Vigyázat, offtopic következik! Abszolút nem vagyok lakberendező, még csak nem is ilyen irányban művelem magam szabadidőmben, de az élet úgy hozta mégis, hogy egy aprócska, belvárosi garzonnak kellett új, fiatalosabb külsőt adnunk saját erőből. Alacsony költségvetésből persze (munka és gyerek mellett, mindössze pár hét alatt). A meló nem volt kicsi, de szeretjük a szép feladatokat, így elfogadtuk a kihívást! 

Egy csodálatos műemléképület második emeletén egy igazi kis gyöngyszem került a kezeink közé, de a védettségből kifolyólag rengeteg szabály, és egy annál is szigorúbb házirend mellett kezdtünk hozzá a munkának. Koncepciónk egy világosabb, fiatalosabb, egységesebb –de mégis funkcionális lakótér létrehozása volt - olcsón. Összességében nagyot dolgoztunk, a változás viszont igazán szembetűnő, és bőven a költségkereten belül maradtunk.
Elsőként a mosogatósarok megújulását mutatom be; amit az összes terület közül a leginkább magaménak érzek. Na nem mert szeretek mosogatni ugye, hanem mert itt most minden munkát én csináltam a két kezemmel. A kezdet kezdetén így festett: 

Szerintem kimaxoltam a dolgot, már persze abban a keretben, amit az idő, a budget, illetve az amatőr mivoltunk lehetővé tett. Az eredeti tervek szerint a munkapult is cserére került volna, de nem találtam végül olyat, ami megfelelt az elképzelésemnek.  Amit használtam:
- magasfényű fehér D-C-fix fólia (máshol öntapadós tapéta névre hallgat) - Kb. 4.000 Ft-nyi
- táblafesték (sima tubusos, hobbibolti) – Kb. 890 Ft
- simító, szike, kis festőhenger – kb. 4000 Ft az egész pakk, ha nem áll éppen rendelkezésre

Természetesen az egész művelet egy komolyabb por, és zsírtalanító sikamikával kezdődött. Nagyon izgatta a fantáziámat egy ideje már ez a fóliázás kérdés, mert praktikusnak tűnt. Azt kell mondjam, az is. Nem jár kosszal/szaggal vagy zajjal, félbehagyható, nem kell nagy előkészületekkel számolni, ráadásul egészen gyorsan is megy, ha ráérez az ember.
Leszereltem a fogantyúkat, és a szekrényajtók/szekrényoldalak, alsó takarólécek fóliázásával kezdtem: 
Nem volt cél mindent sterilen fehérre változtatni, mivel a padlóban és a bútorzatban is visszaköszön a fa, így csak a frontokat fóliáztam. Lemértem a szükséges darabokat, kiszabtam és felsimítottam. Ennyi. Ez a fajta tényleg jól visszaszedhető, csak később köt meg a ragasztója. Nem lett tökéletes, de abszolút megfelel a célnak, és szerintem döbbenetesen sokat számít, egészen világossá, fiatalosabbá vált tőle a sarok: 
Ami a csempét illeti a falon, sokat ment rajta a matek. Három irányba gondolkodtunk: (rá)burkolás, fóliázás vagy festés. Jó masszívan fel volt rakva, ráadásul a bútort totál szétszerelni sem igazán akartuk. Egyszerűbbnek láttuk nem szétbombázni, próba szerencse alapon a festés mellett döntöttünk.
Az egész minilakásba szürke, fehér és zöld árnyalatokat terveztem, de a megmaradó fekete pult miatt erős ellenérzésem támadt a mosogató körül. Végül egy hirtelen ötlettől vezérelve vettem egy doboz fekete krétafestéket, és a dolgot azzal hidaltam át. Lehet hogy elcsépelt, lehet hogy unalmas – de szerintem ár/érték arányban mindenképpen jó ötlet volt, ráadásul szuperül tapad, két rétegben pikk pakk végeztem is vele.

Nem vagyok sem szépíró vagy kalligráfus, rajzolni sem igazán tudok, de összeszedtem magam, és utolsó simításként felkarcoltam valamit. Jelentem, mindegy hogy mi az, mutat rajta. Összességében teljesen elégedett vagyok :)