Az ültetőasztalok szükségességéről és a derékfájásra gyakorolt jótékony hatásukról már írtam itt: http://balkongaz.reblog.hu/hasznos_es_trendi, de végre elkészült az enyém is, és teljesen bele vagyok szerelmesedve :) Letűnt korok holmija bizony egy új világban is tökéletesen és mutatósan láthat el hasznos, de teljesen más funkciót, mint eredetileg. Pontosan így történt az egyik aukciós oldalon vásárolt, még működőképes Singer varrógép állvánnyal is, ami végre elkészült, és egy egész sor feladatot láthat el a teraszon, megkönnyítve a mindennapjaimat.
A férjem ötlete volt a Singerből ültetőasztal, és totális telitalálat volt. Strapabíró, masszív, tökéletes a magassága, szép, ráadásul olcsón be is tudtam szerezni. Kell ennél jobb? Nem hinném :) Amire biztosan szükséged lesz, ha kedvet kaptál: egy ügyes kezű hím (esetemben a nagybetűs FÉRJ, de pasi, tesó, apu vagy haver is megteszi ennek hiányában); szerszámok; ecsetek; rozsdamaró; olajfesték; csavarok, idő és türelem. Lássuk:
1. Alaposan tisztogassuk meg. A kosz és a por nagy ellenség, mert nem igazán lehet látni, hogy alatta milyen állapotban van valóban a festés. Ronggyal és bő vízzel, vagy ha lehetőség van rá, magasnyomású mosóval neki kell esni, amíg le nem jön a sok ragadós maszat, majd szárazra töröljük.
2. A mi példányunkon a mosás után látszott, hogy egyszer már valaki vastagon átkente, de nem végzett precíz munkát. Hogy egyenletes és szép felületet kapjunk, ezt a régi festéket el kellett távolítani. Hőlégfúvóval és vésővel, csiszoló korongokkal, drótkefével dolgoztunk rajta jó sokat. Fú, annál is többet :) Ha nagyjából elégedettek vagyunk az eredménnyel, töröljük át alaposan.
3. Jöhet a felületkezelés, rozsdamarás. Egy speciális, barkácsáruházakban is kapható rozsdamaró folyadékot ecsettel kell felvinnünk a teljes felületre. A rozsda reakcióba lép az anyaggal, enyhén felhabzik. Védjük a szemünket és a bőrünket megfelelően!
4. Végre eljutunk a lényeges részhez, és festhetünk! Aztán persze rájövünk, hogy rengeteg kis beugró, szerelvény, szöveg, címer és kutyafüle van, ami miatt ez a művelet még tovább tart, mint előre terveztük :)
Fekete kalapácslakkot használtunk, mert tökéletesen ellenáll az időjárásnak, ráadásul a Singer állvány eredeti színe is ilyen.
5. Jöhet a munkalap előkészítése. Talán nem a fa a legellenállóbb kültéri munkálatokhoz, de a konyhaépítésből maradt egy jókora bambusz munkalapunk, amely adta magát.
Körfűrésszel a kívánt méretre kell vágni a lapot. Én egy kicsit szélesebb asztalt szerettem volna, hogy minél több helyem legyen pakolni, így a férjem csak egy kicsit kurtított rajta. Ha levágtuk, jöhet a csiszolás. Csiszoljuk le a lap mindkét oldalát alaposan (jó ez a királyi többes, de én csak szurkoltam), majd fessük. Mi biztos ami biztos, három rétegben csónaklakkal kezeltük a felületet - betartva a száradási időket. Ha ezzel megvagyunk, már csak rögzíteni kell néhány csavarral a munkalapot az állványhoz, és a helyére emelni (jó nehéz, nem fogja elvinni egy tavaszi szellő) és kezdhetjük a munkát!
Nagyon szuper dolgok készíthetőek még Singer állványból, azt hiszem a jövőben ezek is megérnek majd egy önálló bejegyzést :)
Nagyon mutatós, és egyben egy elképesztően praktikus darab, kicsit zsúrkocsira hajaz nekem. A kő (vagy kőhatású) munkalap könnyen tisztántartható, és ellenáll az időjárás viszontagságainak is.
ülön tetszik, hogy ezt az alap ötletet egy lány a Pinteresten találta, és kiadta az urának az ukázt, hogy bizony ezt most reprodukálni kell. 
