Már korábban más aspektusból érintettem az avokádó témát, de egyre gyakrabban kerül a kezem közé, így mindenképpen úgy érzem, kell róla ismét ejtenünk pár szót. Eleinte nem voltam nagy rajongója, de ahogy az eszemmel megkedveltem, úgy szépen lassan az ízét is megszerettem. Elképesztően gazdag vitaminforrás, így mindenkinek azt javaslom, kövesse a példámat. Az A, C és E-vitaminok mellett folsavban gazdag, kiváló proteinforrás is, többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz, ugyanakkor cukortartalma csekély, így mindenféle diéta alatt is kiváló választás. Némi házi zöldségropogóssal szuper nasi filmnézéshez, pirítósra reggelihez, vagy tésztaszószként vacsora gyanánt is kiváló.

Bizony azt kell mondanom, hogy az avokádó kapcsán a siker eddig teljes, sőt. Várakozáson felüli. Aki esetleg lemaradt az elejéről, annak gyors korrep: http://balkongaz.reblog.hu/avokado-projekt

Bebizonyosodott, hogy mindenképpen érdemes olyan edényben vagy pohárban gyökereztetni, amiből egyszerű eltávolítani – tehát ne legyen nagyon szűk a nyaka, nehogy eltörjük a gyökereket. Az avokádóim szépen növögettek, így májusra elérkezett az elültetés ideje. Nem igazán van erre bevált recept hogy mikor jó; erős gyökérzet és lombozat fejlődött, jónak ítéltem. 

Mivel éppen az volt kéznél, laza szerkezetű palántaföldet használtam. Igazából bármilyen föld lehet, a lényeg, hogy laza szerkezetű legyen, mert a növény gyökerei elég nehezen tudják felvenni majd a vizet a hirtelen megváltozott közegből. Locsoljuk majd gyakran :)

 Bár kiszoktathattam volna nyárra őket, mégis úgy gondoltam, szobanövényt csinálok belőlük. Így lényegesen lassabban növekedtek, viszont tökéletesen nyomon tudtam követni a fejlődésüket. Fényes helyen nőnek szépen, és folyamatosan nedves talajt igényelnek. Szerintem az önöntözős kaspó is kiváló megoldás lehet, ha valaki keveset van otthon.

 Szeptember elejére bármennyire is sajnáltam őket elcsúfítani, mégis elérkezett az első metszés ideje. Egyre kevesebb a fény, így kezdtek már kicsit felnyúlni, de a fő motivációm egy elvetemülten ronda példánnyal történő találkozás volt. Hivatali vízumügyintézés közben akadt meg a szemem egy hihetetlenül nagy és ronda avokádón, ami mindenre hasonlított, csak fára nem. Szegény egy össze-vissza hajtogatott vékony szár volt sok nagy lapulevéllel. Mi persze nem ezt szeretnénk, hanem valami dekoratívabbat. Erősödjön csak a törzse, ágazzon el – kár, hogy a konzulátuson nem lehetet fotózni. Esküszöm, szebbet rajzolnék :) na mindegy, íme a metszet:

Szerencsére az első mangóm teljes pusztulása nem hagyott bennem olyan mély sebet, hogy elmenjen a kedvem a kísérletezéstől. A mangóhoz is visszatérek még, de amíg az idő jobbra fordul, egy másik egzotikus kedvencemmel, az avokádóval fogok közelebbről megismerkedni.

Gyors infó: az avokádó Közép-Amerikában és Mexikóban honos babérféle. Igen, babérféle :) Több tucat fajtája van, de hazánkban maximum 1-2 féle kapható. A gyümölcse zöld, körte formájú, a héja enyhén rücskös, a magja kemény és csepp alakú vagy gömbölyded. Isteni mártogatók készülnek belőle, mint a guacamole, de a kozmetikai ipar, sőt, a természet gyógyászat is régen felfedezte magának. A fa alacsonyan ágazik el, 10-20 méter magasra is megnőhet. Levelei hosszúkásak, mélyzöld színűek és enyhén fényesek, fonákjuk fakó. A gyümölcs párosával nő az ágakon, ezért az aztékok kedvesen csak herefának hívták. :) máris kedvet kaptál, ugye? Ha igen, akkor csapjunk a lovak közé!

1. lépés: Végy egy avokádót
Jelentem, az alkalmat a februári csapatépítéshez ragadtam meg. A Sales csapattal úgy döntöttünk, az önfeledt iszogatás mellett ezúttal némi sushit készítünk majd magunknak, így bevásároltam hozzá (most egy másik nagyáruházba mentem, mert van olyan, amelyiknek egészen jó a választéka nemzetközi fronton). Sok más mellett a kosaramba avokádó is került, így alkalom nyílt egy újabb kísérletre.

Az első tapasztalat, hogy az avokádó magjához hozzájutni nem bonyolult, főleg ha mangón gyakoroltál idáig. Középen, hosszanti irányban körbe kell vágni a gyümölcsöt, de óvatosan, a mag nehogy megsérüljön.

Ezután ketté kell választani, és ki kell túrni a puha gyümölcshúsból a csepp alakú magot. Vigyázz, csúszik. 
:) Mosd meg, és lehetőleg azonnal láss neki a műveletnek, nehogy kiszáradjon. Nekem sajnos a csapatépítő szusizás miatt eltolódott a dolog, de reméljük nem túlságosan.
A képen látható készletet Diának készítettem össze, a nedves vatta azért került bele, hogy az úton ne száradjon ki a mag; a befőttes tetejébe pedig a fogpiszkálókat rögzítettem.

2. lépés: Gyökereztessük

Ezúttal is alaposan körbejártam a témát, az avokádó ültetésének igazi elméleti szakembere lettem. Két módszert is találtam a vonatkozó „szakirodalomban”, de a látványosabbat választottam – bár elárulom, kicsit szkeptikus vagyok, nem fűzök hozzá sok reményt.

A hagyományos földbe ásós megoldást most félre tettem, és hajtatással próbálkozom. Amire szükség lesz: pohár vagy kisebb befőttesüveg, fogpiszkáló és víz. A magot a csúcsával felfelé kell majd az üvegbe helyezni, a fogpiszkálók pedig arra szolgálnak, hogy a mag ne essen az üvegbe. ügyesen át kell döfni :) ahogyan a képen látható.

Most pedig várakozunk :) Hetente cseréljük a vizet, és mossuk meg a magot is, hogy elkerüljük a benyálkásodását, rothadását.

Elég sok idő eltelt, de nem igazán történt semmi látványos fejlődés. Nem vagyok nagyon türelmetlen típus, de kicsit elkezdtem már gyanakodni, így nekiláttam ismét a kutakodásnak. Meddig kell várni, hogy meginduljon az avokádó csírázása? Pontos leírást a hazai irodalomban nem nagyon találtam, inkább csak külföldi forrásokra tudtam támaszkodni, itt azonban elég sok értelmezhető és kézzel fogható információ volt.
A tapasztaltabbak szerint átlagosan 8-10 hét szükséges, hogy valami látszata legyen a dolognak, de nálunk ennél lényegesen több, akár fél év is eltelhet, mire kihajt a mag. Szerencsére néhány nappal később az egyik magom felhasadt, és a lukban már lehetett is látni, hogy az ok a hajtás maga. A szokásos heti lemosásnál az aljáról lepotyogott a kemény barna réteg is, így most repedt is, illetve kilóg a feneke, de legalább nő.
Bizonyára benned is felmerült a kérdés, hogy nálunk miért ennyire lassú a folyamat? Az ok egyszerű, amire ismét Gigi hívta fel a figyelmem. A gyümölcsök mivel messziről kerülnek hozzánk, még kicsivel érés előtt szüretelik, illetve ezt követően hűtőházakban tartják, ami gátolja a csírázást. Ennyi :)

Miután előtört a gyökér, a kezdeti lassú és unalmas folyamat teljes ellentétére kell számítani. Elképesztő tempóban várható a fejlődés, napról napra vátozik és növekszik a növény.
Ha szerencsések vagyunk, már a folyamat legelejét is nyomon tudjuk követni mert kiszélesedik a hasadék, és hamar megpillanthatjuk magát a hajtást is a levélkezdeményekkel, de napokon belül megnyúlik a szár, előbújnak a levelek - és persze közben szépen fejlődik a gyökérzet is.
Nem minden esetben reped ketté a mag, ez is teljesen normális, és ugyanúgy szép növényünk fejlődik, csak egy pár napot várnunk kell, amíg előtör a hajtás, és látványos lesz az eredmény.

3. lépés: Metszés

A fiatal növény elég rosszul tudja felvenni a vizet, így nyugodtan várhatunk még az elültetéssel. A külföldi szakirodalom szerint "15-17 cm magasságig növesszük, majd ha elérte a kívánt méretet, vágjuk vissza 8 cm környékire. Ezzel elősegítjük a növekedést, illetve az új hajtások kialakulását. Ha ezt követően ismét eléri a csemete a 15-17 cm-t, elültethetjük végre". Nem is tudom :D inkább csak növesztem, és elültetem, ha már elég erősnek tűnik.