Hétvégén egyenesen Soltvadkertről érkezett a konyhámba az idei nagyüzemű szörpözéshez a (fekete) bodzavirág – hála Tildának és Gyulának, ezúton is nagyon szépen köszönjük!
Bár Tildával megbeszéltük, hogy annak, amit gondol, csak a felét hozza – joggal merül fel bennem a kérdés, mégis mennyit kaptam volna, ha nem limitálok?! :) 6 liter szörp készült és érik, a virágok durván 15%-a még így is megmaradt. A rövid találkozás alkalmával szerencsére elcsíptem néhány információ morzsát, amelyek igencsak hasznosnak bizonyultak a maradék felhasználásakor. 

Tilda gyakorló háziasszony, de nem éppen kispályás – nagyüzemi főző, befőző, eltevő, szárító, újító, akinek csapatát férje, Gyula az ezermester, termelő, borkészítő és bográcsszakértő nem kis mértékben erősíti. Van hová fejlődni mindenkinek, na :) Tehát megtudtam, hogy ők nem olyan nagy szörpőrültek mint mi, a bodzavirágot inkább kiszárítják, és tea formájában fogyasztják. Meglehetősen felkeltette a dolog az érdeklődésem (főleg, miután még egy népesebb családnak is elegendő friss virág maradt), így még helyben kifaggattam, majd otthon kutatni is kezdtem a témában.

Hamar rájöttem, hogy a bodzavirág tea csak nekem újdonság. Kikerekedett szemmel olvastam millióféle hatását, elkészítési módjait, alkalmazását. Nem volt visszaút. Fogtam egy mélyebb tepsit, és elkezdtem egyenként szemezni a virágokat. 
Eleinte elég kilátástalannak tűnt a meló, mert csak és kizárólag az apró virágokat kell felhasználni zöld rész nélkül. Hamar rákaptam viszont az ízére (és az illatára), már-már sajnáltam is, amikor a végére értem. Jó alapos kézmosás szükséges utána, mert a kezem olyan sárga lett, mintha krétaporban matattam volna :)   

Jómagam a munkát innentől a természetre bízom, a tepsit egy napos sarokba tettem a konyhában, és átforgatom a virágokat néha egy fakanállal. Ha az időjárás nem kedvez, a sütőben is 60-70 fokon elvégezhető a művelet. Ha szépen bebarnultak és kiszáradtak a virágaink, teásdobozba, aromazáró zacskóba, kis textilzsákba, vagy papírtasakba csomagolhatjuk az eredményt. 
Egy 2,5 dl-es bögrényi teához 3-5 gramm szárított virágot ajánl a szakirodalom; főzni pedig 10-15 percig szükséges. És mire jó? Inkább az a kérdés, hogy mire nem :) Első sorban megfázásra és influenzára ajánlják, mert izzasztó, láz- és és köhögéscsillapító hatású. Emellett segíti az emésztést, fertőtlenít, valamint enyhén has –és vízhajtó is.

Az első kép forrása a http://www.livestrong.com, a többi a sajátom.

Sokan méltatlanul a levendula szó hallatán csak a nagyi szekrényének az illatára asszociálnak, sőt, még egy gunyoros mosoly is kiül az arcukra. De kérem szépen, ez a növény ennél bizony sokkal, de sokkal többet tud! Bár a vintage stílus elterjedésével a levendula népszerűségi indexe is javult, még messze nem foglalja el az őt megillető helyet a virágok örökranglistáján. 

Én a részemről teljesen odavagyok érte, ezért is érleltem már egy ideje a gondolatot, hogy felhasználom a saját levendula virágaimat az idei szörpgyártáshoz. Bár persze csak módjával és nem is önállóan, mert a családban én vagyok az egyedüli fan, de megpróbáltam egy gyors imázs javító szörpöt készíteni. Minden túlzás nélkül sikerült! Mivel a főzet csak kísérleti jellegű volt, ezért kis adagot készítettem, azt is a romlandó, de tartósítószer mentes megoldással. Szerencsére az eredmény tényleg magáért beszél, sokáig nem fogjuk tárolni :) 

Amire szükséged lesz:
- egy fazék
- üvegek (én csatosat használok) amibe a kész szörp kerül (ennyiből kb. 1,2 l lesz)
- néhány bodzavirág (én 4-et használtam)
- 4 citrom
- 4 szál menta
- kb. 20-22 fej levendula virág (szár nélkül)
- 1 kg cukor
- 1 l víz

Szívem szerint bodzavirágot még tettem volna bele, de sajnos a pici tő még csak ennyit termett :) remélem, jövőre kicsit erősebb és nagyobb lesz, és több finomságot készíthetek belőle. Leszüreteltem tehát a levendulát (igyekeztem olyan virágokat választani, amik még felkeltették a méhek érdeklődését is), a bodzát, és a mentát. Nem vegyszerezünk otthon, így nem mostam meg a hozzávalókat; a víz sajnos kimossa az értékes virágport, emiatt eső után sem célszerű virágot gyűjteni ilyen célokra. 
A cukor negyedét karamellizáltam, majd a megbarnult ragadós masszát felöntöttem a vízzel – amikor feloldódott, hozzákevertem a többi cukrot is, és összeforraltam ismét, majd kikapcsoltam a főzőlapot. Ezután egy citromot alaposan lemostam, majd felvágtam héjastul. Sajnos nem érett még be a termésem maradéka, és biocitomot sem kaptam – maradt az alapos sikamika. A három maradék citrom levét kifacsartam, és a cukorszirupba töltöttem. Belenyomkodtam a daraboltakat is, majd beledobáltam a darabok héjait is. Ezután beleszórtam minden más növényi hozzávalót, és alaposan összekevertem. Fontos, hogy ekkorra már csak langyos legyen a cukorszirup, mert 80 fok fölötti hőmérséklet esetén a levendula színe elveszik! 

Itt teszünk egy kis kitérőt, mert ugye levendula és levendula közt is van különbség, egy azonban fontos: mindegyik fogyasztható, de az ízük közt van bőven eltérés. A két legismertebb az Angol levendula (néhol Franciának is hívják, de nagy a kavarodás nevek terén) a képen balra, és a Spanyol típus a képen jobbra: 

A bal oldali tehát a Tihanyban is termő klasszikus nemesített verzió, ami lágyabb ízű, így akár édességekben is sokszor visszaköszön. Mindenképpen a felhasználás terén ez az elterjedtebb.
A jobb oldali kicsit ősibb eredetű, már az ókorban is ismerték és használták, bár inkább illata miatt. Sajnos kicsit kényesebb és érzékenyebb a fagyra ez a szép bóbitás fajta, ráadásul az íze is kicsit kesernyésebb, így elsősorban sültekhez ajánlják, már ha fogyasztani szeretnénk. Én kb. 50-50%-ban használtam a kettőt a szörpben.

Így, hogy az alapokat már tudjuk, folytathatjuk is a főzöcskét. Nem szeretem teljesen lefedni az érő szörpöt, mert tapasztalatom szerint hamar penészedésnek indul a lőre, így egy lukacsos szűrőt tettem rá, hogy távol tartsam a bogarakat :) naponta 2-3 alkalommal megkeverem, és 3 napig pihentetem. 

Az első 24 óra elteltével már halványlilás színt nyer a keverék, illetve szépen sűrűsödni is kezd. Nem diétás a történet, de amikor kevergetem, a szemrevételezés mellett egy ujjhegynyit mindig meg is szoktam kóstolni. Elképesztően finom :)

Ha győztük kivárni az érési időt, le is palackozhatjuk tiszta, steril üvegekbe. Nincs más dolgunk, mint leszűrni a szirupot, üvegekbe tölteni, és mehet a hűtőbe! (ez a kép borzasztó lett, elnézést kérek érte :D) 

Sajnos ahogyan említettem, ilyen formában nem áll el annyira sokáig -bár nálunk nem jósolok túl hosszú időt neki-, így kisebb mennyiségeket készítsünk akár többször. 
Ha mégis tartósítani szeretnénk a szörpöt, a palackozás után lezárt állapotban egy nagyobb lábasba állítva felfőzhetjük az üvegeket, majd száraz dunsztban hűtsük ki azokat. Ekkor sajnos a szörpünk lilás színe kopni fog, de az élvezeti értékéből semmit sem fog veszíteni :)