Gyönyörű, hófehér tájra ébredtünk ma reggel. Én ugyan egy kicsit a szokásosnál korábban tettem a felfedezést, úgy fél kettő körül, mert szakszóval élve t.a.k.n.y.o.s. a gyerek. Miközben visszaaludt az ölemben, a szemem sarkából láttam, hogy esik a hó. Sok minden futott át hirtelen az agyamon; például hogy reggel, még ha szörcsög is majd, tutira összetrappoljuk a szűzhavat odakint, hóangyalt rajzolok majd neki. Elmesélem, hogy télen bizony nálunk esik a hó, és hogy megint egy héttel közelebb van a karácsony.

Vigyázat, offtopic következik! Abszolút nem vagyok lakberendező, még csak nem is ilyen irányban művelem magam szabadidőmben, de az élet úgy hozta mégis, hogy egy aprócska, belvárosi garzonnak kellett új, fiatalosabb külsőt adnunk saját erőből. Alacsony költségvetésből persze (munka és gyerek mellett, mindössze pár hét alatt). A meló nem volt kicsi, de szeretjük a szép feladatokat, így elfogadtuk a kihívást!

Ahogyan a poszt címe is szemlélteti, kicsit elkanyarodom ezúttal a blog fő csapásirányától. Nézzétek el nekem, de igyekezni fogok azért legalább a kreatívkodás talaján maradni, ígérem. Egy jobb fórumon ugyan hasonló témakerülésért komoly moderáció járna, de a kutyafáját :) itt én moderálok, szóval jöjjön, aminek jönnie kell. 
Ha valaki kedvet kap, szerintem még simán bekapcsolódhat az alkotásba; sem kézügyesség, sem komolyabb képzettség nem szükséges hozzá, mégis csodákat alkothatunk. Nézzük, hogyan készülnek a legtutibb vintage alátétek az ünnepi asztalra! OFF: 

Akik rendszeresebben kattintanak ide, vagy követik esetleg a facebook oldalamat (köszönet érte külön Nekik) tudhatják, hogy sok projektbe csapok bele, és általában a technikát menet közben tökéletesítem. Ez sokszor jó tapasztalat, de ezúttal kivételesen pontosan megterveztem mindent, sőt; hónapok óta vártam az alkalmat, hogy kipróbálhassam ezt a technikát. Mire lesz szükség? 
- natúr szövet (vagy bármilyen szövet) tányéralátét (aliasz malacozásgátló)
- kinyomtatott inverz kép (én lézernyomatot használtam), olló
- ecset
- gumikesztyű
- fém kanál
- nagy koncentrációjú esszenciális illóolaj (én narancsolajas bio folttisztítót használtam)
- sütőpapír
- vasaló

A dolog lényege, hogy egy mezei kinyomtatott képet átdolgozzuk a textilre mindenféle drága matricafólia vagy különleges eszköz használata nélkül, ha már nem vagyunk olyan ügyesek és kreatívak, hogy rajzoljunk magunknak ;) 

Az első dolog egy jó képet találni (figyelmetekbe ajánlom pinterest oldalam, ahol sok ilyet gyűjtöttem össze eredeti forrással: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/transfer-patterns/ ). Ha megvan az igazi, tudnunk kell, hogy annak pont a tükörképe kerül a munkadarabra, így ha számít az ábra iránya (vagy ez éppenséggel szöveg) és nincsen eleve megfordítva, akkor bizony előbb tükrözni kell egy szerkesztőprogrammal, csak utána nyomtatni.

Nyomtatás után helyezzük a képet arrcal lefelé az anyagra pontosan oda, ahová a nyomatot szeretnénk kapni. 

Fel a kesztyűvel, nyissunk ablakot az erős illóolajok miatt és jöhet a java :) Kitöltöttem egy fél kupaknyit a lötyiből, belemártottam az ecsetet, és a mintát hátulról az ecset segítségével egységesen átnedvesítettem úgy, hogy közben a bal kezemmel tartottam a papírt, hogy ne mozduljon el. 

Vigyázni kell; gyors és egyenletes mozdulatokkal "fessünk". Ha sok a folyadék, elkenődik a minta, ha kevés, nem lesz kontrasztos.

Jöhet a fizikai munka. A kanállal körkörös mozdulatokkal erősen dörzsöljük át a tintát az anyagba. Megmondom őszintén, később állva dörzsöltem, mert tényleg komoly erőt kell kifejteni (növesztettem pár vízhólyagot). 

Ha nagyobb a képünk, akkor több szakaszban dolgozzunk. Egyszerre kb max egy 3x3 cm-s területet kentem, majd dörzsöltem, és így tovább - működött. Közben ha stabilan tartjuk, néha ellenőrizhetjük, hogy állunk: 

Elkészültek a képnyomatok, teljesen beléjük szerettem :) sajnos viszont ilyen formában nem tartós a munka, nagyon egyszerűen kimosható lenne, tehát tenni kellett valamit. Megvártam, míg teljesen megszárdnak, majd gőz nélkül, két sütőpapír közt magas hőmérsékleten átvasaltattam a férjemmel ;) 

Bízom benne, hogy ezzel legalább egy kézi tisztításnak ellenáll, de beszámolok. A technikával elvileg fára is lehet transzferálni, ez lesz a következő próba! ON: Hogy mégis hű maradjak magamhoz :) nőnek a tojásba retkek is: 

Vannak dolgok, amelyek mellett egyszerűen nem lehet elmenni, nekem többek közt ilyen a bodza is :) bizony, május végén már veszettül virágzik, így engedjétek meg, hogy egy kis gasztronómiai kirándulást tegyek. Sajnos a teraszon nem nevelek, bár eljátszottam most a gondolattal, de attól tartok, méreteiben túlságosan nagy falat lenne – apósom telkén viszont csak úgy burjánzik, így minden évben meglep egy nagy halom virággal. Évről évre egyre többel :) ez persze felhívás keringőre, szóval veszem is elő a tárolóban lapul ó 5/1-es befőttesüveget, és nekilátunk a szörpgyártásnak.

Ami azt illeti, eddig nem volt kétszer ugyanolyan a "termék", de mindben közös volt, hogy a férjem eleinte mindenkinek büszkén kínálta, majd ha augusztusra már fogytán volt, nagyon szigorúan mérte, és úgy sem jó szívvel :) Idén ismét reformálok egy kicsit. Megfordítom a dolgot; nem a már felfőzött cukorszirupba áztatom a bodzát, hanem vízben áztatok előbb, és a leszűrt lét főzöm majd fel a cukorral. Meglátjuk. Ami biztos, hogy a tartósítószer idén is szitokszó, így szóba sem kerülhet, de az erjedés gátlására kevés citromsavval azért kalkulálok.

Szükséges:
- kb. 18-20 fej bodzavirág
- kb. 4,5 l víz
- kb. 2.2 kg cukor (szabadon választható)
- 10 g citromsav
- 4-5 fej citrom
- 4 szár menta (vagy amennyi kéznél van – ezt a teraszról szedtem :)
- befőttes üveg (én 5/1-est használok)
- csatos üvegek, vagy kimosott, csavaros tetejű borosüvegek

Kb. 5 liter szörpre elegendő a fenti mennyiség, a mi ízlésünk szerint (6:1 arányban hígítjuk vízzel, de ez persze szubjektív).
Alaposan ki kell mosni az üveget minden használat előtt, most sincsen ez másképp. Ha ez megvan, töltsd meg vízzel, tedd félre, majd fogj egy kefét, és ess neki forró vízzel a citromoknak. Igen :) sajnos, ha nem saját fáról téped, akkor szinte bizonyos, hogy csúnya szerekkel kezelték. Érezni fogod egy idő után, hogy már nem ragacsos, akkor jó. Eltart egy darabig, de szerintem megéri! Egyet is elég lemosni tulajdonképpen, a többit megpucohgatod, majd karikázd fel mindet, és mehetnek a vízbe. Most jön a titok …

Nálunk a szörpbe csak a virágok kerülnek, a szár nem – így az íz sokkal tisztább lesz. Stressz levezetésnek is kiváló, de persze ha némi szár is megy bele, nem katasztrófa.

Ha megvagyunk, mehet bele a menta is, amit célszerű kicsit összenyomkodni. Keverjük meg az egészet, és hagyjuk állni 3 napig. Néha átkeverhetjük, persze, de tovább nem érdemes állni hagyni, nehogy erjedni kezdjen.


Ha letelt az idő, szűrjük egy fazékba. A kapott lét alaposan keverjük el a cukorral, majd forraljuk össze lassan, folyamatos keverés mellett (8-10 perc). Ha van időm, akkor a cukor 1/5-ét karamellizálom, és úgy keverem hozzá, de ez alapvetően elhagyható. Ha készen vagyunk, mehet a befőttesbe, vagy esetemben a csatos üvegekbe – és szárazdunsztba kerülnek néhány napra, majd fogyasztható :) (lesz, mert még csak az áztatásnál tartok, de ígérem, hogy a cikk frissülni fog).