Hétvégén egyenesen Soltvadkertről érkezett a konyhámba az idei nagyüzemű szörpözéshez a (fekete) bodzavirág – hála Tildának és Gyulának, ezúton is nagyon szépen köszönjük!
Bár Tildával megbeszéltük, hogy annak, amit gondol, csak a felét hozza – joggal merül fel bennem a kérdés, mégis mennyit kaptam volna, ha nem limitálok?! :) 6 liter szörp készült és érik, a virágok durván 15%-a még így is megmaradt. A rövid találkozás alkalmával szerencsére elcsíptem néhány információ morzsát, amelyek igencsak hasznosnak bizonyultak a maradék felhasználásakor. 

Tilda gyakorló háziasszony, de nem éppen kispályás – nagyüzemi főző, befőző, eltevő, szárító, újító, akinek csapatát férje, Gyula az ezermester, termelő, borkészítő és bográcsszakértő nem kis mértékben erősíti. Van hová fejlődni mindenkinek, na :) Tehát megtudtam, hogy ők nem olyan nagy szörpőrültek mint mi, a bodzavirágot inkább kiszárítják, és tea formájában fogyasztják. Meglehetősen felkeltette a dolog az érdeklődésem (főleg, miután még egy népesebb családnak is elegendő friss virág maradt), így még helyben kifaggattam, majd otthon kutatni is kezdtem a témában.

Hamar rájöttem, hogy a bodzavirág tea csak nekem újdonság. Kikerekedett szemmel olvastam millióféle hatását, elkészítési módjait, alkalmazását. Nem volt visszaút. Fogtam egy mélyebb tepsit, és elkezdtem egyenként szemezni a virágokat. 
Eleinte elég kilátástalannak tűnt a meló, mert csak és kizárólag az apró virágokat kell felhasználni zöld rész nélkül. Hamar rákaptam viszont az ízére (és az illatára), már-már sajnáltam is, amikor a végére értem. Jó alapos kézmosás szükséges utána, mert a kezem olyan sárga lett, mintha krétaporban matattam volna :)   

Jómagam a munkát innentől a természetre bízom, a tepsit egy napos sarokba tettem a konyhában, és átforgatom a virágokat néha egy fakanállal. Ha az időjárás nem kedvez, a sütőben is 60-70 fokon elvégezhető a művelet. Ha szépen bebarnultak és kiszáradtak a virágaink, teásdobozba, aromazáró zacskóba, kis textilzsákba, vagy papírtasakba csomagolhatjuk az eredményt. 
Egy 2,5 dl-es bögrényi teához 3-5 gramm szárított virágot ajánl a szakirodalom; főzni pedig 10-15 percig szükséges. És mire jó? Inkább az a kérdés, hogy mire nem :) Első sorban megfázásra és influenzára ajánlják, mert izzasztó, láz- és és köhögéscsillapító hatású. Emellett segíti az emésztést, fertőtlenít, valamint enyhén has –és vízhajtó is.

Az első kép forrása a http://www.livestrong.com, a többi a sajátom.

Sokan méltatlanul a levendula szó hallatán csak a nagyi szekrényének az illatára asszociálnak, sőt, még egy gunyoros mosoly is kiül az arcukra. De kérem szépen, ez a növény ennél bizony sokkal, de sokkal többet tud! Bár a vintage stílus elterjedésével a levendula népszerűségi indexe is javult, még messze nem foglalja el az őt megillető helyet a virágok örökranglistáján. 

Én a részemről teljesen odavagyok érte, ezért is érleltem már egy ideje a gondolatot, hogy felhasználom a saját levendula virágaimat az idei szörpgyártáshoz. Bár persze csak módjával és nem is önállóan, mert a családban én vagyok az egyedüli fan, de megpróbáltam egy gyors imázs javító szörpöt készíteni. Minden túlzás nélkül sikerült! Mivel a főzet csak kísérleti jellegű volt, ezért kis adagot készítettem, azt is a romlandó, de tartósítószer mentes megoldással. Szerencsére az eredmény tényleg magáért beszél, sokáig nem fogjuk tárolni :) 

Amire szükséged lesz:
- egy fazék
- üvegek (én csatosat használok) amibe a kész szörp kerül (ennyiből kb. 1,2 l lesz)
- néhány bodzavirág (én 4-et használtam)
- 4 citrom
- 4 szál menta
- kb. 20-22 fej levendula virág (szár nélkül)
- 1 kg cukor
- 1 l víz

Szívem szerint bodzavirágot még tettem volna bele, de sajnos a pici tő még csak ennyit termett :) remélem, jövőre kicsit erősebb és nagyobb lesz, és több finomságot készíthetek belőle. Leszüreteltem tehát a levendulát (igyekeztem olyan virágokat választani, amik még felkeltették a méhek érdeklődését is), a bodzát, és a mentát. Nem vegyszerezünk otthon, így nem mostam meg a hozzávalókat; a víz sajnos kimossa az értékes virágport, emiatt eső után sem célszerű virágot gyűjteni ilyen célokra. 
A cukor negyedét karamellizáltam, majd a megbarnult ragadós masszát felöntöttem a vízzel – amikor feloldódott, hozzákevertem a többi cukrot is, és összeforraltam ismét, majd kikapcsoltam a főzőlapot. Ezután egy citromot alaposan lemostam, majd felvágtam héjastul. Sajnos nem érett még be a termésem maradéka, és biocitomot sem kaptam – maradt az alapos sikamika. A három maradék citrom levét kifacsartam, és a cukorszirupba töltöttem. Belenyomkodtam a daraboltakat is, majd beledobáltam a darabok héjait is. Ezután beleszórtam minden más növényi hozzávalót, és alaposan összekevertem. Fontos, hogy ekkorra már csak langyos legyen a cukorszirup, mert 80 fok fölötti hőmérséklet esetén a levendula színe elveszik! 

Itt teszünk egy kis kitérőt, mert ugye levendula és levendula közt is van különbség, egy azonban fontos: mindegyik fogyasztható, de az ízük közt van bőven eltérés. A két legismertebb az Angol levendula (néhol Franciának is hívják, de nagy a kavarodás nevek terén) a képen balra, és a Spanyol típus a képen jobbra: 

A bal oldali tehát a Tihanyban is termő klasszikus nemesített verzió, ami lágyabb ízű, így akár édességekben is sokszor visszaköszön. Mindenképpen a felhasználás terén ez az elterjedtebb.
A jobb oldali kicsit ősibb eredetű, már az ókorban is ismerték és használták, bár inkább illata miatt. Sajnos kicsit kényesebb és érzékenyebb a fagyra ez a szép bóbitás fajta, ráadásul az íze is kicsit kesernyésebb, így elsősorban sültekhez ajánlják, már ha fogyasztani szeretnénk. Én kb. 50-50%-ban használtam a kettőt a szörpben.

Így, hogy az alapokat már tudjuk, folytathatjuk is a főzöcskét. Nem szeretem teljesen lefedni az érő szörpöt, mert tapasztalatom szerint hamar penészedésnek indul a lőre, így egy lukacsos szűrőt tettem rá, hogy távol tartsam a bogarakat :) naponta 2-3 alkalommal megkeverem, és 3 napig pihentetem. 

Az első 24 óra elteltével már halványlilás színt nyer a keverék, illetve szépen sűrűsödni is kezd. Nem diétás a történet, de amikor kevergetem, a szemrevételezés mellett egy ujjhegynyit mindig meg is szoktam kóstolni. Elképesztően finom :)

Ha győztük kivárni az érési időt, le is palackozhatjuk tiszta, steril üvegekbe. Nincs más dolgunk, mint leszűrni a szirupot, üvegekbe tölteni, és mehet a hűtőbe! (ez a kép borzasztó lett, elnézést kérek érte :D) 

Sajnos ahogyan említettem, ilyen formában nem áll el annyira sokáig -bár nálunk nem jósolok túl hosszú időt neki-, így kisebb mennyiségeket készítsünk akár többször. 
Ha mégis tartósítani szeretnénk a szörpöt, a palackozás után lezárt állapotban egy nagyobb lábasba állítva felfőzhetjük az üvegeket, majd száraz dunsztban hűtsük ki azokat. Ekkor sajnos a szörpünk lilás színe kopni fog, de az élvezeti értékéből semmit sem fog veszíteni :) 

Karácsonykor egy egész sorozatnyi filléres ajándékötlet közt például a narancsos cukrommal is foglalkoztunk egy rövidke írás erejéig. Akkor az apropó egy zsák bionarancs volt, amelynek a héját sajnáltuk kidobni – így felhasználtuk, hozzá teszem, azóta is többször nyúltunk hozzá süti ízesítés kapcsán. Nézzünk most valami hasonlóan izgalmasat:

Egyrészről a saját citromjaink is érnek, másrészről biocitrom is volt a piacon :) Mutatok egy egyszerű módszert a citrom héjának tartósítására, felhasználására akár saját magunknak, de ajándék gyanánt is megállja a helyét, ha picit felcicomázzuk.

Közeleg a grillezős szezon, így egy friss és illatos, első sorban hal vagy csirkesült (vagy akár pikáns zöldségek) elkészítéséhez ajánlom ezt a szuper fűszersót. Előre bocsájtom, hogy nyugodtan használjatok citromból kevesebbet – mi az átlagoshoz képest nagyon kevés sót fogyasztunk (ezért a több citrom, hogy kiérződjön az íze).

Amire szükség lesz:
- 150 g nagyobb szemű himalájai só
- 2 db biocitrom lereszelt héjja
- 3 szál rozmaring
- 6 szem durvára tört feketebors
- sütőpapír, jól záródó üvegcse vagy visszazárható zacsi

Első lépésként nyírtam egy kis rozmaringot a sajátból, mert ugye az sokkal finomabb :) Persze ha nem áll rendelkezésre saját, akkor a bolti is megteszi. Megmostam, megszárítottam, majd lecsipegettem a leveleit, mert a szárára most nem lesz szükség. 

Ez alatt a férjem kislyukú reszelőn lereszelte a citromok héját. Vigyázni kell, hogy a keserű fehér részt ne reszeljük bele, mert nem valami finom. Sőt, igen csak rossz :)
Kimértem a sót, és a citromra öntöttem. Ezt követően jöhet hozzá a tört bors, illetve a rozmaringok levelei is, és alaposan össze kell dolgozni:
Mivel az összetevők egy része még nedves, egy sütőpapírra terítettem, és szárítottam egy egész napig:   

Ezt követően az egészet jól záródó edénybe tettem, és várom, hogy összeérjenek az ízek az első össznépi grillezésig :) 

Túl vagyunk az első hóesésen, és a boltokban is tombol már a karácsonyi láz. Úton útfélen fenyőfák és mikulások tobzódnak – de ez így is van rendjén, ma végül is legalább már decembert írunk :)
Ahogyan megígértem, olyan ajándékötletekkel jelentkezem most hetente karácsonyig, amelyeket könnyedén bárki elkészíthet, és nem kell ráadásul egy zsák pénzt az áruházakban hagynunk. Múlt héten megvizsgáltuk, mit lehet befőttes üvegekbe zárni, most pedig nézzünk valami mást!

Édes ajándék 
A minap a férjem vásárolt be, és a piacról egy nagy kosár vegyszermentes, gyönyörű BIO naranccsal érkezett haza. Nagyon megörültem neki, de tudnunk kell, a sok előnye mellett a vegyszermentesség gyorsabb romlással is jár, így hamar fel kell dolgozni a terméket.
Nálunk a narancsból hamar lé lett, de sajnáltam a sok jó héjat simán a kukába dobni. Mit is kezdhetünk vele? Készítsünk belőle ajándékot! Esetünkben narancsos cukrot, amely süteményekhez, vagy akár forralt borhoz is kiválóan használható a téli szezonban:

1. Mossuk meg a narancsokat, és finom reszelővel reszeljük le a héjukat. Vigyázzunk, lehetőleg a keserű fehér részből minél kevesebb kerüljön bele. 

2. Aprítóba helyezzünk narancsonként 5-6 evőkanál cukrot (én barna cukrot használtam), majd tegyük rá a héjat, és alaposan dolgozzuk össze. Ínyencek egy kevés vaníliával, vagy egy lehelletnyi fahéjjal is megbolondíthatják, esetleg karácsonyi fűszerkeverékkel is.

3. Szedjük át egy befőttes üvegbe, és pihentessük egy éjszakán át.

4. Tegyünk egy tálba sütőpapírt, és öntsük rá a keveréket, oszlassuk el, néha megkevergetve szárítsuk ki. 

5. Jól záródó üvegbe, vagy kis csatos palackba töltsük, és kedvünk szerint díszítsük. Kész is az ajándék, és ezerszer jobb, mint a bolti! Az illata is mennyei :) Az enyém ilyen:

Csak zárójelben jegyzem meg, természetesen a sima mezei narancs is megteszi, de ebben az esetben nagyon alaposan mossuk meg, majd szárítsuk meg reszelés előtt. 

Az utolsó két kép saját, az első kettő forrása: https://www.pinterest.com/BalkonGaz/fill%C3%A9res-aj%C3%A1nd%C3%A9kok/

Még ha „csak” a balkonon kertészkedünk is, június végétől folyamatosan szembesülni fogunk azzal a jelenséggel, hogy a dédelgetett veteményünk leterem. A felszabaduló helyet vétek üresen hagyni, sok olyan növényt találhatunk, amelynek gyorsan fejlődnek, és még kiélvezhetjük az évben a termésüket, ráadásul a száraz kóró vagy az üres láda nem is szép látvány.

Június végével a zöldborsó szüret befejeződött nálam is, így megváltam a növényektől. Miután kiszedtük a szárakat, alaposan fel kell készíteni a talajt a következő jövevényre, hogy továbbra is sikeresen gazdálkodhassunk. Minden növényi maradványt távolítsunk el a földből, és lehetőleg egy kevés új zöldségfölddel töltsük fel a ládánkat, hogy szépen tele legyen megint. Kézi ásóval túrjuk át az egészet jó alaposan, és már készen is vagyunk. 

Sok másodvetésre alkalmas magot kaphatunk a boltokban (például rövid tenyészidejű répa, uborka, őszi káposztafélék, karalábé, karfiol, különböző saláták, a retek, vagy a zöldbab is) de előnevelt palántákkal is dolgozhatunk, amelyek lehetnek sajátok, de boltiak is. Vetni akartam valamit, de végül néhány tépőspenót palántára esett a választásom. Ritkán lehet kapni kertészetben, de pont jókor volt jó helyen, és már tavasszal is játszottam a gondolattal.
A kis spenótok hamar megerősödtek, és jelentem, a klasszikus főzelékes megoldáson kívül rengetegféleképpen felhasználható amellett, hogy nagyon egészséges. A tépőspenót előnye a tapasztalatom szerint az, hogy a klasszikus fajtákhoz képest kevésbé hajlamos a felmagzásra, így sokáig élvezhetjük a friss leveleket (a felmagzott spenót levele sajnos már nem igazán fogyasztható). 

Egy gyors, 10 perces vacsorához 2 főre szedj 15-20 nagyobb levelet. Mosd meg őket alaposan, tépd ki a száraikat, tedd edénybe, majd öntsd nyakon az egészet forrásban lévő vízzel. Fedd le, és tedd félre 3 percig, majd szűrd le. Fogj pár gerezd fokhagymát (én ezt is a ládából húztam ki), aprítsd fel néhány szelet sonkával együtt. 

Pirítsd össze egy nagyobb serpenyőben, kevés olajon a sonkát és a fokhagymát, majd dobd hozzá a spenótot is pár pillanatra. Öntsd fel egy kis doboz főzőtejszínnel, és sózd-borsozd ízlés szerint, 5-6 percig rotyogtasd. Ez alatt főzz tésztát, ami lehet spagetti, penne, fusilli vagy amit szeretsz (200-225 g száraztésztát szoktunk ketten egy evésre lenyomni, ha mást nem eszünk) és ha leszűrted, forgasd bele a tejszínes szószba, és már tálalhatsz is. Mi egy olasz cukkinis-spenótos szarvacska tésztát választottunk, és egy deci proseccoval koccintottunk mellé.