Hát (amivel nem kezdünk ugyebár mondatot) egy újszülött mellett tényleg kihívás még rendszeresen letusolni is, nemhogy kertet rendezni. Ezúton is némán (és mosdatlanul) fejet hajtok minden anyuka előtt :) persze édes teher ez a gyereknevelés, csak jöhetne lassan az édes része is.
Egy ismét hosszúra nyúlt éjszaka után reggel volt egy kis időm (amit most nem a tisztálkodásra fordítottam), és mivel legnagyobb meglepetésemre szépen kisütött a nap, elkezdtem gondolkozni, mivel tudnék kicsit előre dolgozni. A reakcióidőm most nem olyan villámgyors ugyebár, picit megfontoltabbnak kell lennem, na. 

Tavaly például ismét szembesülnöm kellett azzal, hogy a zöldborsó elképesztő tempóban növekszik. Most elszórom a magokat, de pikk-pakk támasz után kapkodnak majd, és persze látom a lelki szemeimmel, hogy totál felkészületlenül ér a dolog :) szokás szerint. 

Idén szépen megterveztem mindent, figyeltem a fajtaválasztásra is. A tavalyelőtti óvatlanságból kiindulva idén is a Rajnai Törpe lesz a befutó, nem nő majd a fejemre. Egy alacsonyabb támrendszer is elegendő lesz, de ilyen kevéske borsó miatt idén sem ruházok be apácarácsra, vagy bármi más, menő dologra. Tavaly is improvizálnom kellett, mert persze pont egy szép vasárnap vált égetővé a dolog, de a boltzár akkor megnehezítette a dolgomat.  Egy darabig vakartam a fejem, aztán természetesen megkérdeztem a férfit a házban, hogy mitévő legyek ;) 
Azt tanácsolta, nézzünk körül itthon, használjuk fel, amink van. Jó terv, idén is ehhez tartom magam. Sőt! Csak picit megerősítem a tavalyi támaszt, amit akkor maradék vékony bambuszkarókból, és mentett, visszaszedett drótdarabokból rögtönöztem. 
Szépen felaprítottam a drótokat, amik nagyon sokoldalúan felhasználhatóak. Mondhatni a drót a kertész tépszalagja: Illetve a bambuszkaró is nélkülözhetetlen eszköz. Természetes anyag, így nem szennyezi a talajt; jól brja az időjárás viszontagságait, elég masszív, olcsó és nem megy tönkre olyan gyorsan:Választottam néhány hosszabb, masszívabb bambuszt és neki is láttam. A hosszabb karókat a borsósorok közé szúrtam, majd ezeket mintegy összekötve, alulról fölfelé egymás után vízszintesen rájuk drótoztam a vékonyka pálcákat. 

A végére egy egészen pofás, és meglepően stabil rácsot kaptam: A tavaly előttihez képest mindenképpen esztétikusabbnak mondanám, és nem elhanyagolhatóan 0 Ft ráfordítással készült ;)
Miután letermett a borsó, tavaly akkurátusan szétszedtem a rácsot, elraktam, és idén újra megépítem ebben a szép időben, mégha ma kicsit büdös is maradok.