Megosztó kérdés ez a koriander dolog, legalábbis ami a levelét illeti, mindenképpen. Hogy őszinte legyek, én sem a felhőtlen rajongók táborába tartozom, de ettől függetlenül egy keveset mindig tartok itthon belőle. Ez az egyik legősibb gyógy –és fűszernövény, évezredek óta használják. Emésztést segítő, szélhajtó; csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást; antibakteriális hatású, ezen felül kiváló C-vitamin, vas, magnézium és fehérje forrás is. A levelek illóolaj tartalma magas, ízük így jellegzetes :) nekem túl intenzív, ahogyan az illata is. 

Eredete nem teljesen tisztázott. Egyesek a Földközi tenger partvidékéről származtatják, mások szerint Elő-Ázsiában őshonos. Az biztos, hogy már évezredek óta használjuk – magjaiból Tutanhamon sírjának feltárásakor is találtak.
A koriander a zeller félék családjába tartozik. Nem évelő, szereti a napfényt, a jó vízáteresztő talajt és közepes öntözést igényel. A gyökerétől a levelén át a magjáig minden részét fel lehet használni.

Amennyiben a levele miatt tartjuk, úgy balkonládában és cserépben is megmarad, de jobb neki egy mély dézsa, vagy esetleg a kert; ha nagyobb terveink vannak. Mivel karógyökeret fejleszt, nem árt mélyebb közeget biztosítani neki. Ezt a gyökeret az ázsiai konyha előszeretettel használja (aprítva, vagy pasztaként), akár fokhagyma helyett is megfelel. Szabad földben a növény 50-120 cm magasságig nőhet, így olyan helyet keressünk neki, ahol nem baj, ha fölfelé is nyújtózik.

A magok fejlesztéséhez is szükséges a nagyobb hely. Szabályozott cserepes körülmények közt persze nem kell ilyen óriásokra számítani :) Mindenképpen fogjuk meg a magját is, mert egyrészről vetéssel nagyon jól szaporítható, másrészről a mag fűszernek sem utolsó. 
Szabadföldbe márciustól 3-5 cm mélységbe vessük; lakásban akár egész évben kísérletezhetünk vele. Nem viseli jól az átültetést, ezért igyekezzünk a végleges helyére elszórni a magokat. Ha benti termesztés mellett döntünk és inkább a levelére vágyunk, akkor lehetőség függvényében 1-3 cm mélyre helyezzük a magokat, egymástól kb. 5-6 cm távolságra. Néhány hét alatt már ki is hajtanak (nálam 2-4 hét hőmérséklet és fény függvényében).

A levelek eleinte a petrezselyem leveleire hasonlítanak, de később inkább a kapor formájára emlékeztetnek. Mindig nyersen használhatjuk, mert főzés hatására az íz, illetve a jótékony hatások is elvesznek. Ha nagyobb a mennyiség, mint amennyit elhasználnánk, szuperül fagyasztható :) 

Ha nagy meleg van, hamar megnyúlik, és megjelennek rajta a kis fehér virágok (fent). Ha inkább a levélre megyünk, vágjuk vissza ezeket, és tegyünk el egy adagot belőle. Én ilyenkor egy kis csokornyit vágok le, alaposan megmosom, majd egy fagyasztós zacsiban a mélyhűtőbe teszem. Ha viszont szeretnénk magokat, hagyjuk a természetet dolgozni! 

A magok nem csak a szaporításra jók, szuper ételízesítők is (a növénynek ezt a részét nagyon szeretem, a friss levéllel ellentétben): egészben savanyúságokhoz, porítva csípős, fűszeres ételekhez (pl ez a méltán híres curry egyik alap fűszere is), mártásokba, pácoláshoz használhatjuk. Sajnos a felmagzás után az anyanövény teljesen elsorvad, erre készüljünk fel : 
A magok begyűjtése nem bonyolult; kis szárítás után csak le kell morzsolni, vagy csipkedni őket.

Az első kép a Wikipédiáról való (https://hu.wikipedia.org/wiki/Koriander#/media/File:A_scene_of_Coriander_leaves.JPG), a többi sajátom. 

Többször is utaltam rá, hogy a bazsalikom az egyik legkedvesebb fűszernövényem. Tésztaételekhez, salátában, sajtokhoz, a hűtő illatosításához is használjuk, de néha csak úgy magában is elrágcsálom :) Tartásáról, tapasztalataim szerint a leghatékonyabb metszéséről általánosságban már értekeztem itt: http://balkongaz.reblog.hu/fuszernoveny-egyszeregy-bazsalikom de most foglalkozzunk kicsit a szaporításával részletesebben, mert egy kis energia befektetéssel egész komoly bazsalikomerdőt hozhatunk létre, ami ráadásul évről évre vetőmagot is termel. És bár a vetőmag nem drága történet ilyen kis tételben, mégis nagy sikerélmény sajátot használni.

Fontos, hogy ha vásárolt vetőmaggal vagy növénnyel vágunk neki a fűszerkertészkedésnek, erre a célra ne hibrid (F1) fajtát válasszunk – ezeknek a kifejlett, gyönyörű növényeknek a magjait már nem lesz érdemes elvetnünk, még ha szépek és kívánatosak is. És bár nem most időszerű a bazsalikom vetése (hanem áprilisban), de a magok betakarítása pont aktuális, így mindenképpen érdemes egy pár sorban foglalkoznunk a kérdéssel.

Álljunk is neki. A bazsalikom magja a csírázáshoz igényli a fényt, ezért nem szabad mélyre szórnunk, éppen csak takarja valami. Erre a célra egy átlátszó tetős műanyag dobozt, és palántaföldet használtam. Alaposan permetezzük meg, tartsuk nedvesen (fedjük le) amíg el nem kezdenek csírázni a magok. Ezután már nem szükséges takarni, csak rendszeresen permetezni.

Május közepén ültessük szét cserépbe az erősebb palántákat, és mehetnek is a párkányra vagy az erkélyre. Nálam az árnyékosabb, védettebb helyeken fejlődnek szépen. Rendszeresen locsoljuk, tápoldatozzuk és csipkedjük vissza, mert meghálálja.
Nyár közepétől már a virágok is megjelennek. Ne hagyjuk mindegyik bazsalikomon meg a virágot, mert sajnos a felmagzás után azok a növények elsatnyulnak – csipkedjük le a virágokat, és csak annyit hagyjunk meg, amennyi magot szeretnénk.

A virágzat sokféle lehet; a klasszikus bazsalikomé hosszúkás és sok kis fehér virág nyílik rajta. Beporzást követően minden virág alatt apró magház fejlődik, bennük a sötét magokkal. Hagyjuk kiszáradni a magházakat, majd tisztítsuk meg, és válogassuk külön a magokat. Papírba, borítékba csomagoljuk, és áprilisban kezdődhet minden elölről :) az alábbi képen pedig a már saját betakarítású, illetve a még bolti magok láthatóak egymás mellett: