Szerencsés vagyok, sokat láthattam már a világból, így egy-egy útibeszámolóra (persze nem teljesen elrugaszkodva a blog fő csapásirányától) korábban is volt már példa, most is hű maradok a hagyományhoz. In medias res; ezúttal Japánban, Tokyoban találtam magam, így miről is írhatnék másról, mint a csodálatos parkokról?! Közülük is arról, ami leginkább rabul ejtette a szívem különleges hangulatával; a Hama-Rikyu kertről. 

A Kert a pezsgő japán főváros szívében, a Szumida folyó torkolatánál kínál felüdülést az oda ellátogatóknak. Egy szelet béke, egy falat zöld - mondhatnám :) de hogy őszinte legyek, a világ egyik leghatalmasabb városában döbbenet, de úton útfélen, a felhőkarcolók oldalán vagy tetején is találni szépen gondozott, ápolt kerteket, vagy csak egy kis bokrot, talpalatnyi füves részt. 

Ez a szóban forgó 25 hektáros terület jelenleg a város tulajdonát képezi, és egyben Tokyo második legnagyobb kertje is. A régi Edo város nemesei építették, majd a feudális Japán Tokugawa családjának kezébe került, akik később a császárnak adományozták. 
Napjainkban sem a szó szoros értelmében vett közpark, tehát belépődíj köteles (jelképes 300 JPY a felnőtt jegy, illetve nyitva 9-17.00 óra közt tart, ami évszakonként változhat).

Akár rajongunk a természetért, akár nem, ha Tokyoban járunk, érdemes felkeresni a Hama-Rikyu garden-t. A tájkertben találunk bőven történelmi emlékeket érdeklődési körünknek megfelelően (a teljesség igénye nélkül):

Például egy csodás, 300 éves feketefenyőt. Ez Tokyo egyik legnagyobb és legöregebb fenyője, amelyet Ienobu Tokugawa Shogun ültettetett: 

Igen, ez mind egy fa! Nem hiszed? Nézzünk alá:

A csodásan rekonstruált, és ma is működő Nakajima no Ochaya teaház volt a kedvencem: 

A teaházban Meidzsi császár fogadta nyugati vendégeit, köztük Grant amerikai elnököt is - erről az eseményről egy híres képet is találunk a teaház tavacska felőli központi részén.  Az eredeti, 1704-ben épült teaház tűzvészben elpusztult, a most láthatót az eredeti mintájára 1893-ban rekonstruálták. A teaházban 540-720 JPY ellenében hagyományos zöldteát és édességet szolgálnak fel, amennyiben kedvet kapunk. Ajánlom, már az autentikus hangulat miatt is érdemes kipróbálni, de a természetes légáramlás Is frissítő egy meleg napon: 

Kertbarátok egy végeláthatatlan szegfűmező mellett, vagy szépen ápolt, japán stílusúra alakított, honos fákkal övezett tóparton sétálhatnak az évszázadok alatt shogúnok által kitaposott ösvényeken.  Különlegesen szépek egész évben a fekete és vörösfenyők, vagy a tavasszal virágot bontó cseresznyefák, esetleg az őszi ginkobilobák is. 

A vadászni szeretők is találnak kedvükre való látnivalót, mert a park megemlékezik a régi főurak egyik kedvelt hobbijáról, a vadkacsa vadászatról is. Szépen helyreállított kacsaleseket és gátrendszert is találunk. 

Ha kigyönyörködtük magunkat, a parkból indul menetrend szerinti vizibusz, amely segítségével sok kihagyhatatlan nevezetességhez eljuthatunk, de gyalogosan is számos egyéb, nem botanikai látnivaló elérhető :)