Egy jó sztori befejezés nélkül még akkor is bosszantó tud lenni, ha nem vagyunk kényszerbetegek… ezt már diákként megtapasztaltam Edgar Allen Poe műveit olvasva - rászaladtam a Világítótorony c. remekműre, ami egészen zseniális, azonban (halála miatt) sajnos félbe maradt – megkérdőjelezhetetlen az ok, de ettől függetlenül roppant sok bosszúságot okozott.
Megfogadtam ekkor, hogy én bizony soha, semmit sem hagyok félbe. Na persze :) de maradjunk annyiban, ha happy end a történet, akkor törekszem a befejezésre. Lássuk tehát, hogy, mi lett a gyömbéres projekttel! (előzmény: http://balkongaz.reblog.hu/sajat-gyomb-er-otthon-csapo-2)

Utoljára arról számoltam be, hogy a rizóma hajtatására a legjobb módszer a konyhafiók+nejlonzacskó+idő trió. Ezt az állítást a mai napig tartom, sőt. Jelentősen felerősödött bennem ez az érzés. 
Tavasszal elültettem a kihajtott gyökérdarabokat, amik növekedésnek is indultak. Az egyik sajnos a „túlgondoskodásom” áldozata lett a nyár folyamán, tényleg csak minimális öntözésre, melegre és kellemes árnyékra van szüksége. Gyakorlatilag ottfelejtheted a sarokban. 

Ahogy teltek múltak a hetek, szépen megnövekedtek a hajtások, komoly levélzet fejlődött. Mire beköszöntött az ősz, már elég torzonborz lett: 

A gyömbér a sok víz és az erős napsütés mellett egy dolgot még nem tolerál, az a hideg. Sajnos a szeptember végi, októberi csípős időjárás megviselte a növényt, így a teleltetést buktam. Igazából nem is bánom annyira, mert egyrészről már nagyon kíváncsi voltam, vajon tényleg megnőtt-e, másrészről az UV teljesen megette a cserepet, így nem húzta volna ki jövő évig. Jött tehát a szüret! Óvatosan kiástam a rizómát az atomjaira hulló edényből: 

Kellett neki egy alapos mosás, maradjunk annyiban, de az eredmény egészen hihetetlen. Komoly méretű, teljes értékű gyömbérnövény fejlődött egy pici hajtásból: 

Le is választottam a szélső két hajtást, gyorsan visszaültettem egy normális cserépbe, és behoztam. Hátha!

Egy valami tuti: ilyen friss gyömbérrel még sosem volt dolgom, megérte a fáradságot! 

Maradjunk annyiban, hogy az első próbálkozásom nem bizonyult túl sikeresnek, már legalábbis gyömbér fronton :) Márciusban a bukást követően száműztem is kintre a cserepet, hogy ne is lássam – totál elfelejtettem, hogy eldugtam mellé néhány grapefruit és citrom magot is, amik viszont kihajtottak (ez egy teljesent más történet, részletek hamarosan): 

Tehát a kudarcot, vagy félre siklott kísérletet követően elhatároztam, nem hagyom azért annyiban a dolgot, akkor is lesz gyömbérem, ha a fene fenét eszik is! Most teljesen más módszerrel próbálkoztam.

A piacon kerestem egy olyan egészséges rizómát, amin szép friss rügyek voltak. Hazavittem, és abban az átlátszó zacskóban, amibe elcsomagolták, a fiókba dugtam, és várakoztam. Sejtettem, hogy nem lesz túl gyors a folyamat :) Nem is volt az. 
Teltek múltak a hetek, és a hajtások szépen növekedésnek is indultak. Néha elővettem, rápillantottam. Ekkor a fény hiánya miatt a színük még sárgás-barnás volt. Amikor már 1-1,5 cm hosszúak voltak, a fiók biztonságából a konyhapultra helyeztem a csomagot. Néhány nap alatt szépen bezöldültek, és hamarosan már a gyökérkezdeményeket is fel lehetett fedezni rajtuk: 

Türelmetlen típus vagyok, így ahogy májusra fordult a naptár, elérkezettnek ítéltem az időt a kiültetésre. Persze a döntésemet nagyban elősegítette, hogy az ebédhez gyömbérre volt szükség, így egy darabot mindenképpen metszenem kellett :) A két hajtást egy-egy nagyobb darabnyi rizómával leválasztottam: 

Egy nagyobb cserepet feltöltöttem zöldségfölddel, és belehelyeztem a kis növénykezdeményeket. Ezeket már átvettük legutóbb ugyan, de nem árt az ismétlés: a gyömbér nem szereti a direkt napfényt illetve az erős szelet, így a leander árnyékában, a bazsalikomok mellett találtam nekik egy optimálisnak tűnő helyet. 
Óvatosan öntözgetem csak, maximum heti egy, vagy két alkalommal – úgy jó, ha a földjük teteje kicsit már porzik. Ebből a szempontból nem kedvezett mostanában a csapadékos időjárás, de a szokatlanul hűvös hőmérséklet sem –  a hideget sem kedvelik sajnos. Bízzunk benne, hogy mostmár marad a nyár :)

Figyelgetem őket, szerencsére szépen lassan növekedésnek indultak a levelek, így bizakodó vagyok :) 

Csak egy embert ismerek, aki nem szereti a gyömbért. Ő most biztosan magára ismert :) de sebaj, több marad nekünk! Én imádom. Sok mítosz terjeng a neten arról, hogy mennyire egyszerű házilag gyömbért nevelni, így arra gondoltam, megpróbálok rácáfolni ezekre :)

Kezdjük is az alapokkal. Mi az a gyömbér, és miért jó, ha van nekünk? A gyömbér egy (első sorban) ázsiai fűszernövény, amelynek a gumóját, az elágazó húsos gyökérzetét használjuk. Tulajdonítanak neki persze gyógyhatást is; főként az emésztéssel kapcsolatos panaszok, görcsök csillapítása kapcsán.
Trópusi származású évelő, ebből adódóan nálunk nagy mennyiségben csak melegházban termeszthető.

Nézzük, mi a metódus. Vegyük sorra, milyen igényei vannak, és mit szükséges kerülni:

Nem szereti:
x közvetlen, erős napfény
x túlzott locsolás
x fagy
x erős szél

Szereti:
- meleg
- védett hely
- tápanyagdús föld (virágföld+homok 3:1 arányban)
- páratartalom magasabb

Mindenekelőtt be kell szereznünk egy friss, egészséges gyömbérgyökeret – piacon, multikban is állandóan hozzá lehet jutni. Olyat válasszunk, amelyen legalább egy zöld rügyet találunk. Ilyen a rügy:  
 Ha beszereztük a tenyészalanyt, daraboljunk. Sajnos én kicsit megfeledkeztem róla, és a szép zöld rügyem már nem is annyira zöld :) ezért a pazarlás elkerülése miatt, kísérleti jelleggel kicsit daraboltam, és biztos, ami biztos alapon egy napra vízbe áztattam. Reményeim szerint kicsit összekapja magát, és az esetleges vegyszerek egy része is kiázik belőle.  
A fáma úgy szól, hogy nem szükséges neki nagyon nagy hely, ezért egy közepes cserépbe töltöm a földet, és abba helyezem a gyökérdarabot. nem túl mélyre, hogy a rügy teteje éppen hogy kilátszódjon. Nem szabad túlöntözni, így eleinte majd permetezgetni fogom.  
Sajnos nem viseli el a fagyot, ezért majd tavasszal teszem ki az erkélyre (a jövőbeni bazsalikomok mellé) a munkaasztalom árnyékába, és igyekezni fogok nem túlgondozni.
A projekt kapcsán a facebookon folyamatosan riportolom az eredményeket, aztán összegzem az eredményt a blogon - de nem szabad gyors sikerre számítani – eleinte zöld hajtást remélek, de fogyasztható méretű gyökérzetre kb. 10 hónapot várni kell. :) meglátjuk!