy lehet kapni!

+1. Buddha körte  

Félreértés ne essék, ez nem photoshop. Simán csak kínai! A Fruit Mould elnevezésű kínai cég horror drága, formázott gyümölcsökkel, zöldségekkel igyekszik befoltozni egy fiktív piaci rést. Nem kell hirtelen génmanipulációra gondolni, simán csak formában növesztik a gyümölcsöket, mint ez itt, ni:  

Uborkát, paradicsomot is formáznak, de a kocka sárgadinnye is mindenkinek ismerős lehet, amiből már menő koponyaforma is elérhető (de minek). A kockásítás amúgy kb. csak 3 hetet vesz igénybe ;) A Buddha körte ára pedig dobpergés… 1.500-3.000 Ft+ szállítás, a forma pedig  már kb. 4.000 Ft/db áron rendelhető.

A képek forrásáért, és további furcsaságokért kattints ide: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/m%C3%A9regdr%C3%A1ga-gy%C3%BCm%C3%B6lcs%C3%B6k/

Sokszor panaszkodtam már a boltban kapható, agyonvegyszerezett citromok miatt, ami hatványozottan fontos téma a limonádé szezon kellős közepén. A déli gyümölcsöket sajnos többnyire gombaölő szerekkel (bifenil (E230), orto-fenil-fenol (E231), és nátrium-orto-fenil-fenolát (E232)) kezelik, hogy egyrészről kibírják a szállítást, másrészről tovább szépek maradjanak a boltok polcain. Természetesen elérhető vegyszermentes gyümölcs is, de alaposan utána kell járnunk, és mélyebben a zsebünkbe is kell nyúlni, ha ilyet választunk.

Ezeket a szereket nem könnyű eltávolítani. Több percnyi, forró víz alatt sikálás sem teljesen elegendő, de nagyban hozzájárul egészségünkhöz. A tuti a hámozás, de valljuk be, sokszor ez nem megfelelő megoldás, mert éppen pont a gyümölcs héjára van szükség. Jó megoldás lehet viszont, ha saját citromfát nevelünk. Ebben az esetben pontosan tudni fogjuk, milyen szerekkel kezeljük a saját gyümölcsünket, és valljuk be- még jobban is esik :)

Bár nem olcsóak a kertészetekben kapható fák, de kitartó gondoskodás mellett hamar megtérül a befektetés, ráadásul az egészségünk biztosan megfizethetetlen. Ha ez nem lenne elég indok, egy igazán illatos és dekoratív kedvencre tehetünk szert. Sokáig kerestem az igazit, de nemrég rám kacsintott, és már a balkont díszíti. Fontos a választásnál figyelembe vennünk, hogy a citrom déli növény, (Kelet-Indiából származik, de már időszámításunk előtt a görögök is lecsaptak rá) éghajlatunkon nem viseli el a telet, ezért ha az idő hűvösre fordul, beltéren kell gondoskodnunk róla tovább. Olyat válasszunk, amely mellett kényelmesen elférünk otthonunkban, és nem keseríti meg majd mindennapjainkat.

Csodálatos örökzöld növényről beszélünk, amely egyszerre hozhatja illatos fehéres-rózsaszínes-lilás virágait, de már termést is érlelhet közben. Isteni az illata, egyszerűen nem tudok betelni vele :)

A fák átültetési ideje tavasszal, még az új hajtások fejlesztését megelőzően esedékes (fiatal növényeket évente, idősebbeket 2-3 évente szükséges átültetni). 
Válasszunk kifejezetten citrusfélék nevelésére alkalmas földet. Növényünket szükséges metszeni is; 7 leveles hajtásokból 4 leveles visszametszése az, amely korábban (mandarin fánknál) már bevált. Emellett az idősebb fák átültetésekor célszerű 2-3 cm hosszan a gyökérlabdát is visszavágni.

Nyáron napos, szélvédett helyet kedvel, és a gyakori öntözést igényli, de kerüljük a pangó vizet. Mindenképpen alul lukas cserépbe ültessük, a termőföld alá pedig zúzott téglát, köveket javaslok tenni a jobb vízelvezetés elősegítésére.

A teleltetést kétféle módon végezhetjük: vagy meleg szobában, világos helyet választunk számára – és gyakran öntözzük, vagy 6-8 fokon, száraz és világos helyen mérsékelt öntözés mellett teleltetjük. Az utóbbi volna a kedvezőbb, de nyilván kevesen tudjuk ezt biztosítani növényünk részére, így sokunknak az örök nyár imitálása marad. Sose tegyük a növényt fűtőtest közelébe, valamint fokozottan ügyeljünk a különböző kártevők megjelenésére is. Ha ügyesek vagyunk, szinte folyamatosan szüretelhetünk saját, vegyszermentes citromot.

Szaporítható a citrom magról. Nem árulok el ezzel sem nagy titkot :) Laza szerkezetű, folyamatosan nedves környezetben a magok többsége kicsírázik, de a kelésük időtartama nagyon eltérő, érdemes ezért külön ültetni őket. Ha megerősödtek a kis hajtások, akkor erősebb összetételű citrus földbe ültethetjük őket, és meleg, napos helyre kerülhetnek. 
Az ilyen módon szaporított növények is nagyon szépre nőhetnek, de sajnos nem fognak termőre fordulni. Ehhez 1-2 éves fácskáinknak szakszerű oltásra lesz szüksége, amelyhez célszerű lesz szakember segítségét igénybe venni. 

Bárki bármit mondjon, nekem a balkon királya mindig a fa lesz. Most nem padlóra, vagy falra való burkolatként gondolom, hanem bizony konténerben/dézsában, eredeti formájukban is nagyon jól mutatnak. Többen mondták nekem, hogy így 4-5 évnél többet nem igen bírnak ki, de nem hiszek nekik, ennél idősebb konténeres fáink is vannak már, és köszönik, nagyon szuperül vannak :) A lényeg a jó talaj, megfelelő tápanyag utánpótlás és egy kevés metszés. Nem is foglal olyan sok helyet, meglátjátok :)

Természetesen ezek a konténeres fák nem nőnek annyira gyorsan és olyan nagyra, mint szabadföldi társaik, de méretüket és formájukat így tetszésünk szerint kordában tarthatjuk. És ha már fa, miért ne teremjen?
Kifejezetten alacsony növésű gyümölcstermő „balkonfajták” beszerezhetőek már nagyobb kertészetekben almákból, barackokból, körtékből, szilvákból, de még cseresznyékből is. Szerintem egyébként bármely erősebb, alacsonyabb szárú fát némi rutinnal, ügyes metszéssel hamar balkonizálni lehet, nem kell ehhez speciálisat (jó drágát) vásárolni. De lássuk most az első számú kedvencünket; a balkonon nevelt, évek óta termő barackfát!

Mindenképpen viszonylag nagy dézsát/edényt válasszunk a fánknak, és ügyeljünk rá, hogy tavasztól őszig sose száradjon ki teljesen. Ami a talajt illeti, kerti ültetőföld, tőzeg és egy kevés marhatrágya keverékét használtam. Tapasztalatom szerint éppen virágzó, vagy termést hozó fát nem célszerű átültetni, mert sokszor fújhatjuk a barackunkat – mindig megvárom, amíg leterem, de általánosságban is a gyümölcstermőknél az őszi ültetés az elfogadott.

Meleg, napos helyen érzi magát a legjobban a barack, és minél szélesebbre célszerű metszeni a koronát, mint egy tányért – így tudja a hőt a legjobban hasznosítani, és nagy eséllyel édes barackokkal hálálja meg a gondoskodást. A letermett ágakat le kell vágni, hogy az újak következő évben bőségesen teremjenek – bár én ezt a mozzanatot tavaly kihagytam, mert olyan szép volt :) de nincsen okunk panaszra, „rengeteg”  gyümölcsöt hoz így is.
A tél beállta előtt fakéreggel vagy geotextillel takarjuk be a töveket, és húzzuk szélvédettebb helyre. Lehetőleg úgy helyezzük el, hogy érje némi csapadék is.

Ha enyhe a tél, (tehát városi balkonon szinte mindig) már március közepén, április legelején, ahogy a rügyeket sütni kezdi a nap, gyönyörű rózsaszín virágok fakadnak elő a semmiből. Szívderítő látvány a még hűvösebb napokon, majd hamarosan a levelek növekedése is megkezdődik.

A fákon a fajtát jelölő cetlit meg szoktam hagyni, amíg csak látszik az írás rajtuk. Jól jöhet az infó, ha valamilyen betegséggel állunk szemben - meg kell itt említenem, hogyha az idő csapadékos és párás, akkor könnyen megtámadhatja a barackfát a levélfodrosodás. Ez egy alattomos és elég makacs gombás betegség, előzzük meg inkább, mert sokszor ágastul tudunk már csak megszabadulni tőle. Egy korai, megelőző lemosó permetezéssel, illetve később a beteg levelek eltávolításával védekezhetünk. Saját bőrünkön tapasztaltuk meg ezt mi is, de sikerült megfékezni :) jövőre mosom, az biztos! Ha a levelek eltorzulnak, és akár a piross, vagy sárga sötét árnyalataiig elszíneződnek, az árulkodó jel.
Ha a fodrosodást megúsztuk és lepotyogtak a virágok, ráadásul a rovarok is jó munkát végeztek, hamar láthatjuk, hogy a kis barackok már fejlődésnek indultak. Hamar szép nagy lombkorona fejlődik, majd a fa magától eldobálja a termés egy részét.

Ilyenkor én is meg szoktam ritkítani (a szárhoz nagyon közeli gyümölcsöket, amik megnyomódnának, vagy csak nem férnek el) egyszerűen leszedem. Idén 180! db bébi barackot távolítottam el a kis fáról, hogy a többit szépen be tudja érlelni.