Korábban már hangot adtam a felháborodásomnak, amiért sokan még mindig csak a nagyi szekrényére asszociálnak, ha szóba kerül a levendula. Persze nem győzöm hangsúlyozni, hogy azért javulgat az ázsiója, de még mindig inkább kerüli a fiatalabb generáció, pedig nem csak divat dolog, tényleg jó.

Sokan méltatlanul a levendula szó hallatán csak a nagyi szekrényének az illatára asszociálnak, sőt, még egy gunyoros mosoly is kiül az arcukra. De kérem szépen, ez a növény ennél bizony sokkal, de sokkal többet tud! Bár a vintage stílus elterjedésével a levendula népszerűségi indexe is javult, még messze nem foglalja el az őt megillető helyet a virágok örökranglistáján. 

Én a részemről teljesen odavagyok érte, ezért is érleltem már egy ideje a gondolatot, hogy felhasználom a saját levendula virágaimat az idei szörpgyártáshoz. Bár persze csak módjával és nem is önállóan, mert a családban én vagyok az egyedüli fan, de megpróbáltam egy gyors imázs javító szörpöt készíteni. Minden túlzás nélkül sikerült! Mivel a főzet csak kísérleti jellegű volt, ezért kis adagot készítettem, azt is a romlandó, de tartósítószer mentes megoldással. Szerencsére az eredmény tényleg magáért beszél, sokáig nem fogjuk tárolni :) 

Amire szükséged lesz:
- egy fazék
- üvegek (én csatosat használok) amibe a kész szörp kerül (ennyiből kb. 1,2 l lesz)
- néhány bodzavirág (én 4-et használtam)
- 4 citrom
- 4 szál menta
- kb. 20-22 fej levendula virág (szár nélkül)
- 1 kg cukor
- 1 l víz

Szívem szerint bodzavirágot még tettem volna bele, de sajnos a pici tő még csak ennyit termett :) remélem, jövőre kicsit erősebb és nagyobb lesz, és több finomságot készíthetek belőle. Leszüreteltem tehát a levendulát (igyekeztem olyan virágokat választani, amik még felkeltették a méhek érdeklődését is), a bodzát, és a mentát. Nem vegyszerezünk otthon, így nem mostam meg a hozzávalókat; a víz sajnos kimossa az értékes virágport, emiatt eső után sem célszerű virágot gyűjteni ilyen célokra. 
A cukor negyedét karamellizáltam, majd a megbarnult ragadós masszát felöntöttem a vízzel – amikor feloldódott, hozzákevertem a többi cukrot is, és összeforraltam ismét, majd kikapcsoltam a főzőlapot. Ezután egy citromot alaposan lemostam, majd felvágtam héjastul. Sajnos nem érett még be a termésem maradéka, és biocitomot sem kaptam – maradt az alapos sikamika. A három maradék citrom levét kifacsartam, és a cukorszirupba töltöttem. Belenyomkodtam a daraboltakat is, majd beledobáltam a darabok héjait is. Ezután beleszórtam minden más növényi hozzávalót, és alaposan összekevertem. Fontos, hogy ekkorra már csak langyos legyen a cukorszirup, mert 80 fok fölötti hőmérséklet esetén a levendula színe elveszik! 

Itt teszünk egy kis kitérőt, mert ugye levendula és levendula közt is van különbség, egy azonban fontos: mindegyik fogyasztható, de az ízük közt van bőven eltérés. A két legismertebb az Angol levendula (néhol Franciának is hívják, de nagy a kavarodás nevek terén) a képen balra, és a Spanyol típus a képen jobbra: 

A bal oldali tehát a Tihanyban is termő klasszikus nemesített verzió, ami lágyabb ízű, így akár édességekben is sokszor visszaköszön. Mindenképpen a felhasználás terén ez az elterjedtebb.
A jobb oldali kicsit ősibb eredetű, már az ókorban is ismerték és használták, bár inkább illata miatt. Sajnos kicsit kényesebb és érzékenyebb a fagyra ez a szép bóbitás fajta, ráadásul az íze is kicsit kesernyésebb, így elsősorban sültekhez ajánlják, már ha fogyasztani szeretnénk. Én kb. 50-50%-ban használtam a kettőt a szörpben.

Így, hogy az alapokat már tudjuk, folytathatjuk is a főzöcskét. Nem szeretem teljesen lefedni az érő szörpöt, mert tapasztalatom szerint hamar penészedésnek indul a lőre, így egy lukacsos szűrőt tettem rá, hogy távol tartsam a bogarakat :) naponta 2-3 alkalommal megkeverem, és 3 napig pihentetem. 

Az első 24 óra elteltével már halványlilás színt nyer a keverék, illetve szépen sűrűsödni is kezd. Nem diétás a történet, de amikor kevergetem, a szemrevételezés mellett egy ujjhegynyit mindig meg is szoktam kóstolni. Elképesztően finom :)

Ha győztük kivárni az érési időt, le is palackozhatjuk tiszta, steril üvegekbe. Nincs más dolgunk, mint leszűrni a szirupot, üvegekbe tölteni, és mehet a hűtőbe! (ez a kép borzasztó lett, elnézést kérek érte :D) 

Sajnos ahogyan említettem, ilyen formában nem áll el annyira sokáig -bár nálunk nem jósolok túl hosszú időt neki-, így kisebb mennyiségeket készítsünk akár többször. 
Ha mégis tartósítani szeretnénk a szörpöt, a palackozás után lezárt állapotban egy nagyobb lábasba állítva felfőzhetjük az üvegeket, majd száraz dunsztban hűtsük ki azokat. Ekkor sajnos a szörpünk lilás színe kopni fog, de az élvezeti értékéből semmit sem fog veszíteni :)