Lassan nyolc éve, hogy az „akkori” legjobb barátommal (aki az óta a férjemmé avanzsált) Isztambulba látogattunk egy görbe hétvégére, és a dervisek, piacok, minaretek mellett nagyobb tételben találkoztunk gyönyörű töklámpásokkal is. Mielőtt megijednél, a hosszú felvezetés után nyugi, ezekről lesz szó.Tehát Isztambul, lassan nyolc éve. Ha egy nyálas lányregényt írnék, kifejezhetném magam úgy is, hogy a lágy tengeri szél a fűszerek illata mellett egy nagy rakás romantikát is hozott a langyos nyárelői éjszakába; de ez egy DIY-hobbikertész blog, így azt mondom csak, hogy rohadt meleg volt, a légkondink meg ennyi: 
Igen, én foglaltam a szállást, nem tagadom - de nagyon jó helyen volt, mentségemre szolgáljon - így inkább sokat csavarogtunk. :)
Esténként a város teljesen megelevenedik, miden teázóban, kávézóban (és kiskocsmában is) csodálatosan faragott és festett lámpások pislákolnak, valami egészen elképesztő a hangulat. Talán már ekkor bevésődött a gondolat, hogy igen, egyszer csinálok egy ilyen lámpát én is magamnak. De az, hogy egy februári vasárnap majd ezzel a fiúval, a közös otthonunkban, a hamarosan érkező kisbabánk szobájába készítjük el, meg sem fordult a fejemben. Meg is hatódhatnék, ha olyan lennék, de télnyleg :D Csak nem vagyok.

A hosszú felkonf után először is Erzsinek tartozom köszönettel, hogy meglepett minket ezzel a csodálatos, saját termesztésű, formás kis korsótökkel, amit mikor először a kezembe fogtam, mint egy időgép repített vissza Isztambulba. Lássuk tehát a szóban forgó alanyt: 
Kutakodtam a neten, de a készítés metodikájával kapcsolatban nem lettem azért sokkal okosabb. Vágni kell rá egy léket (ahol az izzó is bekerül majd), kikaparni a száraz tartalmat majd faragni, furkálni – köszi. Asztali lámpára volt szükségünk, így legalább az nem volt kérdés, hogy a kiszárított tök alját kell majd levágnunk. Előre szólok, kemény :) nem árt az ember és megfelelő szerszám a háznál:
A belsejében lapulnak a száraz magok, amelyek inkább pajzsszerűek, nem a megszokott tökmag formájúak. Erzsi és a szakirodalom szerint is csírázóképesek, így ne dobjuk ki. Én áprilisban tenni fogok velük egy próbát, de erről egy másik bejegyzésben adok majd számot. 
Szuper! Az alja levágva, belseje nagyjából kikaparva- és most?! Ceruzát és fúrókat elő, mert a kreatív része jön.Nem mértani pontossággal álltam neki a rajzolásnak, csak érzésre. Hogy őszinte legyek, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz, nem vesztegettem az időt. Szabadkézzel felskicceltem a mintákat, majd nekiestünk. Többféle méretű fúrószárral is dolgoztunk.
Tapasztalat: a tök tök kemény, ezt már megállapítottuk a vágásnál, viszont a héj nem egyformán vastag, így van ahol vékonyabb és kicsit puhább, van ahol jobban meg kell dolgozni – figyeljünk, ne roppantsuk össze (főleg, ha már sok rajta a luk). Ezen felül a belső, szivacsos rész egy része már csak akkor válik le könnyen, ha alaposan megfurkáltuk. Picit szemetes meló lesz, és el is tart egy darabig, ha nem csak random lukasztgatunk. Családi erővel erre jutottunk: 
Egy kis lakkozás és festés még hátra van, de hogy őszinte legyek, a színe és a mintája is nagyon tetszik, így tényleg csak egy minimális fehér színt kap a legteteje, hogy jobban illeszkedjen az enteriőrbe. 

Új év, új élet – szokták mondani, és ez az idei évünkre mindenképpen találónak tűnik :) Február végén (most már ember) gyerekkel bővül a család, így minden, ami eddig volt, megváltozni látszik. Elképesztő mennyiségű új inger ér, rengeteg inspirációt merítettem ebből a különleges belső utazásból, így minden bizonnyal a már megszokott témák mellett sok új is felmerül mostantól. Pont egy ilyen kis babaszobai kézműveskedést hoztam, ami azonban bátran elkészíthető gyerek nélkül is a nappaliba, mintegy kis vidámságot, tavaszt csempészve a lakásba. Nézzük hát Hanna pillangós, tavaszi lámpadíszét: 

El kell árulnom, hogy az ötlet bármennyire is fáj, nem az én fejemből pattant ki. A neten kutakodva akadt meg a szemem egy hasonló megoldáson a  http://heartlandpaper.typepad.com/ oldalon, és azonnal beleszerettem. Persze nem kell pillangóval operálni, lehet csillag, hold, felhő vagy éppen elefánt is :) Mire lesz szükséged?

• Papírminta lyukasztó (esetemben lepkés)
• Színes papírok (én nem túl vastag kartont használtam pink, babarózsaszín és törtfehér)
• Damil
• Ízlés szerint gyöngyök
• Egy kész körkeret, ennek hiányában merevebb drót vagy ha ez sincs, tisztítós vállfa
• Tüll vagy organza a kerethez (én egy levágott függöny alját használtam fel)
• Ragasztópisztoly
• Olló
• Fogó a kerethajlításhoz

Szerencsére a hobbiboltok egyre jobban felszereltek papírvágó fronton, de mi az enyémet végül online, az e-bay-en vettük még karácsony előtt. Persze ha inkább hajtogatnál lepkéket azt is lehet, lelked rajta. Elsőként kivagdostam a lepkéket. 68x2 db-ra lesz szükség, a színekből én vegyesen használtam, fentről lefelé világosodnak. Szerintem vagy fél órán át vagdostam, de egészen elégedett voltam a végére :) bár ekkor még fogalmam sem volt, hogy a neheze még hátra van. 

A koszorú volt a mumusom. Annyira kézenfekvő volt, hogy egy tisztítós vállfából alapot hajlítok, hogy nem is készültem b-tervvel. Hozzáteszem, nyolchónapos terhesen ez izzasztó fizikai munka, de azért csak összejött úgy ahogy: 

Vagdoshatjuk, kötözhetjük a karikára az anyagot. Jelentem, ez eltart egy darabig, ha az egészet be akarjuk fedni. Körülbelül egy centi vastag, 8-10 centi hosszú darabokat vagdostam a már említett „jó lesz az még valamire” függönymaradékból, és a második óra magasságában már nagyon szitkozódtam magamban, de kötöztem tovább. Nem számoltam sajnos, hogy mennyi kellett.. de vegyél bőven, hidd el, a maradék biztosan jó lesz még valamire :)  

Elkészült a koszorú, nincs is más dolog, mint rögzíteni. Damilokkal kötöztem fel a lámpára, de előtte rögzítettem egy-egy damilt a karikában a vízszintes és függőleges átmérőben is, ezek később a függők felkötésékez kellenek majd. A lepkesorok függesztésének mintája: 

Végre jöhet a látványos rész. 17 db, kb. 60 cm hosszú damilra lesz szükség. Minél vékonyabbat érdemes választani, mert így sokkal könnyedebb látványt nyújt majd. Amíg kimérjük és felvagdossuk, helyezzük áram alá a ragasztópisztolyt. Lehet próbálkozni papírragasztóval is, de nekem ez a módszer bevált.
Minden damilra 4 pár pillangót kell ragasztani az egyik végétől kezdve, úgy 8 cm-re egymástól. A két lepke teste közé kerüljön egy pötty ragasztó és a damil. Minél kevesebb ragasztót érdemes használni, mert a lepkék szárnyai úgy mutatnak szépen, ha kicsit majd széthajtjuk őket. Viszonylag sok damilunk marad, de fel is kell majd kötözni a sorokat. Én négyesével-ötösével kötöztem, kellett ennyi változatosság :) és nagyon motiváló is, ahogy folyamatosan szépül a koszorú: 

És a végeredmény: 

Elégedett vagyok :)