Én igazán szerettem volna, de nem nőtt hozzám ez a húsvét dolog. Persze ne essék félreértés, jólesik a hosszú hétvége, de ez a kötelező rokonjárás meg locsolkodás, sonkaevés egy évről évre visszatérő, picit uncsi motívum. Bár tulajdonképpen a családi összejöveteleket szeretem, meg a sonkát is. Lehet, hogy csak a locsolkodással van baj?! Az is lehet, hogy most csak azért viszolygok, mert az idő idén kicsit nyomorult, nem esik jól kint kapirgálni sem. Vagy mert megfogadtam, hogy idén tényleg készülni fogok, de még egy nyamvadt nyulat vagy tojást sem pakoltam elő, nemhogy festettem volna?!

A férjem a minap hazahozott egy jó nagy tormát, hogy mégiscsak legyen valami, ami legalább picit emlékeztet az ünnepre, ha felcsapom a hűtőt. Hurrá, ezt is meg kellene csinálni :) Arra viszont tökéletes, hogy eszembe juttatta a félbemaradt tormaültetős  projektet (már ami a beszámolót illeti, persze).
Lássuk gyorsan az előzményeket; a tézis szerint ha levágjuk az elfogyasztott torma tetejét és vízbe rakjuk, abból teljes értékű, ismét fogyasztható növényt nevelhetünk – röviden a torma egy „egyszerveddmeg” növény. Levágtuk, beáztattuk, kigyökerezett – és el is ültettük cserépbe: 

Ahogyan sejtettem, ez a január magasságában cserépbe került tormavég nem egy varázsbab, így húsvétkor újabb tormát kellett vételezni (hurrá, megint eszembe jutott, hogy neki kellene állni annak, ami a hűtőben van).

Lassan de biztosan növöget a növény, legalábbis ami a levélzetét illeti. A kezdetleges kis levélkék után megjelentek a növényre jellemző hatalmas levelek, roham tempóval szépen egymás után, így a napokban elhatároztam, megérett a helyzet a kiültetésre: 

Kivételesen nem zsákba vagy cserépbe ültettem, hanem a kész ágyásba, de így is két napba telt :) (Na persze nem az ügy bonyolultsága miatt, csupán az idő egy hathetes baba mellett véges, már ha énidőről van szó)
Június végén, július elején derül majd ki, hogy vajon sikeres lesz-e a torma projekt, de én rá mernék tenni egy nagyobb summát hogy igen. Persze úrinő ugye nem fogad ;) 

Húsvét margójára pedig nekiállunk azért majd két alvás közt a házi ecetes tormánknak. De mi is kell hozzá?

• kis befőttes üveg
• 10%-os ételecet
• víz
• cukor
• só
• friss tormagyökér
• papírzsepi/gázálarc/búvárszemüveg​ igény szerint

Először elkészítjük a salátalét a kis üvegben. Ízlés szerint 1,5-2 dl vízhez keverjünk 2 evőkanál ecetet, 1 púpos evőkanál kristálycukrot (mi barnacukrot használunk), egy kávéskanál sót. Keverjük vadul, amíg a cukor és a só teljesen fel nem oldódik. Kóstoljuk meg, és ízlés szerint adjunk hozzá sót, cukrot még – ha jónak ítéljük, tegyük hűtőbe.
Jöhet az orrfacsaró sirató része (ehhez kellhet a búvármaszk :)) persze az is sokat segíthet, ha mondjuk kültéren csináljuk. Mossuk le, és hámozzuk meg a tormát, majd kislyukú reszelőn reszeljük le. Ha nem szeretitek csípősen, akkor langyos vízben átöblíthetitek, csak jól nyomkodjátok ki utána – mi bírjuk, tehát ezt a lépést kihagyva kivesszük a hideg lét, és belekanalazzuk a reszeléket. Jó sok belefér az üvegbe, csak alaposan le kell nyomkodni. Jó tanács – ne szagoljatok közelről bele, tapasztalat!

(az ecetes tormáról korábban az édesotthon.reblog.hu-n értekeztem már)