Korábban beszámoltam róla, hogy februárban édesburgonya kísérletbe kezdtem. Jelentem, a hétvégén megvolt a szüret, így már teljes egészében be tudok számolni a tapasztalataimról, illetve az elkövetett hibákról is, amikből jövőre sokat profitálok majd. 

Egy gyors breefing;
Édesburgonyát palántáról tudunk szaporítani; a legegyszerűbben pedig egy gumó meghajtatásával, majd a hajtások leválasztásával és azok meggyökereztetésével juthatunk ilyenekhez. Ez egy szuper tavaszváró projekt lesz, február közepén, végén kezdhetjük a műveletet; Az édesburgonyá(ka)t állítsuk vagy fektessük vízbe. Sokan kettévágják, én nem tettem, kiválóan működött.  

Gyorsan gyökerezésnek indul, majd hamarosan megjelennek rajta a hajtások, és egy egész pofás kis bokrot kapunk.
Egy gumóról akár 15-20 hajtást is nyerhetünk, így nem olyan vészes befektetés megvásárolni. Ha a hajtások megerősödnek (olyan március eleje környékére) és elérik a 10-15 cm hosszt, le lehet választani azokat. Láthatóak ekkor már a kis gyökércsúcsok is a tövek körül: 

A levágott hajtások alsó leveleit ahol voltak lecsíptem, és pohárba helyeztem őket. Szeretek gyökereztetéshez üvegpoharat vagy befőttesüveget használni, mert nagyon szépen nyomon lehet követni napról napra a fejlődést. 
Hamar beszövik a hajszálgyökerek a poharat; ekkor jön az első válaszút. Április közepén kis cserepekbe, poharakba szétültethetjük a palántákat; de kibírják kiültetésig a pohárban is. Én az utóbbi lusta megoldást választottam, de a nagyobb termések érdekében érdemes a pluszmunka.
Májusban, ha elmúltak a fagyok, és jó melegen süt már a nap; kiültethetőek a növények. 

Fontos, hogy nagyon fagyérzékenyek a növények, mindenképpen legyünk türelemmel. Ha viszont tényleg eljött az idő, ültessük ki őket a legnaposabb, legmelegebb helyre. Nálam ágyásba kerültek, De egy nagyobb méretű dézsával, vagy zsákkal is működik a dolog. Talajban annyira nem válogat ahogyan észrevettem; kerti zöldségföld tökéletes. Takarhatjuk a talajt sötétebb mulccsal vagy akár fekete geotextillel is, had érje a meleg! Na ezt sem csináltam idén de majd jövőre..

A második sarkalatos pont az öntözés. Nagyon sok vizet igényel. Elviseli ugyan a ritkább locsolást is, nem kókad – de a gumók fejlődése lényegesen elmarad a várakozástól ilyenkor. Logikus, ekkor a tartalékait éli fel a növény. Én ezt is kicsit elmismásotam az idén, látszik is.
Ültetésnél elég, ha csak 2-3 pár levél marad a felszínen, a többit nyugodtan ássuk el. A lényegi dolgok úgyis a föld alatt történnek majd :)

Hamar életre kapnak a hajtások, erősen futásnak is indulnak. Vagy adjunk nekik erre teret; és támrendszert biztosítsunk hozzá, vagy ami lényegesen egyszerűbb, rendszeresen fel kell tépni a talajból a legyökerezett indákat. Ha ezt elmulasztjuk, szintén kisebb gumókra számíthatunk.
Ha beköszönt az ősz, rövidülnek a nappalok, hűl a levegő – a növényünk megáll a fejlődésben. Szeptember vége, október eleje környékén a levelek sárgulni kezdenek. Ez jelenti azt, hogy itt az idő a szüretre: 
A levelek elvben fogyaszthatóak saláta mellé, én nem kóstoltam megmondom őszintén, de gyakori takarmány, így végülis menthető, vagy komposztálgató is. Ha cserépbe, dézsába vagy zsákba ültettünk, a legegyszerűbb kiborítani, és áttúrni a földet – a gumók ugyanis nem törvényszerű, hogy a tő közelében lesznek. Mi felástuk az egész ágyást, 80-90 cm-re is találtunk batátát az elültetett tőtől mindenféle mélységben, szóval szép munka lesz.. Óvatosan az ásóval. 
A kiásott gumókat alaposan mossuk meg, majd szobahőmérsékleten, jól szellőzve tároljuk. Sokáig eláll, nem kell félni. Hűtőbe ne tegyük, mert 10 fok alatt a benne található cukor keményítővé alakul. Ez nem csak az állagát és az ízét, a beltartalmi értékét is erősen rontja. Fagyasztani előfőzött állapotban célszerű, ha mégis nagyon útban lenne.