Szégyen gyalázat, hogy csak kb. egy éve rendszeresítettem a konyhai alapanyagok közé a batátát, vagy ahogyan itthon gyakrabban találkozunk vele, az édesburgonyát. Fejlődő országokban gyakran kerül az asztalra, nálunk úgy igazán csak az elmúlt években kezdett hódítani. Igen, a sejtés helyes, először a gyereknek főztem én is, de belém hasított a felismerés, hogy ez bizony nekünk is tökéletes lesz.
Gyorsan tegyük rendbe: az édesburgonya az a burgonya, amelyik nem burgonya. Gumójáért termesztik ugyan, amely egyébként változatos színű lehet; a fehértől a narancsos árnyalatún át egészen a liláig mindenféle létezik. Talán tényleg van némi hasonlóság, de rendszertanilag nem rokonok, a batáta inkább egy gusztusos hajnalka, mint krumpli.