Szerencsére az első mangóm teljes pusztulása nem hagyott bennem olyan mély sebet, hogy elmenjen a kedvem a kísérletezéstől. A mangóhoz is visszatérek még, de amíg az idő jobbra fordul, egy másik egzotikus kedvencemmel, az avokádóval fogok közelebbről megismerkedni.

Gyors infó: az avokádó Közép-Amerikában és Mexikóban honos babérféle. Igen, babérféle :) Több tucat fajtája van, de hazánkban maximum 1-2 féle kapható. A gyümölcse zöld, körte formájú, a héja enyhén rücskös, a magja kemény és csepp alakú vagy gömbölyded. Isteni mártogatók készülnek belőle, mint a guacamole, de a kozmetikai ipar, sőt, a természet gyógyászat is régen felfedezte magának. A fa alacsonyan ágazik el, 10-20 méter magasra is megnőhet. Levelei hosszúkásak, mélyzöld színűek és enyhén fényesek, fonákjuk fakó. A gyümölcs párosával nő az ágakon, ezért az aztékok kedvesen csak herefának hívták. :) máris kedvet kaptál, ugye? Ha igen, akkor csapjunk a lovak közé!

1. lépés: Végy egy avokádót
Jelentem, az alkalmat a februári csapatépítéshez ragadtam meg. A Sales csapattal úgy döntöttünk, az önfeledt iszogatás mellett ezúttal némi sushit készítünk majd magunknak, így bevásároltam hozzá (most egy másik nagyáruházba mentem, mert van olyan, amelyiknek egészen jó a választéka nemzetközi fronton). Sok más mellett a kosaramba avokádó is került, így alkalom nyílt egy újabb kísérletre.

Az első tapasztalat, hogy az avokádó magjához hozzájutni nem bonyolult, főleg ha mangón gyakoroltál idáig. Középen, hosszanti irányban körbe kell vágni a gyümölcsöt, de óvatosan, a mag nehogy megsérüljön.

Ezután ketté kell választani, és ki kell túrni a puha gyümölcshúsból a csepp alakú magot. Vigyázz, csúszik. 
:) Mosd meg, és lehetőleg azonnal láss neki a műveletnek, nehogy kiszáradjon. Nekem sajnos a csapatépítő szusizás miatt eltolódott a dolog, de reméljük nem túlságosan.
A képen látható készletet Diának készítettem össze, a nedves vatta azért került bele, hogy az úton ne száradjon ki a mag; a befőttes tetejébe pedig a fogpiszkálókat rögzítettem.

2. lépés: Gyökereztessük

Ezúttal is alaposan körbejártam a témát, az avokádó ültetésének igazi elméleti szakembere lettem. Két módszert is találtam a vonatkozó „szakirodalomban”, de a látványosabbat választottam – bár elárulom, kicsit szkeptikus vagyok, nem fűzök hozzá sok reményt.

A hagyományos földbe ásós megoldást most félre tettem, és hajtatással próbálkozom. Amire szükség lesz: pohár vagy kisebb befőttesüveg, fogpiszkáló és víz. A magot a csúcsával felfelé kell majd az üvegbe helyezni, a fogpiszkálók pedig arra szolgálnak, hogy a mag ne essen az üvegbe. ügyesen át kell döfni :) ahogyan a képen látható.

Most pedig várakozunk :) Hetente cseréljük a vizet, és mossuk meg a magot is, hogy elkerüljük a benyálkásodását, rothadását.

Elég sok idő eltelt, de nem igazán történt semmi látványos fejlődés. Nem vagyok nagyon türelmetlen típus, de kicsit elkezdtem már gyanakodni, így nekiláttam ismét a kutakodásnak. Meddig kell várni, hogy meginduljon az avokádó csírázása? Pontos leírást a hazai irodalomban nem nagyon találtam, inkább csak külföldi forrásokra tudtam támaszkodni, itt azonban elég sok értelmezhető és kézzel fogható információ volt.
A tapasztaltabbak szerint átlagosan 8-10 hét szükséges, hogy valami látszata legyen a dolognak, de nálunk ennél lényegesen több, akár fél év is eltelhet, mire kihajt a mag. Szerencsére néhány nappal később az egyik magom felhasadt, és a lukban már lehetett is látni, hogy az ok a hajtás maga. A szokásos heti lemosásnál az aljáról lepotyogott a kemény barna réteg is, így most repedt is, illetve kilóg a feneke, de legalább nő.
Bizonyára benned is felmerült a kérdés, hogy nálunk miért ennyire lassú a folyamat? Az ok egyszerű, amire ismét Gigi hívta fel a figyelmem. A gyümölcsök mivel messziről kerülnek hozzánk, még kicsivel érés előtt szüretelik, illetve ezt követően hűtőházakban tartják, ami gátolja a csírázást. Ennyi :)

Miután előtört a gyökér, a kezdeti lassú és unalmas folyamat teljes ellentétére kell számítani. Elképesztő tempóban várható a fejlődés, napról napra vátozik és növekszik a növény.
Ha szerencsések vagyunk, már a folyamat legelejét is nyomon tudjuk követni mert kiszélesedik a hasadék, és hamar megpillanthatjuk magát a hajtást is a levélkezdeményekkel, de napokon belül megnyúlik a szár, előbújnak a levelek - és persze közben szépen fejlődik a gyökérzet is.
Nem minden esetben reped ketté a mag, ez is teljesen normális, és ugyanúgy szép növényünk fejlődik, csak egy pár napot várnunk kell, amíg előtör a hajtás, és látványos lesz az eredmény.

3. lépés: Metszés

A fiatal növény elég rosszul tudja felvenni a vizet, így nyugodtan várhatunk még az elültetéssel. A külföldi szakirodalom szerint "15-17 cm magasságig növesszük, majd ha elérte a kívánt méretet, vágjuk vissza 8 cm környékire. Ezzel elősegítjük a növekedést, illetve az új hajtások kialakulását. Ha ezt követően ismét eléri a csemete a 15-17 cm-t, elültethetjük végre". Nem is tudom :D inkább csak növesztem, és elültetem, ha már elég erősnek tűnik.
 

Január végén járunk még csak, de már alig várom a tavaszt, hogy heti pár órára visszavonulhassak a saját kis világomba, és megint tegyek vegyek kint a jó levegőn - mert bár számomra is meglepő, a város fölött egész jó a levegő.

Persze télen is vannak teendők, amik miatt azért kicsit lázban égek (és ez nem a leanderek leveleinek egyenként, szappanos vízzel történő átmosása takácsatkák eltűntetése céljából - a blogger), hanem lassan itt az ideje a gondosan, előre eltervezett módon az idei magok elvetésének, palánták, magoncok nevelésének. Látványos és érdekes dolog, biztos vagyok benne, hogy kisgyerekkel is jó muri lehet. Az első paciensem idén is a leander lesz. 
Bár a növény szaporításának nem a magvetés a leglátványosabb és leggyorsabb módja, mégis egyre népszerűbb, mivel a szárdugványozással ellentétben így az anyanövénytől eltérő tulajdonságú egyedeket kaphatunk. Nem ez lesz az első próbálkozásom, a tavalyi eresztésből néhány telel, sok pedig gyakorlatlanságom áldozatává vált :) így már a korábbi tapasztalatokkal felvértezve vágok bele, bízzunk a legjobbakban!

A hosszúkás magházat még ősszel leválasztottam a növényről, ami a napokban érett be (hasadt fel). Sok sok friss, nagy és egészséges magom van most, amik közül néhányat egy kis üvegtégelybe szórtam, hogy megindítsam a csírázást. A tavalyi magjaim nem voltak ennyire frissek, napokig kellett áztatnom őket, mire megindultak. Ezzel ellentétben idén egy nap alatt kibújtak, szerintem ez jó jel :)


Tavaly megvártam, amíg a kikelt magok lesüllyedtek az üveg aljára, ledobták a házukat, majd két sziklevelet hajtottak - ekkor óvatosan kivettem, és elültettem őket.
Sajnos elég sérülékeny a gyökérke, főleg ha felkunkorodik - így idén másik utat választok. Pár nap múlva elültetem őket, így nem kell megsanyargatnom az érzékeny gyökereket, hanem a saját tempójukban tudnak majd növekedni. Állítólag rögtön földbe is vethetőek (balkonföld és homok keverékét ajánlják; átlátszó, alul lukas műanyag edénybe vessük a magokat kb. 1x1 cm közzel, takarjuk 1-2 mm földdel, fóliázzuk le, tartsuk nedvesen -  meleg, világos helyre célszerű tenni) és elvileg pár napon belül így is kikelnek, de ezúttal tutira megyek. 

Magok a cserépben

Jelentem, eltelt a pár nap - igazából jópár is, a naptár közben februárra fordult, és a dolog nem tűrt már halasztást. A hétvégén szokás szerint jól álltam szabadidővel (kiállítottunk az esküvő kiállításon), de szombaton annyira szépen sütött kint a nap, hogy nem tudtam ellenállni egy kis magozásnak. Nem tartott 20 percnél tovább a manőver, hozzá teszem, idén profin rákészültem a dologra, a szokásos lefóliázós megoldás helyett a karácsonyra kért /és kapott/ műanyag palánta nevelő házakkal és papír nevelőtálcákkal dolgoztam. Ezeknek elméletben az lesz az előnye, hogy a papírkapsznival együtt lesz átültethető a növényke, nem kell a gyökérzetet sanyargatni a műanyagból való eltávolítással. Meglátjuk.

Na, tehát. Teljes harci díszben és a férjem kerti cipőjében kivonultam az erkélyre, kipakoltam mindent jobbhíján (kellene egy munkaasztal?!) a párkányra, és megtöltöttem az edényeket földdel. Szerencsére nem volt fagyott, így elég volt egy kis idő, hogy jól átmelegedjen odabent. Klasszikus leanderföld és tápanyagban gazdag palántaöld keverékét használtam, amit az ujjammal tömörítettem, permetezővel megnedvesítettem. 
A profik ilyenkor még különböző gombaölő szereket is használnak, hogy megelőzzék a leggyakoribb gombák okozta (pl. palántadőlés) betegségeket, de én ezt nem tettem, így csak magamra vethetek majd, ha dőlnek a palántáim jobbra-balra, mert a gombák módszeresen elfogyasztották a gyökereiket :) Bízom a statisztikában, a nagy számok törvénye alapján biztos marad majd valamennyi. Nálunk farkas törvények uralkodnak, így a gyengéknek veszniük kell!!!

Miután a földet előkészítettem, óvatosan kihalásztam a kicsírázott magokat, kiválogattam a legerősebbeket* (a többitől fájó szívvel megváltam). Nagy lesz a jólét, most minden növényke külön kapsznit kapott. Szúrtam egy kis lukat a földbe, hogy így a gyökérkezdeménnyel lefelé tudjam elhelyezni őket - majd pár miliméter földdel elfedtem mindet egyenként, és ismét vízzel permeteztem, most pedig várom az eredményt. Naponta kétszer permetezem őket, viszont a szellőzésre oda kell figyelni, mert ebben a fázisban hajlamosak bepenészedni. 

Kitekintő; albínó leander?

A kicsírázott mag közel sem 100%-ig jelenti azt, hogy a növénykezdeményünk életképes lesz. Bár idén még nem volt rá példa, így most képet nem tudok megosztani, de tavaly néhány kikelt példágy nekem is "albínó" lett. Ez annyit jelent röviden, hogy hiányzott belőlük a zöld színt is adó klorofil. Sajnos ez azt jelenti, hogy a szóban forgó növénykék bizony minden esetben el fognak pusztulni, mert képtelenek a fotoszintetizálásra. Amíg a sziklevelek táplálják őket növekednek, de ezek leszáradása után a növény elenyészik. (Nagyon tudományosnak hangzik, de kábé ötödikes biológia lehet, így próbálok nem elájulni magamtól)

Bizobyára találkoztatok már Ti is a hiperek polcain ezzel a nagy, pirosas-sárgás, sűrű húsú, édeskés gyümölccsel. Nem tudom, hogy hogyan vagytok vele, én nagyon szeretem - rengeteg módon felhasználható (kevésbé gourmand látogatóimnak a nyári időszakban kapható BK smoothie-t ajánlom az íz kipróbálásra, mennyei, mégha gyümölcsöt nem is biztos, hogy látott).

De lépjünk is tovább; a neve hallatán is egyértelmű, hogy ez a növény egzotikus, tehát annyi köze lehet kis hazánkhoz, mint Beethoven művészetének Fekete Pákóhoz. Egy meglehetősen méretes, akár 20 m magasra is növő fáról beszélünk. Nem fagytűrő - ez okozhatja az első problémát hazai nevelésnél, illetve türelmetleneknek sem ajánlott - megfelelő körülmények közt tartva is alsó hangon 6 év, mire termővé fordul. Egy próbát minden esetre megér, bízzunk benne, hogy a sok belefektetett energiát egyszer sok szép rózsaszín virágával hálálja meg :)

1. lépés: Végy egy mangót
Én a saját fának valómat egy nagy áruházláncban szereztem be, de ez bizonyára a téma szempontjából teljesen irreleváns. Jó esetben edd meg a gyümölcsöt, vagy készíts belőle valami finomat - a lényeg, hogy a magját amennyire lehet, tisztítsd le. A külső meg egy viszonylag nagy, kagyló alakú, kemény dolog, így némi izommunkára biztosan szükség lesz.
Nekem megvan az ilyen munkákra az emberem, mert hátő.. elég ügyetlen vagyok. A hasonló műveleteket, ahol könnyen megvághatom magam, mindig a férjem hajtja végre. Óvatosan a keskenyebbik felét nyissuk fel késsel vagy ollóval, és óvatosan feszítsük szét annyira, hogy a belső magot sérülésmentesen ki tudjuk szabadítani. Ez is elég nagy, így jókora lukra lesz szükség. A belső mag ha töpörödött és barna, vagy ha megsérült, sajnos új alanyt kell keresni.

2. lépés: Magot a cserépbe
A mangó nem annyira macerás, mint a citrus félék. A közepesen tápanyagdús, de jó vízelvezető földben tökéletesen elvan, vízigénye is csak közepesnek mondható - persze csak ha már megerősödött. A magot élére állítva helyeztem a földbe, és a jó háromnegyedéig temettem be. Fontos, hogy állandóan melegben legyen  (24 fok alsó hangon) és mindig nedves maradjon a földje. Egy egyszerű műanyagcserepet használtam, amit lefóliáztam, majd naponta szellőztettem pár órát. Jobbaknak már akár 10-12 nap alatt  is kihajthat ideális körülmények közt, nekem ehhez több, mint két hét kellett. Nem biztos, hogy télen célszerű bíbelődni vele :) Lényeg ami lényeg, hogy a kis Alien kidugta a fejét, lassan fölegyenesedik majd, és jöhet a következő lépés.

3. lépés: Kezdjük elölről
Sajnos a mangó projektem a kiteljesedése előtt teljesen zátonyra futott, mondhatni kataklizmikus volt a pusztulás. A diagnózis: módszeres tőzeglégy(lárva) támadás. Hogy megelőzhető lett volna? Abszolút.
Sajnos a vásárolt jó minőségű földekben is találhatóak peték, gombák – nagy valószínűséggel így sikerült behurcolnom a lakásba a tőzeglegyeket is. A kifejlett példány olyan, mint egy kövér kis muslica, inkább csak idegesítő, de már nem okoz pusztítást. Ellenben roppant szapora, és a néhány milliméteres lárvái nem válogatnak. Szeretik a porózus nedves talajt, a magas páratartalmat, és a korhadékokat élik fel a növény gyökereivel egyetemben – egy ázott mag valódi csemege volt nekik. Mit lehet tenni?

• A virágföld előzetes hőkezelése
• Vegyszeres irtás 

Nem estem azért annyira kétségbe, minden bizonnyal újra megpróbálom :)