Azt hiszem, méltatlanul keveset foglalkoztam eddig a szobanövényekkel, pedig azért néhány nálunk is akad. Itt rögtön tartozom is egy vallomással; ezekkel sokkal kevésbé szeretek pepecselni :) a muszáj viszont nagy úr, kell a zöld a lakásba is.

Talán azért idegenkedem a beltéri susnyától, mert a csodálatos nyolcvanas évek szülötte vagyok. Szerintem többen elmosolyodtatok, és tudjátok, mire is gondolok :) nagyon mélyen él bennem/bennünk a közvetlen rendszerváltás körüli időszak, amikor a panelokban már-már kötelező volt az ótvar csúnya anyósnyelvek, könnyező pálmák és egyéb megnyúlt, retro növényekből álló dzsungel kialakítása. Lehetőleg minden szobában a majmos és/vagy vízeséses, egészfalas poszter mellett.
Magamnak véletlenül se ilyeneket választottam haza, de most nektek sem ajánlok ilyesmit - bár ennek is megvan a maga vad romantikája poszterestül mindenestül, így a közeljövőben lehet, hogy áldozok rá egy kis kutatómunkát, és egy egész bejegyzést szentelek majd ennek a témának. Első körben nagy kedvencemet hoztam, amivel gyakorlatilag sosem lehet mellélőni. Nem véletlenül találkozhatunk gyakran éttermekben, plázákban is ilyenekkel, mert tényleg még gazdátlanul is megmaradnak. De mi is ez a csoda? A zamioculcas. Vagy zámia, esetleg agglegénypálma. Nagyon király. Tényleg.

Gyönyörű, fényes, húsos levelei vannak, de fehér virágokat is bont, ha éppen úgy állnak a csillagok. Dekoratív önmagában is, ráadásul aránytalanul kicsi cserépre van szüksége, ez sem hátrányos tulajdonság. Lehetetlen rosszul bánni vele, legalábbis véletlenül. Egyszer hallotam valakiről, aki három hét leforgása alatt kipusztított egyet, de ez szerintem csak amolyan városi legenda. 
Kifejezetten szárazságtűrő, így ha mindig elfelejted a locsolást, vagy csak szimplán nem szeretsz ilyenekkel időt tölteni, ideális választás. Kéthetente elég, ha eszedbe jut. Vagy háromhetente. Ez igazán abszolválható a legnagyobb botanikai antitálentumoknak is.
Jó hír, hogy a télen agyonfűtött, nyáron csak szimplán forró panellakásokban is szépen fejlődik, de mérsékeltebb hőmérsékleti viszonyok mellett is jól megvan. A sok szórt fényt szereti, de a sötétebb szoba sem akadály. Nálunk is igen megtisztelő helyre került; a legsötétebb sarokban áll, mint egy igazi észrevétlen remete; de köszöni, jól van! Lehet, hogy azért egy kis állványt megérdemelne :) 

Kicsit komolyabbra fordítva a szót, a zámia szára vizet raktároz, ezért sem viseli jól a túlöntözést. Ilyenkor sárgulni, és hullani kezdenek a levelek. Nem viseli el sokáig a közvetlen napfényt sem, így ha ki akarnád nyírni, tedd ki a napra és locsolgasd lelkesen…
Mint már említettem, szűk cserépben érzi magát kényelmesen. Csak akkor ültessük át, ha már tényleg kijön a cserepéből, és akkor is csak egy kicsivel nagyobb edényt keressünk neki! Ez kihívás egyébként, de megéri a fáradságot – ha túl nagy cserépbe kerül, gyors növekedésnek indul a gyökérzet, ezzel párhuzamosan pedig elsatnyul a növény. Elég sokáig tart, amíg ismét összeszedi magát, jobb megelőzni a bajt. Semleges virágföldet használjunk (B-típus).

Jó hír, hogy a zámia könnyen szaporítható levél vagy kisebb szárdugványokkal is, bár ez nem egy gyors folyamat. Először a gyökér fejlődik ki, aztán indul a levelesedés – legalább egy év, mire látványosabb eredményt érhetünk el. Ha valaki mégis kedvet kap, homokos, laza talajba dugja a leveleket, amit nem szabad hagyni kiszáradni. Ebben egy fedeles doboz, vagy egy zacskó nagy segítség lehet ;) Naposabb párkányon van a legnagyobb esély a megeredésre.