Az augusztus a bőség hónapja. Dúsan terem még a paprika, a paradicsom, már lepottyannak az első barackok és almák is. Bár nem egy farmon gazdálkodunk, de fűszernövényekből, vagy chiliből bizony nálunk is túltermelés van.
Régóta gondolkodom, mitévők lehetnénk a felesleggel - ami azért nem kereskedelmi mennyiség, legyünk őszinték :) de jól jönne egy kicsit később. A fűszernövények esetében a fagyasztás jól bevált, ennek korábban szenteltem már egy egész bejegyzést.. Nade a chili?! 

Némi keresgélés után arra jutottam, egy Jamie Oliver ihlette ecetes savanyúságot lenne érdemes kipróbálnunk. A férjem határozottan támogatta az ötletet. Szeretjük a csípőset mindketten, és persze a savanyút is :) már látom a lelki szemeimmel, ahogy pár hét múlva egy barbeque sütögetés keretein belül a barátaink társaságában elfogyasztjuk az egészet!  

Szerencsére minden akadt a konyhakertben és a fiókban hozzá, ami mázli - mert augusztus 20-án nehezen szerezhető be bármi ilyesmi. Amíg a tárolóban kutattam egy jó méretű befőttesüveg után, a tettestársam már hozzá is látott az előkészületekhez. Mi fog kelleni?

Légmentesen záródó, tiszta üveg(ek)
   - Paprika, amennyi éppen van
   - Egész feketebors ízlés szerint
   - Koriandermag ízlés szerint
   - Néhány babérlevél
   - Néhány gerezd fokhagyma
   - Rizsborecet (fehérborecet is szuper, de hagyományos 10%-os ételecet is     használható, ezt viszont hígítani kell 1:3 arányban vízzel)
   - Cukor (3 púpozott evőkanál 0,5 l rizsborecethez)
   - Só (2,5 teáskanál 0,5 l rizsborecethez)

Szüreteljük le a paprikákat, mossuk meg alaposan. Félénkebbek vágják fel, és kaparják ki belőlük a magokat; mi bátrak vagyunk :) ezután forrázzuk le őket vízzel, fedjük le és áztassuk 5 percig. 

Egy edényben melegítsük össze az ecetet, a cukrot és a sót, dobjuk hozzá a fokhagymát. Elég, ha csak felhevül, picit gyöngyözik, nem kell elforralni. 

A többi hozzávaló a paprikával mehet az üvegbe. Ha felolvadt a cukor és jónak ítéljük az alapot, öntsük a paprikákra.   Zárjuk le az üveget, fordítsuk fejre 5 percre, majd bugyoláljuk be konyharuhába, és tegyük az ágyneműtartóba a takarók közé (dunsztoljuk).
Néhány nap alatt kihül. Ezután pihentessük legalább 2 hetet hűtőben, mielőtt nekiesünk! Én már nagyon várom :) a tűznyelés szerintem garantált.. 

Tudjátok, mi ez? Nem, nem "csak" kikelt magok, annál sokkal több:

Egy-egy ok arra, amiért leesett egy hatalmas kő a szívemről :D Szépen beharangoztam, hogy világhírű chilikkel kísérletezem idén, és meg kell valljam töredelmesen, nem teljesen a várakozásaimnak megfelelően alakult a projekt a kísérleti keltetést követően. A Tabasco fajtára nem lehet panasz; de a Habanero-ból csak 1, míg a Trinidad Scorpionból 1 nyomorult darab sem kelt ki.

Erőteljesen gyöngyözni kezdett a homlokom, hogy még a végén itt szégyenben maradok, de na. Ha így van, akkor bele kell állni a dologba, és vállalni kell, nem?! :) De szerencsére nem kell.

Úgy gondoltam, egy bevált módszerhez nyúlok még a vesztőhelyre vonulás előtt, a tavaly (bár akkor inkább lustaságból és kíváncsiságból) a Shishito kapcsán már kipróbált inkubációhoz. Ez a módszer elég látványos, és eredményes is volt. Most sem kellett csalódnom benne, így letörölhetem a homlokom, és megkönnyebbülten felsóhajthatok. Érdekel a módszer? Halálosan egyszerű, és úgy látszik, különleges chilik esetében érdemes alkalmazni. 

Hasonló elven működik, mint általánosban a bab csíráztatása, csak kicsit azért kifinomultabb. Egy üvegedény aljában negyedbe hajtott papírtörlőt helyeztem el (hogy miért nem vattát? A válasz egyszerű: a gyökérkezdemények nagyon belegabalyodnának a vatta szálaiba, a papírtörlőről viszont könnyű felszedni a kis csírákat). A papírtörlőt permetezővel megnedvesítettem, majd ráhelyeztem szép katonásan a szóban forgó magok maradékát. Ezeket egy szintén negyedbe hajtott papírtörlővel takartam el, és alaposan megfújkáltam. 
Az edénykét frissen tartó fóliával fedtem le, és egy másik edényre (ami tompíja a hőt) a radiátorra helyeztem, ahogyan a fenti képeken látható. A gyertyának nincs jelentősége ;)

Így, az extra hővel is majdnem két hét kellett a magoknak, de végül tömegesen csírázni kezdtek: 

A rózsaszínes a Trinidad, a másik Habanero Bianco. A hosszú hétvége ideális volt, hogy minden csíra előmelegített, nedves palántaföldbe kerüljön:  

Az összes chilit a többi palánta mellé telepítettem a házi előnevelőbe.  Egy kicsit még így is izgultam, de minden a terv szerint halad!

Hangzatos név, de a bloghoz híven nem egy ritka mérges állatról, vagy egy hírhedt hasfelmetszőről lesz szó, hanem a világ egyik legerősebb paprikafajtáról, a Trinidad Moruga Scorpion chiliről.
Jól hangzik, ugye? Ez a chili Trinidad és Tobago Moruga tartományában honos, innen ered a neve is. 2 millió feletti SHU értékével jelenleg a második legdurvább szerzet a paprikák között; 2014-ben, több évnyi vizsgálódás után taszította le a trónról a karolinai kaszás, a Carolina Reaper 2,2 millió SHU-val.  

Egy kis magyarázat az SHU-ról; a paprikák csípősségét Scolville Heat Unit-ban mérik. A szárított chili őrleményt alkoholban oldják fel, hogy a kapszaicin tartalmát felszabadítsák. Ezt az oldatot cukros vízzel hígítják, amíg eltűnik teljesen a csípőssége. A szám a semlegesítéshez szükséges oldási arányt jelenti.
Érdekes, hogy régen kontrollcsoportok kóstolással jártak az SHU dolog végére, ma már laboratóriumi körülmények állnak rendelkezésre a vizsgálat elvégzésére. Elég erős a verseny a termelők közt, hogy birtokolhassák a legerősebbeknek járó címet, így évről évre felbukkannak új trónkövetelők.  

Szemléltetés gyanánt szeretném megjegyezni, hogy a magyar combosnak hitt, könnyfakasztó fajták ezen a listán bizony elég hátul kullognak :) 1.500-6.000 körüli értékekkel számolhatunk. Nem kell persze arra gondolni, hogy a trópusokon jobban bírják a vitézek a gyűrődést; önmagában ezeket az elképesztően csípős chiliket maximum brahiból fogyasztják egyben; kifejezetten inkább fűszerként, feldolgozva használják.

Egy jó kis elrettentő videó egy Trinidad Scorpion-t egyben elmajszolós tesztről; a buli 2:20-tól kezdődik. Csak erős idegzetűeknek :)  egy kivarrt keményfiú agóniája, hogy átérezzétek a helyzet komolyságát: https://www.youtube.com/watch?v=d6WH4y-BKo4

Én a fentiek ismeretében kedvet kaptam, hogy kipróbáljam (legalábbis a termesztést, a kóstolót semmiképpen), mit is tud ez az erőgép – így beruháztam néhány magra. Hozzá teszem, horror – 60-120 Ft/mag!! áron lehet beszerezni ezeket, így bízom benne, hogy sikeres lesz a teszt.
Természetesen csak kicsiben próbálkozom, de ha valaki komolyabban szeretne chilizni, ajánlom figyelmébe a http://www.gabkochilli.blog.hu blogot. Bár megfelelő technológiával az év bármely szakában nevelhetjük beltéren, én most láttam neki, hogy kiszoktathassam majd a perzselő nyárba:

1. A magokat igényes tasakba duplán csomagolták, hogy megőrizzék minőségüket. Ennyi pénzért mondjuk el is várható a csitti fitti outlook ;)  
2. Biológiailag lebomló papír kapsznit használtam, amelyet palántanevelő, tápanyag dús közeggel töltöttem fel. A magot kb. 1 cm mélyre kell elhelyezni, majd páradús, meleg (~25-27 fok) környezetet kell teremteni a számukra.  
Eleinte a fény még nem fontos; de a kihajtás után már a hőmérséklet mellett a napsütésre is figyelni kell; a napi 18 óra lámpázás sem sok – ezt sajnos nem könnyű előidézni, én tudom. Nekem a decemberben megboldogult, hőn szeretett kaméleonunk terráriuma lesz az ideális paprikaház, ahol a szabályozható hőmérsékletű fűtőlámpák mellett ideális párásítás és UV lámpa is rendelkezésre áll. Már alig várom a folytatást!

A nem saját képek forrása: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/chili/

Izgalmasan hangzik már a neve is, de mi a manóval van dolgunk? A shishito (shishito chili) egy japán paprikaféle. Bevallom, eddig nem volt dolgom (a tányéron kívül) ezzel a fajtával, így kicsit utána kellett néznem a szükségleteinek. Külföldön egyébként felkapott előétel, pirítva mártogatós mellé, de savanyítva is ettem már. Nem csípős kifejezetten, így bárki megkóstolhatja :) A termés hosszúkás, keskeny és lapos, zöld (de piros verziót is találtam a neten). A nevét az oroszlánról kapta, mert a termés csúcsa állítólag hasonlít az oroszlán fejére – japánul shishi az oroszlán, mint megtudtam.   

A magokat ajándékba kaptam Diától és Gigitől, amit nagyon köszönök, ki is próbálom, mit tudnak :) 

Gigi leírása alapján könnyen szaporítható és tartható jószág a shishito, akár lakásban vagy balkonon is próbálkozhatunk vele, így mindenképpen helyet kap nálunk is. A szokásostól eltérően most a magokat tálcán fogom csíráztatni, és csak a csírázó képeseket fokom elültetni. Helytakarékos a megoldás, illetve szépen nyomon lehet követni a történéseket :)

A csíráztatással már általánosban mindenki találkozhatott (lásd a bab példája). A metódus attól nem sokban különbözik, azt leszámítva, hogy nem vattát használok, mert abba könnyen bele tud akadni a gyökérkezdemény, ideálisabb egy jobb minőségű papírtörlő összehajtva. Jobbak törölköző darabot is használhatnak! A csírázáshoz nem árt a magasabb hőmérséklet, így a fűtőtestet fogom bevetni. A fűtési szezon végével már nem kell félnem attól, hogy megfőnek, de mégis valami. Ha kihajtottak a magok, elültethetőek lesznek műanyagba (papírba is lehet, talán még jobb is, de sajnos kifogytam) kerülnek majd, és az erkélyajtó közelébe teszem át őket, mert ekkorra már csökkenteni lehet a hőmérsékleten, de a fény mennyiségét emelni kell. 

Miután szépen fejlődésnek indultak a paprika magok, körülbelül 1,5 hét elteltével eljött az idő az elültetésre. Fogtam egy pohár jó bort, és munkához is láttam. Nem voltam maximalista, tekintve hogy csak kísérletezem, 5-6 tő bőven elég lesz. Végül volt néhány paradicsom és bazsalikom ami nem kelt ki, így ezek helyére, papír kapszniba került a legtöbb shishito csíra, de egy tejfölös dobozt is felhasználtam, ez látható a képen.

A földet permetezővel nedvesítsük be, a csírákat pedig nem túl mélyre kell helyezni, éppen csak annyira, hogy ellepje a föld. Ismét permetezzük. Az elültetést követően szép tempóval növekednek majd a palánták, napról napra megfigyelhető lesz a különbség.

Már áprilistól, ha szép az idő, érdemes lesz a palántáinkat fokozatosan a napsütéshez szoktatni, hogy májusban, amikor minden kikerül a teraszra, ne menjenek tönkre. A különbözú chili félék termesztésének azonban az év bármely szakában hozzáláthatunk, mert a lakásban is tökéletesen érzik magukat :)

A helyzet az, hogy az idő csak úgy repül :) Már ki is kerültek a palánták a teraszra, és szépen virágzásnak is indultak. A különbözú chili félék termesztésének azonban az év bármely szakában hozzáláthatunk, mert egy kis odafigyeléssel a lakásban is tökéletesen érezhetik magukat, de a beporzásról olyankor nekünk szükséges gondoskodni.