Gyönyörű, hófehér tájra ébredtünk ma reggel. Én ugyan egy kicsit a szokásosnál korábban tettem a felfedezést, úgy fél kettő körül, mert szakszóval élve t.a.k.n.y.o.s. a gyerek. Miközben visszaaludt az ölemben, a szemem sarkából láttam, hogy esik a hó. Sok minden futott át hirtelen az agyamon; például hogy reggel, még ha szörcsög is majd, tutira összetrappoljuk a szűzhavat odakint, hóangyalt rajzolok majd neki. Elmesélem, hogy télen bizony nálunk esik a hó, és hogy megint egy héttel közelebb van a karácsony. 
Holnap gyújthatjuk a harmadik adventi gyertyát. A hagyomány szerint ez különböző színű (nem lila, hanem rózsaszín). Az örömet szimbolizálja, ami mi is lehetne más, mint a gyerek? Szűz Máriát dicsőíti most a katolikus közösség, aki megszülte a fiút. Az eredeti terv az volt, hogy egy frappáns átvezetés után (a színeivel a keresztény ünnepre utalva) itt a mikulásvirágról írok majd néhány gyakorlatias sort, de a helyzet az, hogy az esti élmény felülírta a dolgot.
A kezemben tartottam hajnalban a kislányunkat, hihetetlen béke és boldogság költözött a szívembe. Életemben először azt hiszem tényleg megéltem ezt az adventi örömet. Csodálatos családom, és remek barátaim vannak, még ha őket mostanában hanyagolom is egy kicsit. Igazán szerencsés vagyok! Számomra talán ez a legfontosabb az életben, így ne haragudjatok, de mára elengedtem a melót és a mikulásvirágot is, és hóembert építek inkább a családdal.
Holnap, ha gyertyát gyújtotok, nézzetek ti is mélyen a szívetekbe, és ha szerencsések vagytok, bizony ti is látni fogjátok, hogy az igazi boldogságot nem a boltok polcain találjuk, és még pénzbe sem igazán kerülnek. Ma menjetek munka után ti is inkább szánkózni, hógolyózni, sétálni, korizni, hóembert építeni, forrócsokit inni, kürtös kalácsot enni a kölykökkel, vagy kuckózzatok be egy jó teával a meleg takaró alá, és összebújva nézzetek filmet, mesét. De akár holnap is!
