Örök kedvencem, szerintem semmilyen ételből nem hagyom ki –ami nem édesség, persze. Már a formája is különleges, így egyáltalán nem zavar, ha egy-egy fej a pulton marad, de amúgy a fokhagymákat egy kis vászonzsákban tartom felakasztva. Jótékony élettani hatásaiba bele sem kezdek, holnap is itt ülnénk :) Dél-Ázsiából ered, ebből következtetni lehet arra, hogy szereti a meleget, de ettől függetlenül túl igényesnek nem mondanám. Elvan napon és árnyékosabb részeken is, kártevők nem nagyon dézsmálják.

Többnyire fokairól (cikkeiről) szaporítjuk duggatással, de vannak magról vethető típusok is. Maradjunk az egyszerűbb, szokványos duggatásnál; erre a műveletre tavasszal és ősszel is sor kerülhet, fajtától függően. Pont most esedékes, ezért is aktuális :) Fontos, hogy egészséges, friss dughagymát használjunk. Egy fejből kb. 8-10 cikk használható, a közepe nem.

Az őszi és tavaszi közt lényeges különbséget tapasztalhatunk. Míg a tavaszi kisebb fejű, kevésbé „fokosodik”, intenzívebb ízű, de jobban eltartható, az őszi nagyobb, szebben kialakulnak a fokai, viszont kevesebb ideig eltartható, magasabb a nedvességtartalma is. Én a tavaszira esküszöm, de pont aktuális a téma, így megér a másik is egy misét, a metódus pedig hasonló.

Sajnos nem találtam igazán jó dughagymának valót, így alakult – de kísérletezés gyanánt tavalyi szép magyar makói fejekről válogattam, amik talán még megindulnak. Fokozottan vigyázzunk a bolti, kínai fajtával, sosem lesz jó :) semmire.

Az őszi duggatás Bálint gazda szerint még az ősszel meggyökeresedik, takarni szükséges, de átvészeli a telet. 8-10 cm tőtávolságot hagyjunk nekik, és lehetőleg mélyebb ládát használjunk. Én picit sűrűbben tettem őket, mert már nyár elején 1-2 friss szár fokhagymával főzni akartam, tehát ritkult az állomány.

A cikkeket egy határozott mozdulattal nyomjuk a földbe, és temessük el - tavaszi munka esetén kb. még egyszer olyan mélyre, mint a cikk maga, ősszel lehet kicsit mélyebbre.  Termést, ha szerencsések vagyunk, augusztusra várhatunk. Akkor jó már, amikor a levelek elsárgulnak, a szár leszárad. Ekkor óvatosan ásóval forgasduk ki a fejeket a földből, és szárítsuk meg azokat a napon. Ügyesebbek összefonhatják a szárakat, koszorúként kis kerti dekor is lehet :) Nekem nem lett ilyen mennyiségem, és fonni sem szeretek – a koszorúkat pedig annyira nem is szeretem, így mindenkire rá van bízva a dolog.

Persze a kész termék nem csak vizuálisan jó, fogyasztása is erősen javallott. Társaságban mondjuk nem csak a vámpírokat riasztja el :) húsok mellé simán a sütőbe szoktuk dobni, isteni az átsült fokhagyma íze. Hmm. Gyors reggeliként néha pirítós mellé fokhagymával tűzdelt, tört borssal ízesített, egészben grillezett camembert sajtot szoktam készíteni a sütőben, a férjem is imádja. Pofon egyszerű, a sajtot egy jénai tetejébe teszem, a megtisztított fokhagymát vékonyra vágom, és beleszúrom a camembertbe. Addig kell sütni, amíg a sajt picit megdagad, illetve a hagymák bebarnulnak. Kiskanállal nekiesünk, és addig esszük, amíg van :)