Január végén járunk még csak, de már alig várom a tavaszt, hogy heti pár órára visszavonulhassak a saját kis világomba, és megint tegyek vegyek kint a jó levegőn - mert bár számomra is meglepő, a város fölött egész jó a levegő.

Persze télen is vannak teendők, amik miatt azért kicsit lázban égek (és ez nem a leanderek leveleinek egyenként, szappanos vízzel történő átmosása takácsatkák eltűntetése céljából - a blogger), hanem lassan itt az ideje a gondosan, előre eltervezett módon az idei magok elvetésének, palánták, magoncok nevelésének. Látványos és érdekes dolog, biztos vagyok benne, hogy kisgyerekkel is jó muri lehet. Az első paciensem idén is a leander lesz. 
Bár a növény szaporításának nem a magvetés a leglátványosabb és leggyorsabb módja, mégis egyre népszerűbb, mivel a szárdugványozással ellentétben így az anyanövénytől eltérő tulajdonságú egyedeket kaphatunk. Nem ez lesz az első próbálkozásom, a tavalyi eresztésből néhány telel, sok pedig gyakorlatlanságom áldozatává vált :) így már a korábbi tapasztalatokkal felvértezve vágok bele, bízzunk a legjobbakban!

A hosszúkás magházat még ősszel leválasztottam a növényről, ami a napokban érett be (hasadt fel). Sok sok friss, nagy és egészséges magom van most, amik közül néhányat egy kis üvegtégelybe szórtam, hogy megindítsam a csírázást. A tavalyi magjaim nem voltak ennyire frissek, napokig kellett áztatnom őket, mire megindultak. Ezzel ellentétben idén egy nap alatt kibújtak, szerintem ez jó jel :)


Tavaly megvártam, amíg a kikelt magok lesüllyedtek az üveg aljára, ledobták a házukat, majd két sziklevelet hajtottak - ekkor óvatosan kivettem, és elültettem őket.
Sajnos elég sérülékeny a gyökérke, főleg ha felkunkorodik - így idén másik utat választok. Pár nap múlva elültetem őket, így nem kell megsanyargatnom az érzékeny gyökereket, hanem a saját tempójukban tudnak majd növekedni. Állítólag rögtön földbe is vethetőek (balkonföld és homok keverékét ajánlják; átlátszó, alul lukas műanyag edénybe vessük a magokat kb. 1x1 cm közzel, takarjuk 1-2 mm földdel, fóliázzuk le, tartsuk nedvesen -  meleg, világos helyre célszerű tenni) és elvileg pár napon belül így is kikelnek, de ezúttal tutira megyek. 

Magok a cserépben

Jelentem, eltelt a pár nap - igazából jópár is, a naptár közben februárra fordult, és a dolog nem tűrt már halasztást. A hétvégén szokás szerint jól álltam szabadidővel (kiállítottunk az esküvő kiállításon), de szombaton annyira szépen sütött kint a nap, hogy nem tudtam ellenállni egy kis magozásnak. Nem tartott 20 percnél tovább a manőver, hozzá teszem, idén profin rákészültem a dologra, a szokásos lefóliázós megoldás helyett a karácsonyra kért /és kapott/ műanyag palánta nevelő házakkal és papír nevelőtálcákkal dolgoztam. Ezeknek elméletben az lesz az előnye, hogy a papírkapsznival együtt lesz átültethető a növényke, nem kell a gyökérzetet sanyargatni a műanyagból való eltávolítással. Meglátjuk.

Na, tehát. Teljes harci díszben és a férjem kerti cipőjében kivonultam az erkélyre, kipakoltam mindent jobbhíján (kellene egy munkaasztal?!) a párkányra, és megtöltöttem az edényeket földdel. Szerencsére nem volt fagyott, így elég volt egy kis idő, hogy jól átmelegedjen odabent. Klasszikus leanderföld és tápanyagban gazdag palántaöld keverékét használtam, amit az ujjammal tömörítettem, permetezővel megnedvesítettem. 
A profik ilyenkor még különböző gombaölő szereket is használnak, hogy megelőzzék a leggyakoribb gombák okozta (pl. palántadőlés) betegségeket, de én ezt nem tettem, így csak magamra vethetek majd, ha dőlnek a palántáim jobbra-balra, mert a gombák módszeresen elfogyasztották a gyökereiket :) Bízom a statisztikában, a nagy számok törvénye alapján biztos marad majd valamennyi. Nálunk farkas törvények uralkodnak, így a gyengéknek veszniük kell!!!

Miután a földet előkészítettem, óvatosan kihalásztam a kicsírázott magokat, kiválogattam a legerősebbeket* (a többitől fájó szívvel megváltam). Nagy lesz a jólét, most minden növényke külön kapsznit kapott. Szúrtam egy kis lukat a földbe, hogy így a gyökérkezdeménnyel lefelé tudjam elhelyezni őket - majd pár miliméter földdel elfedtem mindet egyenként, és ismét vízzel permeteztem, most pedig várom az eredményt. Naponta kétszer permetezem őket, viszont a szellőzésre oda kell figyelni, mert ebben a fázisban hajlamosak bepenészedni. 

Kitekintő; albínó leander?

A kicsírázott mag közel sem 100%-ig jelenti azt, hogy a növénykezdeményünk életképes lesz. Bár idén még nem volt rá példa, így most képet nem tudok megosztani, de tavaly néhány kikelt példágy nekem is "albínó" lett. Ez annyit jelent röviden, hogy hiányzott belőlük a zöld színt is adó klorofil. Sajnos ez azt jelenti, hogy a szóban forgó növénykék bizony minden esetben el fognak pusztulni, mert képtelenek a fotoszintetizálásra. Amíg a sziklevelek táplálják őket növekednek, de ezek leszáradása után a növény elenyészik. (Nagyon tudományosnak hangzik, de kábé ötödikes biológia lehet, így próbálok nem elájulni magamtól)

Bizobyára találkoztatok már Ti is a hiperek polcain ezzel a nagy, pirosas-sárgás, sűrű húsú, édeskés gyümölccsel. Nem tudom, hogy hogyan vagytok vele, én nagyon szeretem - rengeteg módon felhasználható (kevésbé gourmand látogatóimnak a nyári időszakban kapható BK smoothie-t ajánlom az íz kipróbálásra, mennyei, mégha gyümölcsöt nem is biztos, hogy látott).

De lépjünk is tovább; a neve hallatán is egyértelmű, hogy ez a növény egzotikus, tehát annyi köze lehet kis hazánkhoz, mint Beethoven művészetének Fekete Pákóhoz. Egy meglehetősen méretes, akár 20 m magasra is növő fáról beszélünk. Nem fagytűrő - ez okozhatja az első problémát hazai nevelésnél, illetve türelmetleneknek sem ajánlott - megfelelő körülmények közt tartva is alsó hangon 6 év, mire termővé fordul. Egy próbát minden esetre megér, bízzunk benne, hogy a sok belefektetett energiát egyszer sok szép rózsaszín virágával hálálja meg :)

1. lépés: Végy egy mangót
Én a saját fának valómat egy nagy áruházláncban szereztem be, de ez bizonyára a téma szempontjából teljesen irreleváns. Jó esetben edd meg a gyümölcsöt, vagy készíts belőle valami finomat - a lényeg, hogy a magját amennyire lehet, tisztítsd le. A külső meg egy viszonylag nagy, kagyló alakú, kemény dolog, így némi izommunkára biztosan szükség lesz.
Nekem megvan az ilyen munkákra az emberem, mert hátő.. elég ügyetlen vagyok. A hasonló műveleteket, ahol könnyen megvághatom magam, mindig a férjem hajtja végre. Óvatosan a keskenyebbik felét nyissuk fel késsel vagy ollóval, és óvatosan feszítsük szét annyira, hogy a belső magot sérülésmentesen ki tudjuk szabadítani. Ez is elég nagy, így jókora lukra lesz szükség. A belső mag ha töpörödött és barna, vagy ha megsérült, sajnos új alanyt kell keresni.

2. lépés: Magot a cserépbe
A mangó nem annyira macerás, mint a citrus félék. A közepesen tápanyagdús, de jó vízelvezető földben tökéletesen elvan, vízigénye is csak közepesnek mondható - persze csak ha már megerősödött. A magot élére állítva helyeztem a földbe, és a jó háromnegyedéig temettem be. Fontos, hogy állandóan melegben legyen  (24 fok alsó hangon) és mindig nedves maradjon a földje. Egy egyszerű műanyagcserepet használtam, amit lefóliáztam, majd naponta szellőztettem pár órát. Jobbaknak már akár 10-12 nap alatt  is kihajthat ideális körülmények közt, nekem ehhez több, mint két hét kellett. Nem biztos, hogy télen célszerű bíbelődni vele :) Lényeg ami lényeg, hogy a kis Alien kidugta a fejét, lassan fölegyenesedik majd, és jöhet a következő lépés.

3. lépés: Kezdjük elölről
Sajnos a mangó projektem a kiteljesedése előtt teljesen zátonyra futott, mondhatni kataklizmikus volt a pusztulás. A diagnózis: módszeres tőzeglégy(lárva) támadás. Hogy megelőzhető lett volna? Abszolút.
Sajnos a vásárolt jó minőségű földekben is találhatóak peték, gombák – nagy valószínűséggel így sikerült behurcolnom a lakásba a tőzeglegyeket is. A kifejlett példány olyan, mint egy kövér kis muslica, inkább csak idegesítő, de már nem okoz pusztítást. Ellenben roppant szapora, és a néhány milliméteres lárvái nem válogatnak. Szeretik a porózus nedves talajt, a magas páratartalmat, és a korhadékokat élik fel a növény gyökereivel egyetemben – egy ázott mag valódi csemege volt nekik. Mit lehet tenni?

• A virágföld előzetes hőkezelése
• Vegyszeres irtás 

Nem estem azért annyira kétségbe, minden bizonnyal újra megpróbálom :)

A cukkini nagyon sokoldalú jószág, nyersen salátában, grillezve vagy rántva is fogyasztható. Egy-egy darab mindig van otthon elfekvőben, mert ha nincsen kedvem főzni, vagy csak magamról kell gondoskodnom, nagyon egyszerűen és gyorsan el tudom készíteni. Felkarikázom, kicsit megsózom, kisütöm és csókolom :) Ne is beszéljünk a nyári grillezésekről, ahol mint köret, sokszor mindent visz, így a tények ismeretében nem is volt kérdés; megpróbálkozunk vele.

Mikor jön el a vetés ideje? Áprilisban. Az április 10 egy bűvös dátum, több szempontból is. Ez az év 100. napja, ráadásul az időjárásra való tekintettel ettől a naptól lehet a tökféléket vetni is. Ha kiskerted van, már nyugodtan szabadföldbe is vetheted a patisszon, a cukkini, a sütőtök, uborka vagy a dísztök magjait, ha erkélyed/teraszod van, akkor elő lehet venni a cserepeket vagy balkonládákat.

Első jótanács:
Tekintettel, hogy a tökfélék szinte kivétel nélkül nagyon szapora és termékeny növények, jól meg kell választanunk, hogy milyen fajtát is szeretnénk. Ha kicsi helyünk van, mindenképpen olyan fajtát válasszunk, ami nem fut (a patisszon, cukkini terebélyes kis bokrocska marad, a sütőtök, uborka vagy a dísztök viszont több méteres lesz) különben pillanatok alatt elfoglal mindent, amit csak elér. A futó fajták viszont tökéletesek, mint természetes árnyékolók, térelválasztók. Én a nem túl szép kerítések befuttatására, elfedésére fogom használni ezeket, erre is kiválóan alkalmasak.

Második:
A tökféléket, így a cukkinit is ha nem palántázzuk, próbáljuk lehetőség szerint oda vetni, ahol/amiben majd nevelgetni szeretnénk, ellenkező esetben szinte majd naponta ültethetjük át, nagyon gyorsan nőnek – ráadásul egyre nagyobb eséllyel teszünk kárt a gyökerekben is.

Harmadik:
Mindegyik fajta magja pont olyan, mint a klasszik tökmag. Igazából, ha több típust is elültetünk egyszerre, mindenképpen jelöljük, melyik cserépbe mi került. Én ezt elpuskáztam kicsit, sajnos a terasztúrás munkálatai közben jól össze is keverték nekem a cserepeket a munkások :) így majd biztos érni fognak meglepetések!

Nem szaporítom tovább a szót, térjünk a lényegre; mostmár tényleg ültessünk cukkinit.
Aki tutira akar menni, márciusban palántázásba foghat, a teendősorozat a szokásos, lásd mondjuk shishito. Én most úgy ítéltem meg, hogy elég meleg van, a naturista utat választottam, egyenesen kint, cserepekbe vetettem. Tápanyag dús kerti zöldségföldbe, 2 cm mélyre kerültek a magok, és nagyon hamar, már körülbelül 1,5 hét alatt növekedésnek is indultak a kis növények.
Fontos, hogy tápanyagban gazdag földet használjunk, ültetés előtt egy kis marhatrágyával bátran fel lehet turbózni a földet, ha jobb eredményt szeretnénk elérni. A cukkini szép nagy bokorrá fog fejlődni hamar, így nagyobb cserepet válasszunk, ha lehet, és egyesével ültessük. Ha minden jól megy, nyár közepén már szüretelhetünk is :)

Aki ismer nagyon jól tudja, hogy nem igazán fogyasztok paradicsomot, sőt, ami azt illeti, egyáltalán nem vagyok hajlandó nyersen megenni, de levesben, pörköltben sem tűröm meg. Velem ellentétben viszont a férjem nagyon szereti, Timi barátnőm pedig egyenesen imádja, tehát nem volt apelláta, paradicsom is került a repertoárba.

Annyira persze nem volt a dolog ellenemre, korábban is tartottam paradicsomot, mert amellett, hogy nagyon hálás és termékeny, szerintem nagyon mutatós is, ha tele van terméssel :) Kaphatóak külön balkonra nemesített fajták, ezek alacsonyabb növésű, zömökebb megjelenésű, apróbb termésű paradicsomok, de a fürtös és koktél paradicsomok is teljesen jól tarthatóak cserépben.

Március elejétől saját magunk is keltethetünk magokat bent a lakásban, majd a már megerősödött palántákat májusban kell kiültetnünk, de ha nem szeretnénk a keltetéssel, palánta nevelgetéssel vesződni, jó minőségű, előnevelt palántákat normális áron vásárolhatunk termelőktől, vagy kertészetekben is.

Persze ha szeretsz babrálni mint én, illetve biztosan szeretnéd tudni, hogy a palántádat nem vegyszerezték agyon, hajrá! A metódus egyáltalán nem bonyolult, a shihsito-nál, vagy a konyhakerti előkészületeknél leírtakkal ebben az esetben is teljesen azonos.

Hihetetlen tempóban kelnek ki a magok, és fejlődnek, növekednek a palánták, erre készülj fel :) minden lelkes balkon kertész álmát valóra váltja a paradicsom. A rohamos növekedési tempó miatt azonban azt javaslom, hogy egyesével vesd a magokat, ne kelljen szétültetni később a palántákat. Nekem a már sokszor említett papírpoharas megoldás jött be ebben az esetben is, mert ezekben már a végső helyükre is ültethetőek a növények, a papír pedig lebomlik a talajban, a gyökerek ráadásul már azelőtt is könnyedén áttörik anélkül, hogy megsérülnének. 
Szuper találmány!

A palánták nagyon vízigényesek. Ha kicsit melegebb van, vagy jobban süt a nap, estére hajlamosak lekókadni, így ügyeljünk rá, hogy ne száradjon ki soha teljesen a földjük. Fontos továbbá, hogy felkészítsük valamennyire őket a rájuk váró, kinti zord világra.

Ha szép kint az idő, már március közepétől tegyük őket egy két órára napos, félárnyékos helyre, így majd ha májusra fordul a naptár és végleg kikerülnek, kisebb eséllyel égnek meg a leveleik. Ha már nagyobbacskák, nem baj, ha néha kicsit rájuk is szellőzetünk a lakásban, mert a légmozgás segít, hogy megerősödjön a törzsük.

Ettől függetlenül érdemes már kiültetéskor karózni, mert ha majd megérkezik a bőséges termés, akár egy kis széltől is letörhet a szár, és akkor sajnos minden munkánk hiábavaló volt.

A bőséges termés érdekében az oldalhajtásokat távolítsuk el, a növényt ezzel is a gyümölcs érlelésére sarkalljuk, nem a további növekedésre. Én simán le szoktam csípni ezeket a körmömmel, de természetesen bármilyen erre alkalmas eszköz is használható, a lényeg hogy szedjük le :)

Ha ügyesek voltunk (vagy ha a kertész ügyes volt) május közepén már a virágok is megjelennek a növényeken, és hamarosan csodálhatjuk (vagy aki szereti, eheti) a piros gyümölcsöket!