Egy korábbi posztban részletesen kifejtettem, mennyire pórul jártam, amikor nem jelöltem megfelelően veteményemet, növényeimet. Persze nem mondom, hogy azóta sosem futottam lukra.. Ráadásul létezik balkonkertész körökben egy, a színtévesztésnek megfelelő, bosszantó rendellenesség, amikor fűszernövényeket módszeresen összekeversz - nagyon ritka, annyira, hogy lehet, hogy csak én szenvedek benne, de nálam igen súlyos :) Amikor már letéptem, .. szóval hasznos a marker, mert olvasni legalább tudok. ;)

Lelkesen bújtam a netet ötletek után kutatva, és egy szörnyen egyszerű megoldásra bukkantam, amit szeretnék megosztani Veletek. Nagyon tetszik, mert abszolút filléres, könnyen és gyorsan megvalósítható, környezetbarát és zseniális. Lássuk!

Amire szükség lesz:

• botok, ágak
• bugylibicska (vagy rendes, esetleg metszőolló, konyhai hámozó vagy kés)
• toll/filc - de faraghatsz is :)

"Szerencsém" volt, a loncok beadták a kulcsot. :) nekem sem megy minden, na. Visszavágtam őket, hátha - de lett egy csomó szemét, amit inkább felhasználtam valamire. Lehetőleg egyenes, kisujjnyi, vagy picit vékonyabb ágakat válasszunk a műveletre.

A botok vékonyabbik végét hegyezzük ki az eszközzel, amit választottunk - nekem a metszőolló volt kéznél. A metódus pont olyan, mint amikor még a suliban két nagyítóval gyújtogatás közt nyílhegyet faragtunk.. a régi szép idők! Ha megvolnánk, a másik végét egy két határozott mozdulattal hántsuk egyenesre, és már körmölhetjük is rá a szükséges tartalmat. Voila :)

Minden alkalommal megerősítést nyer, hogy az újrahasznosítás egy szuper dolog, bizony sokkal jobban kellene integrálnunk mindennapjainkba (személy szerit nekünk is). Tény, hogy időt vesz igénybe, amiből persze mindannyiunknak kevés van, de rengeteg használt dolog menthető, újragondolható. A környezetre gyakorolt hatásunk csökkenthető volna, arról ne is beszéljünk, hogy spórolhatunk, illetve az eredmény is pofás általában.

Bár ez a láda nem most készült, én elégedett vagyok vele, bízom benne, hogy Ti is szeretni fogjátok! :)

Egy csodás februári vasárnap végre elérte a 10 fokot kint a hőmérséklet, így elő lehetett merészkedni a négy fal közül :) persze csak a férjemnek, nekem még kicsit hideg volt, így belülről szemléltem, csupán egy-egy fotó erejéig mentem ki hozzá, hogy pontosan le tudjam írni a folyamatot. Nálunk így készültk a ládák:

1. Végy egy tetszőleges fa boros ládát, és tisztogasd meg, amennyire lehet. Nekünk alaposabb művelet volt, mert a lányok (vadászgörényeink vannak) már egy éve bitorolták.. Jah, volt rajta minden. 

2. Az időjárástól védő kezelés előtt egy alapos csiszolás szükséges kívül, belül. Erre sor kerülhet manuálisan csiszolópapírral, vagy akár gépesítve, rezgőcsiszolóval is. Mi szerencsére szerszámmal jól el vagyunk látva, és ott spórolunk időt, ahol lehet, így a gyorsabb, utóbbi módszert választottuk. A csiszolás után portalanítsuk a ládát (én egyszerű mikroszálas törlőkendővel jártam el).

3. Jöhet az alapozás. Biztosan sokan nem értenek egyet velem, de kívül és belül is átkentük a ládát vékony lazúrral. Ez vegyszer, igen – viszont ha nem kezeled, valószínűleg egy szezont sem fog kibírni, elkorhad az állandó nedvesség és UV miatt. Sok olyan festék kapható, amelyet akár gyerekszobai bútorokra is használhatsz, mert minimális a károsanyag tartalmuk – én is egy ilyet választottam, 
szegény férjem sokáig járt utána :) Egy antik fehér vékonylazúrt vettünk, mert a színesek többnyire jobban ellenállnak a kinti körülményeknek, illetve a vastaglazúrokkal ellentétben a fa eredeti mintáját, valamint az égetett borászati logot sem takarják el, amihez ragaszkodtunk.

4. Második réteg festék felhordása. Itt már igény szerint elég csak a külső részeket festeni, de nem is feltétlenül muszáj. Egyenletesebb hatást érhetünk így el, vagy éppen ellenkezőleg, az egyenlőtlen festékfelvitellel antikolhatunk is. Fontos, hogy kövessük a festékes dobozon található utasításokat (hígítás és száradási idő kapcsán).

5. Lakkozás. Ez a védelem egyik legfontosabb pillére. Választhatunk spray vagy hagyományos ecsettel felhordós verziót, esetleg csónaklakkot is, de a lazúrhoz hasonlóan környezetbarát megoldás is elérhető már. Nem vastagon, de egyenletesen kell a lakkot felvinni, majd száradni hagyni. A művelet a gyártó javaslata alapján a száradást követően ismételhető.

6. Jöhet a láda kibélelése. Nem feltétlenül muszáj, de biztosan megnöveli a ládánk élettartamát. Én sima mezőgazdasági fóliát használok, aminek a széleit visszahajtom, és a láda tetejéhez rögzítem kapcsozóval. Bőven hagyok rá, ne feszüljön. Sajnos ebből a gépezetből nekem nincsen elektromos, így izomerővel kell a kapcsokat belőnöm. Nem ez a legélvezetesebb része, de mindenképpen ajánlom :) Kezedre vigyázz. Jótékony hatású továbbá, ha kifúrod a ládát, és a passzoló helyeken kilyukasztod a fóliát is, hogy el tudjon folyni a víz. A lyukakat belülről egy peremes szegeccsel rögzítettem, ami megakadályozza, hogy a víz a láda belsejébe follyon. Végül nagyon hasznosnak bizonyult a sok eső miatt :) 

7. A doboz, és a bele ültetendő növény igényei szerint az aljába 0,5-1,5 cm kavicságyat készítek átmosott zúzott kövekből. Ez a felesleges víz egy részét segít elvezetni, így kisebb eséllyel fulladnak meg a növények egy nagyobb esőzés után. (én azért lukasztok is, mert bátran folyhat a teraszon).

8. Jöhet a növény igényeinek megfelelő föld kiválasztása, ládába töltése – és az alapos belocsolás után végre kezdődhet az ültetés!  Ebbe a ládába végül néhány fokhagyma, és egy tő cukkiniszörny került:

Az ültetőasztalok szükségességéről és a derékfájásra gyakorolt jótékony hatásukról már írtam itt: http://balkongaz.reblog.hu/hasznos_es_trendi, de végre elkészült az enyém is, és teljesen bele vagyok szerelmesedve :) Letűnt korok holmija bizony egy új világban is tökéletesen és mutatósan láthat el hasznos, de teljesen más funkciót, mint eredetileg. Pontosan így történt az egyik aukciós oldalon vásárolt, még működőképes Singer varrógép állvánnyal is, ami végre elkészült, és egy egész sor feladatot láthat el a teraszon, megkönnyítve a mindennapjaimat.
A férjem ötlete volt a Singerből ültetőasztal, és totális telitalálat volt. Strapabíró, masszív, tökéletes a magassága, szép, ráadásul olcsón be is tudtam szerezni. Kell ennél jobb? Nem hinném :) Amire biztosan szükséged lesz, ha kedvet kaptál: egy ügyes kezű hím (esetemben a nagybetűs FÉRJ, de pasi, tesó, apu vagy haver is megteszi ennek hiányában); szerszámok; ecsetek; rozsdamaró; olajfesték; csavarok, idő és türelem. Lássuk:

1. Alaposan tisztogassuk meg. A kosz és a por nagy ellenség, mert nem igazán lehet látni, hogy alatta milyen állapotban van valóban a festés. Ronggyal és bő vízzel, vagy ha lehetőség van rá, magasnyomású mosóval neki kell esni, amíg le nem jön a sok ragadós maszat, majd szárazra töröljük.

2. A mi példányunkon a mosás után látszott, hogy egyszer már valaki vastagon átkente, de nem végzett precíz munkát. Hogy egyenletes és szép felületet kapjunk, ezt a régi festéket el kellett távolítani. Hőlégfúvóval és vésővel, csiszoló korongokkal, drótkefével dolgoztunk rajta jó sokat. Fú, annál is többet :) Ha nagyjából elégedettek vagyunk az eredménnyel, töröljük át alaposan.

3. Jöhet a felületkezelés, rozsdamarás. Egy speciális, barkácsáruházakban is kapható rozsdamaró folyadékot ecsettel kell felvinnünk a teljes felületre. A rozsda reakcióba lép az anyaggal, enyhén felhabzik. Védjük a szemünket és a bőrünket megfelelően!

4. Végre eljutunk a lényeges részhez, és festhetünk! Aztán persze rájövünk, hogy rengeteg kis beugró, szerelvény, szöveg, címer és kutyafüle van, ami miatt ez a művelet még tovább tart, mint előre terveztük :)
Fekete kalapácslakkot használtunk, mert tökéletesen ellenáll az időjárásnak, ráadásul a Singer állvány eredeti színe is ilyen.
5. Jöhet a munkalap előkészítése. Talán nem a fa a legellenállóbb kültéri munkálatokhoz, de a konyhaépítésből maradt egy jókora bambusz munkalapunk, amely adta magát.
Körfűrésszel a kívánt méretre kell vágni a lapot. Én egy kicsit szélesebb asztalt szerettem volna, hogy minél több helyem legyen pakolni, így a férjem csak egy kicsit kurtított rajta. Ha levágtuk, jöhet a csiszolás. Csiszoljuk le a lap mindkét oldalát alaposan (jó ez a királyi többes, de én csak szurkoltam), majd fessük. Mi biztos ami biztos, három rétegben csónaklakkal kezeltük a felületet - betartva a száradási időket. Ha ezzel megvagyunk, már csak rögzíteni kell néhány csavarral a munkalapot az állványhoz, és a helyére emelni (jó nehéz, nem fogja elvinni egy tavaszi szellő) és kezdhetjük a munkát!
Nagyon szuper dolgok készíthetőek még Singer állványból, azt hiszem a jövőben ezek is megérnek majd egy önálló bejegyzést :)

Ez a kis váza egyszerű, és nagyszerű - így a rá komponált bejegyzés is rövidke, de bízom benne, hogy szeretni fogjátok! Korábban már írtam speciálisan az esküvőmre készített befőttesüveg-mécsestartókról; erre a jeles alkalomra az asztali virágdíszeket tartó vázákat is magam készítettem, konzerves dobozokat használtam fel:

Újrahasznosított mini vázák
Ezek a kis vázák szintén az esküvőnkre készültek, tényleg csak kevés időt kellett rájuk fordítani. A virágosunk ezekbe készített oázissal virágkompozíciót, ami szintén gyönyörű lett. Néhány a kis vázáimból is a vendégek otthonát díszíti már, de a megmaradt darabok a teraszon többféle funkciót is ellátnak a mai napig (mint gyökereztető edény, mütyűr gyűjtő, tolltartó vagy rögtönzött hamutál – mert a háztartásunkban ilyen nem igazán található). 

A munkálatok szintén a gyűjtögetéssel kezdődtek, de ezúttal a konzervdobozokat tettem félre, illetve kértem meg az ismerőseimet, hogy aki ilyet használ, ne dobja ki, gondoljon rám. A kutyás és macskás barátoktól pillanatok alatt összegyűlt a szükséges mennyiség, így már csak az alkalmas napos időt kellett kivárnom a festéshez.
Egy kis doboz fényes fehér zománcfestéket választottam, ami épphogy elég lett. A festéket két rétegben kellett felvinnem, hogy szépen, egyenletesen fedje a fémet, persze a két festés közt türelmesen kivártam a száradást. Nagyon hamar ment a munka, ezúttal nem ecsetet, hanem zománcfestékhez való kishengert használtam.

A megszáradt dobozok színes szalagokkal, natúr rafia masnival, de akár mintás dekortapasszal, natúr csipkével is díszíthetőek ízlés szerint. 

A legtöbben, akik a kertben matatunk, szeretünk más terülteten is alkotni, bizonyos tárgyakat saját magunk elkészíteni. Teljesen tudok azonosulni a dologgal, legszívesebben csináld magad dolgokat tennék mindenhová, ami alól a balkon sem kivétel - bár kivételes kézügyességem nincsen sajnos.
Talán az ilyen apróságok elkészítése a leggyorsabban látványos eredményt produkáló terület, amire ráadásul nem is szükséges hatalmas időt, energiát és pénzt áldozni. Sok esetben a kíváncsiság, egy jó ötlet vagy csak a szükség visz rá az alkotásra, de alapvetően elégedett voltam eddig a legtöbb munkámmal, így bátran buzdítok rá mindenkit, aki érez magában hasonlóra tettvágyat. Megosztanék az elkövetkezendő pár napban néhány rövidke példát is, hátha valakit megszáll az ihlet. Lássuk az elsőt:

Saját mécsestartóim
Tavaly augusztusban volt az esküvőnk, amit picit természet közelibb, egyszerűen elegáns környezetben képzeltünk el. Szerencsére ez a naturális, kicsit vintage vagy inkább cottage hangulat reneszánszát éli, így sok jó ötletet találtam a neten, illetve a szükséges dolgok beszerzése sem volt túl bonyolult.

Az alap koncepció a mécseseknél mindenképpen az volt, hogy a nyílt térben (oldal nélküli rendezvénysátor) a nagyobb légmozgás se oltsa el azonnal a lángot. Ehhez magasabb üvegedényekre volt szükségem – így mindenféle szószos és befőttesüveget már jóval korábban gyűjtögetni kezdtem, így sokféle formájú és méretű kriglim lett, egyik másik egészen különleges. A legmacerásabb része a papírt és a legmakacsabb ragasztóanyagokat leáztatni és lekapargatni az üvegről, ezt teljes bizonyossággal állíthatom :)

Többféle színű és vastagságú csipkeszalagot és dekorzsinórt vásároltam (kaptam ajándékba a kedvenc virágboltomtól, akiknek ezúton is köszönöm a rengeteg segítséget, és a gyönyörű virágokat is) amikkel ad-hoc módon kevés kétoldalas ragasztó segítségével feldíszítettük a befőttesüvegeket. Jó ötletnek tűnt, hogy saját készítésű dekorációval rukkoljak elő, de azt kell hogy mondjam, a kolléganőim segítsége nélkül biztosan nem készültek volna el időben – Bori, Mariann, Vali, Timi: Örök hálám!

Tehát miután elkészült a külső dekor, néhány centi vastagon szemes kávéval töltöttem fel őket, hogy stabilan álljon és mutasson is benne a mécses, ennyi volt. Szerintem hangulatos lett, és a dekoratív megjelenés mellett nem számoltam azzal a zseniális illattal előre, amit a kávé miatt egész este éreztünk. A megmaradt darabok egy részét a munkahelyemen rendezvényes dekorációként, másik részét otthon, a teraszon használjuk azóta is, de sokat a vendégeknek ajándékoztunk, mert nagy volt a sikerük :)