Bárki bármit mondjon, nekem a balkon királya mindig a fa lesz. Most nem padlóra, vagy falra való burkolatként gondolom, hanem bizony konténerben/dézsában, eredeti formájukban is nagyon jól mutatnak. Többen mondták nekem, hogy így 4-5 évnél többet nem igen bírnak ki, de nem hiszek nekik, ennél idősebb konténeres fáink is vannak már, és köszönik, nagyon szuperül vannak :) A lényeg a jó talaj, megfelelő tápanyag utánpótlás és egy kevés metszés. Nem is foglal olyan sok helyet, meglátjátok :)

Természetesen ezek a konténeres fák nem nőnek annyira gyorsan és olyan nagyra, mint szabadföldi társaik, de méretüket és formájukat így tetszésünk szerint kordában tarthatjuk. És ha már fa, miért ne teremjen?
Kifejezetten alacsony növésű gyümölcstermő „balkonfajták” beszerezhetőek már nagyobb kertészetekben almákból, barackokból, körtékből, szilvákból, de még cseresznyékből is. Szerintem egyébként bármely erősebb, alacsonyabb szárú fát némi rutinnal, ügyes metszéssel hamar balkonizálni lehet, nem kell ehhez speciálisat (jó drágát) vásárolni. De lássuk most az első számú kedvencünket; a balkonon nevelt, évek óta termő barackfát!

Mindenképpen viszonylag nagy dézsát/edényt válasszunk a fánknak, és ügyeljünk rá, hogy tavasztól őszig sose száradjon ki teljesen. Ami a talajt illeti, kerti ültetőföld, tőzeg és egy kevés marhatrágya keverékét használtam. Tapasztalatom szerint éppen virágzó, vagy termést hozó fát nem célszerű átültetni, mert sokszor fújhatjuk a barackunkat – mindig megvárom, amíg leterem, de általánosságban is a gyümölcstermőknél az őszi ültetés az elfogadott.

Meleg, napos helyen érzi magát a legjobban a barack, és minél szélesebbre célszerű metszeni a koronát, mint egy tányért – így tudja a hőt a legjobban hasznosítani, és nagy eséllyel édes barackokkal hálálja meg a gondoskodást. A letermett ágakat le kell vágni, hogy az újak következő évben bőségesen teremjenek – bár én ezt a mozzanatot tavaly kihagytam, mert olyan szép volt :) de nincsen okunk panaszra, „rengeteg”  gyümölcsöt hoz így is.
A tél beállta előtt fakéreggel vagy geotextillel takarjuk be a töveket, és húzzuk szélvédettebb helyre. Lehetőleg úgy helyezzük el, hogy érje némi csapadék is.

Ha enyhe a tél, (tehát városi balkonon szinte mindig) már március közepén, április legelején, ahogy a rügyeket sütni kezdi a nap, gyönyörű rózsaszín virágok fakadnak elő a semmiből. Szívderítő látvány a még hűvösebb napokon, majd hamarosan a levelek növekedése is megkezdődik.

A fákon a fajtát jelölő cetlit meg szoktam hagyni, amíg csak látszik az írás rajtuk. Jól jöhet az infó, ha valamilyen betegséggel állunk szemben - meg kell itt említenem, hogyha az idő csapadékos és párás, akkor könnyen megtámadhatja a barackfát a levélfodrosodás. Ez egy alattomos és elég makacs gombás betegség, előzzük meg inkább, mert sokszor ágastul tudunk már csak megszabadulni tőle. Egy korai, megelőző lemosó permetezéssel, illetve később a beteg levelek eltávolításával védekezhetünk. Saját bőrünkön tapasztaltuk meg ezt mi is, de sikerült megfékezni :) jövőre mosom, az biztos! Ha a levelek eltorzulnak, és akár a piross, vagy sárga sötét árnyalataiig elszíneződnek, az árulkodó jel.
Ha a fodrosodást megúsztuk és lepotyogtak a virágok, ráadásul a rovarok is jó munkát végeztek, hamar láthatjuk, hogy a kis barackok már fejlődésnek indultak. Hamar szép nagy lombkorona fejlődik, majd a fa magától eldobálja a termés egy részét.

Ilyenkor én is meg szoktam ritkítani (a szárhoz nagyon közeli gyümölcsöket, amik megnyomódnának, vagy csak nem férnek el) egyszerűen leszedem. Idén 180! db bébi barackot távolítottam el a kis fáról, hogy a többit szépen be tudja érlelni.