Január végén járunk még csak, de már alig várom a tavaszt, hogy heti pár órára visszavonulhassak a saját kis világomba, és megint tegyek vegyek kint a jó levegőn - mert bár számomra is meglepő, a város fölött egész jó a levegő.

Persze télen is vannak teendők, amik miatt azért kicsit lázban égek (és ez nem a leanderek leveleinek egyenként, szappanos vízzel történő átmosása takácsatkák eltűntetése céljából - a blogger), hanem lassan itt az ideje a gondosan, előre eltervezett módon az idei magok elvetésének, palánták, magoncok nevelésének. Látványos és érdekes dolog, biztos vagyok benne, hogy kisgyerekkel is jó muri lehet. Az első paciensem idén is a leander lesz. 
Bár a növény szaporításának nem a magvetés a leglátványosabb és leggyorsabb módja, mégis egyre népszerűbb, mivel a szárdugványozással ellentétben így az anyanövénytől eltérő tulajdonságú egyedeket kaphatunk. Nem ez lesz az első próbálkozásom, a tavalyi eresztésből néhány telel, sok pedig gyakorlatlanságom áldozatává vált :) így már a korábbi tapasztalatokkal felvértezve vágok bele, bízzunk a legjobbakban!

A hosszúkás magházat még ősszel leválasztottam a növényről, ami a napokban érett be (hasadt fel). Sok sok friss, nagy és egészséges magom van most, amik közül néhányat egy kis üvegtégelybe szórtam, hogy megindítsam a csírázást. A tavalyi magjaim nem voltak ennyire frissek, napokig kellett áztatnom őket, mire megindultak. Ezzel ellentétben idén egy nap alatt kibújtak, szerintem ez jó jel :)


Tavaly megvártam, amíg a kikelt magok lesüllyedtek az üveg aljára, ledobták a házukat, majd két sziklevelet hajtottak - ekkor óvatosan kivettem, és elültettem őket.
Sajnos elég sérülékeny a gyökérke, főleg ha felkunkorodik - így idén másik utat választok. Pár nap múlva elültetem őket, így nem kell megsanyargatnom az érzékeny gyökereket, hanem a saját tempójukban tudnak majd növekedni. Állítólag rögtön földbe is vethetőek (balkonföld és homok keverékét ajánlják; átlátszó, alul lukas műanyag edénybe vessük a magokat kb. 1x1 cm közzel, takarjuk 1-2 mm földdel, fóliázzuk le, tartsuk nedvesen -  meleg, világos helyre célszerű tenni) és elvileg pár napon belül így is kikelnek, de ezúttal tutira megyek. 

Magok a cserépben

Jelentem, eltelt a pár nap - igazából jópár is, a naptár közben februárra fordult, és a dolog nem tűrt már halasztást. A hétvégén szokás szerint jól álltam szabadidővel (kiállítottunk az esküvő kiállításon), de szombaton annyira szépen sütött kint a nap, hogy nem tudtam ellenállni egy kis magozásnak. Nem tartott 20 percnél tovább a manőver, hozzá teszem, idén profin rákészültem a dologra, a szokásos lefóliázós megoldás helyett a karácsonyra kért /és kapott/ műanyag palánta nevelő házakkal és papír nevelőtálcákkal dolgoztam. Ezeknek elméletben az lesz az előnye, hogy a papírkapsznival együtt lesz átültethető a növényke, nem kell a gyökérzetet sanyargatni a műanyagból való eltávolítással. Meglátjuk.

Na, tehát. Teljes harci díszben és a férjem kerti cipőjében kivonultam az erkélyre, kipakoltam mindent jobbhíján (kellene egy munkaasztal?!) a párkányra, és megtöltöttem az edényeket földdel. Szerencsére nem volt fagyott, így elég volt egy kis idő, hogy jól átmelegedjen odabent. Klasszikus leanderföld és tápanyagban gazdag palántaöld keverékét használtam, amit az ujjammal tömörítettem, permetezővel megnedvesítettem. 
A profik ilyenkor még különböző gombaölő szereket is használnak, hogy megelőzzék a leggyakoribb gombák okozta (pl. palántadőlés) betegségeket, de én ezt nem tettem, így csak magamra vethetek majd, ha dőlnek a palántáim jobbra-balra, mert a gombák módszeresen elfogyasztották a gyökereiket :) Bízom a statisztikában, a nagy számok törvénye alapján biztos marad majd valamennyi. Nálunk farkas törvények uralkodnak, így a gyengéknek veszniük kell!!!

Miután a földet előkészítettem, óvatosan kihalásztam a kicsírázott magokat, kiválogattam a legerősebbeket* (a többitől fájó szívvel megváltam). Nagy lesz a jólét, most minden növényke külön kapsznit kapott. Szúrtam egy kis lukat a földbe, hogy így a gyökérkezdeménnyel lefelé tudjam elhelyezni őket - majd pár miliméter földdel elfedtem mindet egyenként, és ismét vízzel permeteztem, most pedig várom az eredményt. Naponta kétszer permetezem őket, viszont a szellőzésre oda kell figyelni, mert ebben a fázisban hajlamosak bepenészedni. 

Kitekintő; albínó leander?

A kicsírázott mag közel sem 100%-ig jelenti azt, hogy a növénykezdeményünk életképes lesz. Bár idén még nem volt rá példa, így most képet nem tudok megosztani, de tavaly néhány kikelt példágy nekem is "albínó" lett. Ez annyit jelent röviden, hogy hiányzott belőlük a zöld színt is adó klorofil. Sajnos ez azt jelenti, hogy a szóban forgó növénykék bizony minden esetben el fognak pusztulni, mert képtelenek a fotoszintetizálásra. Amíg a sziklevelek táplálják őket növekednek, de ezek leszáradása után a növény elenyészik. (Nagyon tudományosnak hangzik, de kábé ötödikes biológia lehet, így próbálok nem elájulni magamtól)