Abszolút nosztalgikus a projekt számomra, mert nagyon kellemes gyerekkori emlékeket idéz fel bennem ez a kis cserje. A nagyszüleim a telken sokat neveltek belőle, bár akkor még nem értékeltem a gyümölcsének nyárias, fanyar ízét, mint most – bár már akkor is örültem, hogy legalább elérem ;) Sokkal magasabb nem lettem az évek alatt, így kísérleti jelleggel tavaly tavasszal vásároltam (egy málna és egy szeder mellé) egy tövet ebből is, lesz, ami lesz alapon.

Egy keskeny, de mély és széles edénybe ültettem sima kerti földbe, és a talaj tetején fenyőmulcsot terítettem szét. Ez segít nedvesen tartani, valamint spórol nekem egy kis időt is, mert a gazok így nem nőnek rajta. Locsoltam mint a gép, de igazából a leveleken kívül az első évben nem sok mindent tapasztaltam. (A fenti kép elültetéskor készült tavaly, és a tök kopasz ágat kell nézni).

Mit is tudunk róla? Az biztos, hogy sokféle neve és fajtája van; köszméte vagy piszke néven is fut, ki melyiket ismeri. Vitaminokban (A, B, C, D, E) gazdag a gyümölcse, ráadásul szuper rostforrás is. A kellemes emlékek mellett azért is választottam, mert köztudottan igénytelen fajta, ráadásul a téli fagyokat is nagyon jól viseli. Ez nagyon fontos szempont, mert nem igazán tudnám hol teleltetni. 
A kicsit hűvösebb, sziklás területeket kedveli ugyan, de gyakorlatilag egész Európában, Ázsiában megterem a nagyon északi, és extrém déli területeket leszámítva. Szereti a napot, de félárnyékban is szépen fejlődik, így fák mellé, vagy árnyékosabb balkonra is bátran el lehet helyezni. 

Tavaly csak szépen megnőtt tehát, de nem virágzott, így nem volt termés sem rajta. Megvontam a vállam, el is könyveltem egy sikertelenebb kísérletnek. Azóta persze okosabb lettem, mert rájöttem, április-májusban bontja kicsi és jelentéktelen virágait, így mindenképpen szerencsésebb az őszi ültetés. (Jelzem, ez a málára is mindenképen igaz).
Megmondom őszintén, nem is tudtam, hogy mi tévő legyek vele a tavalyi szezon után, így nem nyúltam hozzá, bár sokat olvastam a metszéséről. Gondolkodtam rajta, hogy mivel a málna és a szeder is nagyra nő, szétültetem a csapatot, de aztán elmaradt a dolog. (A málna ráadásul szúr mint a fene, annyi harci sérülést nem szereztem a tavalyi szezonban, mint a málna melletti közlekedés során, így arra jutottam, inkább ezt vágom vissza kegyetlenül az egres helyett, így hely is lett azonnal).

Kivételesen bejött a tétlenség, mert pár hete arra lettem figyelmes, hogy komolyan virágba borult az egresem :) tehát a metszés jövőre marad. 
A méhek hamar felfedezték maguknak a kis virágokat, és alapos munkát végeztek. A legtöbb nemesített fajta öntermékeny, így nem szükséges több tövet vásárolni sem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a száradó szirmok alatt már látszik is, hogy a csíkos bogyók szépen dagadnak: 
Ha minden jól megy, június-júliusra beérik az első termésem. Nem mondom, hogy én leszek a társasház egres ellátója, de mindenképpen bebizonyosodott: az egres simán megterem balkonon is!