Fogalmazhatnék szofisztikáltan, hogy "menthetetlenül leköszönt a nyár"; vagy "az időjárás rohamos hanyatlásnak indult", de mondjuk ki, úgy általánosságban csak sz@r idő van, na. Fúj a szél, reggel és este ocsmány hideg van, sokszor esik is valami hozzá. Ma mondjuk istenes, de tegnap.. a kedvem pont passzolt, gondoltam megteszem, amit megkövetel a haza, egy kis online vásárolgatással megpróbálom helyrebillenteni a mélyponton lévő kedélyállapotom. Tulajdonképpen remek ötlet volt, és bár egy fityinget sem költöttem, de nagyon jót derültem, micsoda haszontalan és borzalmas portékákkal próbálja a nyugati társadalmat ellátni a feltörekvő Távol-Kelet. Megosztom veletek, hátha szerzek vele néhány vidám percet :)

Szörnyen arcátlannak érzem, hogy elő kellett venni a pulcsikat; a süvítő szél ráadásul egyenesen pofátlanság már, de tényleg. Egyszer arra riadok, hogy lezúg egy virágláda, máskor pedig a madáretető megy tropára. Nem hogy kimenni, de konkrétan felkelni se nagyon volt kedvem, nemhogy dolgozni. Amihez nyúlok elromlik, eltörik.. ez az a nap, amikor valahogy minden félresikerül. Vigasztalódom azzal, hogy másnak is van rossz napja, főleg ha hirtelen felindulásból rászabadul a pinterestre vagy az instagramra:

1. Aki ezt az erkélyt tervezte például, biztosan nem kap hátbaveregetést. Max lapáttal.

Tele van az Instagram és a Pinterest mindenféle trendi kertészeti tippekkel, mint az újranövesztős zöldségek is; gondoltam szép sorjában utánajárok mindnek. Van köztük tényleg működő, jó ötlet is persze, de mit ne mondjak, egy jó része inkább egyszerűen csak zöldségnek bizonyult :) 

Az ilyen szépen megkomponált képek után (gardeningknowhow.com) ki ne kapna kedvet egy kis kertészkedéshez?! Pofon egyszerűnek tűnik ugye? Ugyan. A fele kamu, ha nem az egész. Legalábbis szerintem ezt a répát a sarki piacon vette, vagy a nagy madaras teszkóban az, aki ezt a képet elkövette :) Lássuk, hogy is zajlott ez a gyökerekkel a valóságban!

Tisztes magyar család révén egy álmos vasárnap reggel már rotyogott a húsleves, amikor belém hasított a tudat, hogy az a bizonyos torma még mindig a hűtőben rohad. Azóta is, de ahogy a répákat pucolgattam gondoltam egyet, és egy tisztes méretű sárgarépa és egy fehér (fedőnevén gyökér) skalpját lecsaptam és vízbe állítottam. 

Meglehetősen szkeptikus voltam már a legelején, de hamar izgalmassá vált a dolog. Már másnapra erőre kaptak a skalpok, és friss zöldek jelentek meg először a gyökér, majd a sárgarépa búbján. Pislogtam, mint hal a szatyorban. Lehet, hogy ebben az esetben a varázsbab is létezik?!

Veszettül gyors tempóban növekedtek a zöldek, hamar kinéztek a tálkából: 

Újabb pár nap elteltével kis gyökérhajtásnak tűnő dudorok jelentek meg a fehérrépa alfelén, és a zöldek mégjobban burjánzani látszottak.

Nagyon vigyáztam a kis csúcsokra. Kevés vízben, gyakori cserével, világos, de nem napos helyen tartottam az alanyokat. Annyira elszégyelltem magam a durva előítéletem miatt, hogy már-már szótárazni kezdtem a bocsánatkérő nyílt levelem első sorait :) amikoris egy végzetes napon erre ébredtem: 

Fatális kudarc. A sárgarépa elromlott. Becsuktam a szótáram, kihajítottam a torzót és feszült figyelemmel már csak a gyökérre koncentráltam. Nem bánom, hogy a petrezselyem fogyasztásunkat sem erre a kísérletre alapoztam :) másnap a fehér is landolt a kukában. 

Egy kísérlet azonban nem kísérlet, de a történelem megismételte önmagát, a kezdeti bíztató jelek után ismét csak répákat sikerült rohasztani. Nem azt mondom, hogy a projekt lehetetlen, de a zöldjéért sárgarépát tartani (ha nincs tyúkod vagy nyulad) teljességgel fölösleges.
Persze jót nevettem, ezért is jónak láttam megosztani Veletek (plusz ha valaki kipróbálta, de bizonytalanabb, ne esen kétségbe). A répa rajtam is kifogott. A tanulság a régi;  a csilli villi képek most sem biztos, hogy a valóságot tükrözték. Ja, és ez nem csak az ilyen típusú gyökerekre igaz!

Bizony velem is rendszeresen előfordul, hogy rászaladok egy ordas bakira, aztán vakarom a fejem búbját, és el sem hiszem, hogy ezt én követtel el. Van olyan is, amit természetesen konzekvensen minden alkalommal elkövetek, még akkor is, ha tudom, nem fog sok jó dolog kisülni belőle. Ráadásul az sem ritka, hogy tanakodom, és fogalmam sincs, hogy hol rontottam el, mégsem stimmel a dolog. Vegyük sorra most a leggyakorib balkonbakikat:

1. Nem tájékozódunk megfelelően

Beszabadulunk egy kertészetbe, ami rogyásig tele van csodálatos növényekkel, virágokkal, ráadásul készletet frissítenek, minden a-k-ci-ó-s - így alaposan bevásárolunk. Ebben az esetben hajlamos a lelkesedés a józan észen felülkerekedni (nem  csak anyagi értelemben). Én is néha felületesen válogatok, aztán bepasszintok mindent a kocsiba, de mire hazaérek, a feléről azt sem tudom pontosan, hogy micsoda. Napokkal vagy hetekkel később pedig úgy kihalnak, mintha erre lettek volna programozva. Előfordul ugyan, hogy nem a mi hibánk a dolog, azonban általában az :) Bagatel, de mégis hasznos tanács; érdemes a kiválasztott növény igényeiről tájékozódnunk, nem elhagyni/elolvasni a leírását, vagy legalább a pontos fajtáját feljegyezni, hogy később kényelmesen utána tudjunk nézni, hogyan locsoljuk, milyen födet, vagy éppenséggel mennyi fényt igényeln. Nem ciki amúgy kérdezni sem az eladóktól, higgyétek el :)

2. Nem ismerjük a saját lehetőségeinket, adottságainkat - vagy csak nem veszünk tudomást ezekről

Ez szerintem a második leggyakoribb hiba. Nem is igazán tudjuk, hogy a saját balkonunk milyen fekvésű, milyen mikroklímájú - így csak vakon kísérletezünk. Ez is egy nagyon gyakori oka a tömeges növénypusztulásnak, de viszonylag könnyen orvosolható, és nem is kell semmi szakértelem – csak egy kis megfigyelés, esetleg egy kihelyezett hőmérő. Fontos tisztában lennünk a fénnyel, hőmérséklettel, illetve a széltől való védettség mértékével is.
Persze gyakori az is, ha csak simán nem veszünk tudomást a kiszemelt áldozat igényeiről, mert tetszik és kész. Sajnos a nagyja ezeknek hamar vegetálni kezd, vagy kipusztul.

3. Nem tervezünk előre

Ha valamilyen munkálatra adjuk a fejünket, érdemes alaposan átgondolni, mit szeretnénk csinálni, illetve ahhoz mire lesz majd szükségünk. Egyrészről lerövidíthetjük a munkát, megkíméljük magunkat sok fölösleges körtől, és pénzt is takaríthatunk meg, másrészről növényeink fölösleges sanyargatását is elkerülhetjük.
Ha ad-hoc módon állunk neki egy-egy átültetésnek, és menet közben derül ki, hogy nincsen megfelelő föld otthon, vagy éppen cserépnek vagyunk híján, nem csak bosszantó, ha el kell szaladni közben, de a növény is károsodhat. Ennél azonban rosszabb az, ha a hiányzó dolgokat olyanokkal próbáljuk pótolni, amik kéznél vannak, még ha nem is a legmegfelelőbbek. :) bele se kezdjünk inkább!

4. Túlgondoskodunk

A kevesebb néha több. Bármilyen furcsa is, a növények „túlgondozása” talán a kezdő kertészkedők leggyakrabban elkövetett hibája. Első sorban a túlzott öntözés, a tápok túlzott mértékű használata vezet kataklizmikus pusztuláshoz,  de a túl gyakori áthelyezés, átültetés is a növény vesztét okozhatja. Legalább annyira halálos, mint a kiszárítás, szóval mindenki fogja vissza magát egy kicsit :)

5. Technikai bakikat vétünk

Megfelelő tájékozódás mellett sem mindig sikerül minden, de gyakorlat teszi a mestert :) a mellékelt képen egy szép rozmaringot takarok el egy rusnya, elrettentő tulipáncsokorral.. ;) 
Sokszor csak a saját hibáinkból tanuljuk meg, hogyan lesz jó egy művelet. Biztosan lesz olyan, hogy túl mélyre, vagy éppenséggel nem elég mélyre ültetünk el valamit; fordítva ültetünk egy virághagymát vagy éppen nem jókor, rossz hajtást törünk le, túltakarunk vagy alul, esetleg nem megfelelően, éppenséggel teljesen rosszul metszünk. Igen. Próbálkozzunk, előbb vagy utóbb mindenki elkapja a fonalat, a természet pedig kiböjtöli, mert minden növény élni akar - nameg ugyebár tudjuk, hogy minden háború jár áldozatokkal. :)

képek forrásai: 
mikesivier.files.wordpress.com,plantsvszombies.wikia.com,bumbina.com,binleyflorist.com, saját termés

Bizobyára találkoztatok már Ti is a hiperek polcain ezzel a nagy, pirosas-sárgás, sűrű húsú, édeskés gyümölccsel. Nem tudom, hogy hogyan vagytok vele, én nagyon szeretem - rengeteg módon felhasználható (kevésbé gourmand látogatóimnak a nyári időszakban kapható BK smoothie-t ajánlom az íz kipróbálásra, mennyei, mégha gyümölcsöt nem is biztos, hogy látott).

De lépjünk is tovább; a neve hallatán is egyértelmű, hogy ez a növény egzotikus, tehát annyi köze lehet kis hazánkhoz, mint Beethoven művészetének Fekete Pákóhoz. Egy meglehetősen méretes, akár 20 m magasra is növő fáról beszélünk. Nem fagytűrő - ez okozhatja az első problémát hazai nevelésnél, illetve türelmetleneknek sem ajánlott - megfelelő körülmények közt tartva is alsó hangon 6 év, mire termővé fordul. Egy próbát minden esetre megér, bízzunk benne, hogy a sok belefektetett energiát egyszer sok szép rózsaszín virágával hálálja meg :)

1. lépés: Végy egy mangót
Én a saját fának valómat egy nagy áruházláncban szereztem be, de ez bizonyára a téma szempontjából teljesen irreleváns. Jó esetben edd meg a gyümölcsöt, vagy készíts belőle valami finomat - a lényeg, hogy a magját amennyire lehet, tisztítsd le. A külső meg egy viszonylag nagy, kagyló alakú, kemény dolog, így némi izommunkára biztosan szükség lesz.
Nekem megvan az ilyen munkákra az emberem, mert hátő.. elég ügyetlen vagyok. A hasonló műveleteket, ahol könnyen megvághatom magam, mindig a férjem hajtja végre. Óvatosan a keskenyebbik felét nyissuk fel késsel vagy ollóval, és óvatosan feszítsük szét annyira, hogy a belső magot sérülésmentesen ki tudjuk szabadítani. Ez is elég nagy, így jókora lukra lesz szükség. A belső mag ha töpörödött és barna, vagy ha megsérült, sajnos új alanyt kell keresni.

2. lépés: Magot a cserépbe
A mangó nem annyira macerás, mint a citrus félék. A közepesen tápanyagdús, de jó vízelvezető földben tökéletesen elvan, vízigénye is csak közepesnek mondható - persze csak ha már megerősödött. A magot élére állítva helyeztem a földbe, és a jó háromnegyedéig temettem be. Fontos, hogy állandóan melegben legyen  (24 fok alsó hangon) és mindig nedves maradjon a földje. Egy egyszerű műanyagcserepet használtam, amit lefóliáztam, majd naponta szellőztettem pár órát. Jobbaknak már akár 10-12 nap alatt  is kihajthat ideális körülmények közt, nekem ehhez több, mint két hét kellett. Nem biztos, hogy télen célszerű bíbelődni vele :) Lényeg ami lényeg, hogy a kis Alien kidugta a fejét, lassan fölegyenesedik majd, és jöhet a következő lépés.

3. lépés: Kezdjük elölről
Sajnos a mangó projektem a kiteljesedése előtt teljesen zátonyra futott, mondhatni kataklizmikus volt a pusztulás. A diagnózis: módszeres tőzeglégy(lárva) támadás. Hogy megelőzhető lett volna? Abszolút.
Sajnos a vásárolt jó minőségű földekben is találhatóak peték, gombák – nagy valószínűséggel így sikerült behurcolnom a lakásba a tőzeglegyeket is. A kifejlett példány olyan, mint egy kövér kis muslica, inkább csak idegesítő, de már nem okoz pusztítást. Ellenben roppant szapora, és a néhány milliméteres lárvái nem válogatnak. Szeretik a porózus nedves talajt, a magas páratartalmat, és a korhadékokat élik fel a növény gyökereivel egyetemben – egy ázott mag valódi csemege volt nekik. Mit lehet tenni?

• A virágföld előzetes hőkezelése
• Vegyszeres irtás 

Nem estem azért annyira kétségbe, minden bizonnyal újra megpróbálom :)