Vigyázat, offtopic következik! Abszolút nem vagyok lakberendező, még csak nem is ilyen irányban művelem magam szabadidőmben, de az élet úgy hozta mégis, hogy egy aprócska, belvárosi garzonnak kellett új, fiatalosabb külsőt adnunk saját erőből. Alacsony költségvetésből persze (munka és gyerek mellett, mindössze pár hét alatt). A meló nem volt kicsi, de szeretjük a szép feladatokat, így elfogadtuk a kihívást!

Tulajdonképpen az őszi dekor során nyúlhatunk a lehető legszélesebb palettához, én nem nagyon tudok betelni vele. Az az egészben a zseniális, hogy egyáltalán nem muszáj teljesen újratervezni az ágyásokat és a ládákat, gyorsan kis energiaráfordítással szuper kültéri dekorációkat készíthetünk. Hoztam pár tippet, ami jól jöhet, ha nincsen kedved, időd vagy lehetőséged nagy ültetgetésre, átrendezésre - de unod a félig kipusztult virágládádat, vagy a hangulattalan asztalt.

Úgy döntöttem, az idei ősz a vidámság jegyében fog telni nálunk. Rengeteget kirándulunk, sarazunk, barkácsolunk és kertészkedünk is - amíg csak lehet. A csodálatos idő egyelőre partner is hozzá, tegnap egy szabad 20 percemben neki is láttam a munkának.

Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy sosem voltam az a tipikus „rózsaszín kislány”. Midig sebes volt a térdem és kócos a hajam, már ha éppen volt hajam- mert akkor pont nem estem neki ollóval fodrászolósat játszva. Nem volt ez ráadásul erős oldalam, nem véletlenül nem lettem fodrász :) Kislányom születésével mostanában mégis felébredt bennem valami nagyon mélyen lapuló pink, ezzel pedig újabb inspirációt kaptam kint, a kertben is.

Bár a mini kertek eddig sem álltak távol tőlem, többet is készítettem, sőt egy rövid bejegyzést is szenteltem már nekik, de ezúttal kicsit mégis másfelől közelítettünk - tündérkertet építettünk :)
Hallottatok már erről a műfajról? Talán itthon kevésbé menő, de külföldön évek óta nagyon trendi, külön iparág épül rá. Nem is csoda, tulajdonképpen nagyon látványosak és változatosak – ami pedig külön szuper, hogy igazán pici helyen is elférnek:

Nálunk persze az ötletet most is a szükség szülte, és csak utólag címkéztem fel, hogy tündérkertünk lett. A pici fűzfánkról, amit két éve Gigitől kaptam, eddig nem sok említés esett, de ettől függetlenül van, és imádom :) Nagyon szépen gyarapszik, tavaly már egy nagy dézsát kapott, pedig két éve egy tejfölös vödörben érkezett. Hogy őszinte legyek, nem mutatott valami jól tavasszal a vékonyka törzse azzal a kevéske zölddel ebben a hatalmas hodályban, így hiányérzetünk támadt. Sajnos ez annyira nem volt erős, hogy tervezetten kezdjünk valamit vele. Egy kertészeti portya után viszont néhány nagyon szép évelőnek már nem találtam jó helyet, férjem javaslatára beültettem ezeket a fűzfa köré.
Az ötlet remek volt, de nem éreztem egésznek a dolgot, elveszett a 4 kis virág – gondolkodni kezdtem. Először még néhány kallódó árvácskát ültettem be, majd a dédelgetett kockás liliomomat is. A liliomról pedig valahogy belém hasított, hogy itt már nem lehet megállni :) 

Kagylókból és fehér kövekből kis ösvényt építettem, hogy a képzeletbeli tündérek sétálgathassanak a ligetes-fás kertben, amit készítettem. Gondoltam idővel drótból kis padot és kerti szerszámokat ácsolok, ezzel is kiegészítve a kertecskét (valami ilyesmit): 

De sajnos (vagy szerencsére) erőteljesen megeredtek a virágok, benőve ezzel az ösvényt. Nyilván lehetne metszegetni, de ha az egész előre eszembe jut, természetesen inkább lassabban növő fajtákat választok, mint a kövirózsák, apró tuják, fenyők vagy ciprusok, pázsitszegfű, mohák, szakállbromélia, puszpáng, délvirág, alacsony sziklakertiek, mint pl. a fehér varjúháj stb..

Hihetetlen jópofa kiegészítőket készíthetünk, de nagyobb kertészetekben akár vásárolhatunk is: 

És persze nem csak a fák dézsáit érdemes dekorálni, akár a lakásba, mi több az irodába is készíthetünk ilyen hangulatos, akár tematikus összeállításokat:

A képek forrásáért és több témába vágó inspiráló ötletért katt: https://hu.pinterest.com/BalkonGaz/mini-kertek/

Lassan nyolc éve, hogy az „akkori” legjobb barátommal (aki az óta a férjemmé avanzsált) Isztambulba látogattunk egy görbe hétvégére, és a dervisek, piacok, minaretek mellett nagyobb tételben találkoztunk gyönyörű töklámpásokkal is. Mielőtt megijednél, a hosszú felvezetés után nyugi, ezekről lesz szó.Tehát Isztambul, lassan nyolc éve. Ha egy nyálas lányregényt írnék, kifejezhetném magam úgy is, hogy a lágy tengeri szél a fűszerek illata mellett egy nagy rakás romantikát is hozott a langyos nyárelői éjszakába; de ez egy DIY-hobbikertész blog, így azt mondom csak, hogy rohadt meleg volt, a légkondink meg ennyi: 
Igen, én foglaltam a szállást, nem tagadom - de nagyon jó helyen volt, mentségemre szolgáljon - így inkább sokat csavarogtunk. :)
Esténként a város teljesen megelevenedik, miden teázóban, kávézóban (és kiskocsmában is) csodálatosan faragott és festett lámpások pislákolnak, valami egészen elképesztő a hangulat. Talán már ekkor bevésődött a gondolat, hogy igen, egyszer csinálok egy ilyen lámpát én is magamnak. De az, hogy egy februári vasárnap majd ezzel a fiúval, a közös otthonunkban, a hamarosan érkező kisbabánk szobájába készítjük el, meg sem fordult a fejemben. Meg is hatódhatnék, ha olyan lennék, de télnyleg :D Csak nem vagyok.

A hosszú felkonf után először is Erzsinek tartozom köszönettel, hogy meglepett minket ezzel a csodálatos, saját termesztésű, formás kis korsótökkel, amit mikor először a kezembe fogtam, mint egy időgép repített vissza Isztambulba. Lássuk tehát a szóban forgó alanyt: 
Kutakodtam a neten, de a készítés metodikájával kapcsolatban nem lettem azért sokkal okosabb. Vágni kell rá egy léket (ahol az izzó is bekerül majd), kikaparni a száraz tartalmat majd faragni, furkálni – köszi. Asztali lámpára volt szükségünk, így legalább az nem volt kérdés, hogy a kiszárított tök alját kell majd levágnunk. Előre szólok, kemény :) nem árt az ember és megfelelő szerszám a háznál:
A belsejében lapulnak a száraz magok, amelyek inkább pajzsszerűek, nem a megszokott tökmag formájúak. Erzsi és a szakirodalom szerint is csírázóképesek, így ne dobjuk ki. Én áprilisban tenni fogok velük egy próbát, de erről egy másik bejegyzésben adok majd számot. 
Szuper! Az alja levágva, belseje nagyjából kikaparva- és most?! Ceruzát és fúrókat elő, mert a kreatív része jön.Nem mértani pontossággal álltam neki a rajzolásnak, csak érzésre. Hogy őszinte legyek, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz, nem vesztegettem az időt. Szabadkézzel felskicceltem a mintákat, majd nekiestünk. Többféle méretű fúrószárral is dolgoztunk.
Tapasztalat: a tök tök kemény, ezt már megállapítottuk a vágásnál, viszont a héj nem egyformán vastag, így van ahol vékonyabb és kicsit puhább, van ahol jobban meg kell dolgozni – figyeljünk, ne roppantsuk össze (főleg, ha már sok rajta a luk). Ezen felül a belső, szivacsos rész egy része már csak akkor válik le könnyen, ha alaposan megfurkáltuk. Picit szemetes meló lesz, és el is tart egy darabig, ha nem csak random lukasztgatunk. Családi erővel erre jutottunk: 
Egy kis lakkozás és festés még hátra van, de hogy őszinte legyek, a színe és a mintája is nagyon tetszik, így tényleg csak egy minimális fehér színt kap a legteteje, hogy jobban illeszkedjen az enteriőrbe.