Reggel óta Petőfi klasszikusa jár a fejemben, annyira időszerű most. Bizony kettőt pislogtunk, és elszaladt a szeptember! :) Bár még nyílnak a virágok, a nyárfáim is zöldellnek az ablak előtt; ráadásul a hajam is őszbe vegyül már – az elkövetkező hetek, hónapok mégsem az elmúlásról szólnak majd; éppen ellenkezőleg! ;)

Ilyenkor már a konyhakertben kevesebb a teendő, egyre ritkábban kell locsolni is, így az ilyen csodálatos napokon hódolhatunk a gyönyörű őszi színeknek és illatoknak is egy kicsit. Kényeztessük a lelkünket, most érdemes ősszel virágzó évelőket ültetnünk, vagy előpakolni ezeket a ládákat. De mit is érdemes ilyenkor?

#1.  Klasszikus, a krizantém 
Ha nem bánunk vele kegyetlenül, évről évre megörvendeztet minket szép virágaival, méregzöld leveleivel; a legtöbb kertészeti boltban ráadásul most nagyon kedvező áron juthatunk hozzájuk! A krizantém ápolása nem ördöngösség, itt olvashatsz többet róla: http://balkongaz.reblog.hu/ezerarcu-krizantem

#2. Varjúháj 
Évelő, igénytelen, szinte kipusztíthatatlan. Imádom! A nyár nagy részében csak egy pofás zöld bokor, de ilyenkor :) a varjúháj, vagy saláta, – ahogyan sokan csúfolják- bebizonyítja, hogy méltán van helye mindenhol, még egy városi erkélyen is. Nálam mindenképpen! A varjúháj gondozásáról sok szót ejteni szinte fölösleges, de itt olvashatsz róla: http://balkongaz.reblog.hu/vilag-salatai-egyesuljetek

#3. Árvácska, a Jolly Joker 
A közhiedelemmel ellentétben nem csak tavasszal és nyáron, hanem ilyenkor ősszel is érdemes árvácskát ültetni. Rengeteg színváltozatot találhatunk, így igazi színes kavalkádot varázsolhatunk magunk köré. Bővebben az árvácska gondozása kapcsán: http://balkongaz.reblog.hu/cimke/%C3%A1rv%C3%A1cska

#4. Calluna/Csarab VS. Erica gracilis
Sokaknak az "Erika" ugyanazt jelenti, vagyis mindkettőt, másoknak pedig nem :) Én az utóbbiak közé tartozom, de be kell ismerni, roppantul hasonlítanak, és lehet, hogy a köznyelv tudja jól. Mindegy. A legnagyobb különbség, hogy az előbbi évelő, míg a másik nem. A Calluna vulgaris (Közönséges Csarab) egy helyes kis cserje, amely évelő, sok törődést nem igényel: 
Az Erica gracilis (Vékony Hanga) egy puhább tapintású, kecsesebb egynyári, amely az első decemberi fagyokig bontja harangszerű virágait: 

#5. Sziklakerti évelők 
Roppant hálás feladat egy lapos, de széles edénybe mindenféle pozsgást, sziklakertit elültetni. Megjelenésük, színük nagyon eltérő, így garantáltan egy egész évben, tehát ősszel is szemet gyönyörködtető kompozíciót alakíthatunk ki.

+1. Hagymások 
Ha tavasszal szeretnél sok szép tulipánt, jácintot vagy nárciszt; esetleg hóvirágot vagy crocust – itt az idő! Földbe azokkal a hagymákkal :) nem kell várni decemberig, hogy kockára fagyjon a föld, bár úgy is nagyon érdekes: http://balkongaz.reblog.hu/decemberben-ultetni 

Képzeljétek, a sok zöldség és gyümölcs mellett azért néhány virág is megtalálható nálunk a balkonon :) persze csak módjával, de azért szeretem ezeket is. Részemről nem vagyok nagy muskátli fan, ennek többször hangot adtam már az elmúlt években. Utálok folyamatosan takarítani utánuk, vagy hadakoTzni a szomszéddal úgyszintén a potyogó szirmok miatt – de jó hír, van alternatíva :) 5+1 kedvencemet hoztam, és biztos vagyok benne, hogy mindenki fog találni köztük kedvére valót:

1. Cseppecske, az örök kedvenc 
Elég nagy kavarodás van a különböző fajták és hibridek elnevezése közt, de egy biztos: megkülönböztetünk egynyári és évelő változatot is. Én még évelővel nem találkoztam ugyan ;) de az egynyári változat Afrikai aranyvirág néven is szokott futni. Rengeteg színben pompázó virágait egész nyáron bontja, ráadásul nem is igényel nagyon sok törődést. Fagyérzékeny, de ősz végéig gyönyörködhetünk benne. Nagyon jól elvan a tűző napon, ezért ültethetjük folyamatosan napos erkélyekre is.
Sima kerti virágföld pont megfelelő, és sokat locsolom. A leszáradt virágok szárait le kell csipkedni, és készen is vagyunk!

2. Fukszia 
(A képen a vadászgörénytől jobbra) Nagyon szeretem (a görényt is), de szívfájdalmam, hogy nem igazán szeret az új balkonon lenni. Kifejezetten az árnyékos - félárnyékos helyeket kedveli. Évelő növény, de sajnos sem a folyosón, sem az erkélyen nem sikerül eddig életben tartanom. Rengeteg vizet, és rendszeres tápanyag utánpótlást igényel, viszont megéri a fáradság, több tucatnyi színes virágot hoz egyszerre. Csüngő növény, így jó, ha szemmagasságban tartjuk, viszont óvjuk a széltől, mert letörhet könnyen.

3. Kökörcsin 
(a két szélen) Itthon is találunk őshonos fajokat, amelyek egyébként védettek. Teljesen átlagos talajigényű, közepes vízigényű évelő növény. Leginkább tavasszal virágzik, így érdemes olyan évelővel összeültetni, ami kicsit később bontja a virágait.
Nem szereti, ha nagyon macerálják, kifejezetten rosszul viseli a sokszori átültetést, ezért csak simán hagyjuk békén, meghálálja!

4. Pázsitszegfű 
Akár a kökörcsin mellé is kerülhet, hasonlóak az igényeik, bár a pázsizszegfű a szárazabb környezetet szereti. Tavasztól nyár közepéig virágzik! Alacsony növésű, nem túrja ki a többieket. A levelei nagyon kecsesek, így az elvirágzást követően is mutatós tud lenni.

5. Lobélia 
Május közepétől októberig virágzik. Ebből is számtalan színű és fajta elérhető; egyes típusok fagymentes helyen áttelelnek, de itthon inkább egynyáriként neveljük. Nagyon szépen mutat nálunk a vigyázban álló cseppecske mellett, én egy ilyen csüngő változatot választottam.
Dél-Afrikában honos, így kiválóan viseli a forró nyári napokat is, de nyugodtan ültethető félárnyékba. Tartsuk mindig nedvesen, de ha egyszer-egyszer kiszárad picit, egy alapos locsolás után szépen összeszedi magát.

+1. Árvácska 
Egyszerűen nem tudok betelni vele :) kétnyári, és magról nagyon jól szaporítható. Nálam aljzattakaróként működik, de sok körforgalom, közpark közepén, a napon is jól elvannak. Tipikusan olyan virág, amire egyszer szükséges csak beruházni, mert eltett és elszórt magjairól mindig új erőre kap :) Árvácska témakörben többször is írtam korábban, a jobb oldali címkefelhőben keresd az árvácskát :)

Rossz hír; menthetetlenül beköszönt az ősz, lassan az első jeleit bizony fel lehet fedezni. Rövidülnek a nappalok, tehát hamarabb jön a gyerek haza a játszóról, jobb filmeket adnak a tv-ben (amiket persze nem tudsz megnézni, mert dolgozol, vagy mivel esik, a gyerek ki se ment a játszóra, így esélyed sem volt), meg kell venni már tényleg azokat a rohadmányos tanszereket is.. Sőt, bimbós a krizantém, az első korai virágai ki is nyíltak. 

Mivel a meteorológiához nem igazán konyítok, a suliból szerencsére kinőttem, gyerekem pedig még nincsen, nézzük talán a krizantémot akkor jobb híján :)
Bizony ez a virág az ősz jelképe. Méltatlanul társítjuk azonnal a temetőkhöz, kertben, balkonládában vagy dézsában kevés gondoskodás mellett is remekül mutat. Nagyon sok fajtája van, változatos színű, formájú és méretű egyedekből választhatunk. Nem is olyan régen megjelent a gömbforma, ami sokat lendített a virág népszerűségén. Részemről régen tucatszám vásároltam, de csak most tűnt fel, hogy egyes fajtái télállóak, amik bizony tavasszal főnixként kelnek életre hamvaikból balkonládában is. Mondanom sem kell, ez nem is kis örömmel töltött el; ennyivel is kevesebb munkám volt. 

Bár az itthon kapható cserepes példányok enyhén mérgezőek (ne rágcsáljuk őket, mert hányást, émelygést okozhat), Japánban és Kínában speciális, fogyasztható fajtáikat teaként, esetleg salátában előszeretettel fogyasztják. A Távol-Keleten ráadásul a krizantém nem az elmúlás, hanem a boldogság, a hosszú élet jelképe, szerintem tekintsünk így rájuk mi is!
Itthon kora ősztől tél elejéig gyönyörködhetünk a szépséges virágokban. Ha elnyíltak, és beköszönt a tél, ne vágjuk vissza a növényt (az esőzések, vagy hólé hatására elrothadhat) a töveket takarjuk mulccsal, kerti lombbal.
Tavasszal, ha a nagy fagyok elmúltak, távolítsuk el a takarást, és az elszáradt részeket vágjuk le, nagyon szépen ki fog hajtani, és megnövekszik.

Ezt leszámítva komoly gondoskodást nem igényel növényünk; 6 pár leveles állapotában visszacsipkedhetjük kicsit, hogy bokrosabb legyen, de ez ízlés dolga. Viszonylag mérsékelt vízigényű, viszont csak teljesen napos helyen fejlődik szépen. Tartsuk gazmenteen, és már csak élveznünk kell munkánk gyümölcsét. Nem is olyan bonyolult, ugye? 

Minden alkalommal megerősítést nyer, hogy az újrahasznosítás egy szuper dolog, bizony sokkal jobban kellene integrálnunk mindennapjainkba (személy szerit nekünk is). Tény, hogy időt vesz igénybe, amiből persze mindannyiunknak kevés van, de rengeteg használt dolog menthető, újragondolható. A környezetre gyakorolt hatásunk csökkenthető volna, arról ne is beszéljünk, hogy spórolhatunk, illetve az eredmény is pofás általában.

Bár ez a láda nem most készült, én elégedett vagyok vele, bízom benne, hogy Ti is szeretni fogjátok! :)

Egy csodás februári vasárnap végre elérte a 10 fokot kint a hőmérséklet, így elő lehetett merészkedni a négy fal közül :) persze csak a férjemnek, nekem még kicsit hideg volt, így belülről szemléltem, csupán egy-egy fotó erejéig mentem ki hozzá, hogy pontosan le tudjam írni a folyamatot. Nálunk így készültk a ládák:

1. Végy egy tetszőleges fa boros ládát, és tisztogasd meg, amennyire lehet. Nekünk alaposabb művelet volt, mert a lányok (vadászgörényeink vannak) már egy éve bitorolták.. Jah, volt rajta minden. 

2. Az időjárástól védő kezelés előtt egy alapos csiszolás szükséges kívül, belül. Erre sor kerülhet manuálisan csiszolópapírral, vagy akár gépesítve, rezgőcsiszolóval is. Mi szerencsére szerszámmal jól el vagyunk látva, és ott spórolunk időt, ahol lehet, így a gyorsabb, utóbbi módszert választottuk. A csiszolás után portalanítsuk a ládát (én egyszerű mikroszálas törlőkendővel jártam el).

3. Jöhet az alapozás. Biztosan sokan nem értenek egyet velem, de kívül és belül is átkentük a ládát vékony lazúrral. Ez vegyszer, igen – viszont ha nem kezeled, valószínűleg egy szezont sem fog kibírni, elkorhad az állandó nedvesség és UV miatt. Sok olyan festék kapható, amelyet akár gyerekszobai bútorokra is használhatsz, mert minimális a károsanyag tartalmuk – én is egy ilyet választottam, 
szegény férjem sokáig járt utána :) Egy antik fehér vékonylazúrt vettünk, mert a színesek többnyire jobban ellenállnak a kinti körülményeknek, illetve a vastaglazúrokkal ellentétben a fa eredeti mintáját, valamint az égetett borászati logot sem takarják el, amihez ragaszkodtunk.

4. Második réteg festék felhordása. Itt már igény szerint elég csak a külső részeket festeni, de nem is feltétlenül muszáj. Egyenletesebb hatást érhetünk így el, vagy éppen ellenkezőleg, az egyenlőtlen festékfelvitellel antikolhatunk is. Fontos, hogy kövessük a festékes dobozon található utasításokat (hígítás és száradási idő kapcsán).

5. Lakkozás. Ez a védelem egyik legfontosabb pillére. Választhatunk spray vagy hagyományos ecsettel felhordós verziót, esetleg csónaklakkot is, de a lazúrhoz hasonlóan környezetbarát megoldás is elérhető már. Nem vastagon, de egyenletesen kell a lakkot felvinni, majd száradni hagyni. A művelet a gyártó javaslata alapján a száradást követően ismételhető.

6. Jöhet a láda kibélelése. Nem feltétlenül muszáj, de biztosan megnöveli a ládánk élettartamát. Én sima mezőgazdasági fóliát használok, aminek a széleit visszahajtom, és a láda tetejéhez rögzítem kapcsozóval. Bőven hagyok rá, ne feszüljön. Sajnos ebből a gépezetből nekem nincsen elektromos, így izomerővel kell a kapcsokat belőnöm. Nem ez a legélvezetesebb része, de mindenképpen ajánlom :) Kezedre vigyázz. Jótékony hatású továbbá, ha kifúrod a ládát, és a passzoló helyeken kilyukasztod a fóliát is, hogy el tudjon folyni a víz. A lyukakat belülről egy peremes szegeccsel rögzítettem, ami megakadályozza, hogy a víz a láda belsejébe follyon. Végül nagyon hasznosnak bizonyult a sok eső miatt :) 

7. A doboz, és a bele ültetendő növény igényei szerint az aljába 0,5-1,5 cm kavicságyat készítek átmosott zúzott kövekből. Ez a felesleges víz egy részét segít elvezetni, így kisebb eséllyel fulladnak meg a növények egy nagyobb esőzés után. (én azért lukasztok is, mert bátran folyhat a teraszon).

8. Jöhet a növény igényeinek megfelelő föld kiválasztása, ládába töltése – és az alapos belocsolás után végre kezdődhet az ültetés!  Ebbe a ládába végül néhány fokhagyma, és egy tő cukkiniszörny került:

Szemfüles voltam ismét, a munkahelyemről mentettem egy kis szemetet. Mindenki boldog, de leginkább most én :) tempósan haladtam a konyhára, bizonyára a chef úrral volt valami halasztást nem tűrő megvitatni valóm - amikor rámkacsintott ez a szokásosnál magasabb oldalú fa zöldséges láda a kidobásra váró hulladékhalomból. Megjegyzem, szelektíven gyűjtünk bent is, amennyire csak lehet. Naszóval; megláttam, és tudtam: velem jön, és balkonládává reinkarnálódik a teraszon. Jóidőnk volt, így lehetőségünk nyílt egy újabb kis csináld magad projektre, amelynek keretében el is készült. A teljes folyamat alább:

1. kis  hőkezelés. Nagyon sok kapocs tartotta össze a ládát, így megállapodtunk, hogy ezt nem csiszoljuk le, inkább kicsit megégetjük az oldalát hőlégfúvóval. Ez inkább amolyan kedvtelés és próbálkozás, mintsem tartósítás :) de elvégre is azért csináljuk, hogy jól szórakozzuk, ráadásul pofás is lett.

2. alapos lakkozás. Matt spray lakkal két rétegben fújtuk le minden oldalát. A két fújás közt kivártuk az előírt száradási időt, illetve betrartottuk a biztonsági előírásokat is (bár maszkot nem vettem, mert férjem csinálta a munkát, én a biztos távolból szemléltem, így nem inhalálhattam mérgező anyagot).

3. Fólia. Uhh, ez a legkevésbé élvezetes művelet, a második után már azt hittem, kitépem a hajam. A fóliát a láda széleihez kell rögzíteni úgy, hogy ne feszüljön a belseje. 
Nem szabad elkapkodni, mert ha nem jó, akkor megáll majd a víz a doboz aljában, és fölöslegesen fáradoztunk.Amikor elkészült a tűzés, néhány jól megválasztott helyen alul lyukasszuk ki a fóliát, hogy elfolyhasson a felesleges víz.

4. Kavics réteg. A legtöbb nem hagyományos virágtartóba szoktam tenni egy réteg kavicsot, hogy ezzel is segítsem a vízelvezetést. Nem kell sok, de egyenletesen fedje az edény alját.

5. Készen is vagyunk. Mehet bele a föld, alaposan locsoljuk be, és már ültethetünk is :) képek: föntről le, majd balról jobbra.

A ládába élesben a zöldborsó vetés került:
http://balkongaz.reblog.hu/zoldborsot-balkonon