Én igazán szerettem volna, de nem nőtt hozzám ez a húsvét dolog. Persze ne essék félreértés, jólesik a hosszú hétvége, de ez a kötelező rokonjárás meg locsolkodás, sonkaevés egy évről évre visszatérő, picit uncsi motívum. Bár tulajdonképpen a családi összejöveteleket szeretem, meg a sonkát is. Lehet, hogy csak a locsolkodással van baj?! Az is lehet, hogy most csak azért viszolygok, mert az idő idén kicsit nyomorult, nem esik jól kint kapirgálni sem. Vagy mert megfogadtam, hogy idén tényleg készülni fogok, de még egy nyamvadt nyulat vagy tojást sem pakoltam elő, nemhogy festettem volna?!

A férjem a minap hazahozott egy jó nagy tormát, hogy mégiscsak legyen valami, ami legalább picit emlékeztet az ünnepre, ha felcsapom a hűtőt. Hurrá, ezt is meg kellene csinálni :) Arra viszont tökéletes, hogy eszembe juttatta a félbemaradt tormaültetős  projektet (már ami a beszámolót illeti, persze).
Lássuk gyorsan az előzményeket; a tézis szerint ha levágjuk az elfogyasztott torma tetejét és vízbe rakjuk, abból teljes értékű, ismét fogyasztható növényt nevelhetünk – röviden a torma egy „egyszerveddmeg” növény. Levágtuk, beáztattuk, kigyökerezett – és el is ültettük cserépbe: 

Ahogyan sejtettem, ez a január magasságában cserépbe került tormavég nem egy varázsbab, így húsvétkor újabb tormát kellett vételezni (hurrá, megint eszembe jutott, hogy neki kellene állni annak, ami a hűtőben van).

Lassan de biztosan növöget a növény, legalábbis ami a levélzetét illeti. A kezdetleges kis levélkék után megjelentek a növényre jellemző hatalmas levelek, roham tempóval szépen egymás után, így a napokban elhatároztam, megérett a helyzet a kiültetésre: 

Kivételesen nem zsákba vagy cserépbe ültettem, hanem a kész ágyásba, de így is két napba telt :) (Na persze nem az ügy bonyolultsága miatt, csupán az idő egy hathetes baba mellett véges, már ha énidőről van szó)
Június végén, július elején derül majd ki, hogy vajon sikeres lesz-e a torma projekt, de én rá mernék tenni egy nagyobb summát hogy igen. Persze úrinő ugye nem fogad ;) 

Húsvét margójára pedig nekiállunk azért majd két alvás közt a házi ecetes tormánknak. De mi is kell hozzá?

• kis befőttes üveg
• 10%-os ételecet
• víz
• cukor
• só
• friss tormagyökér
• papírzsepi/gázálarc/búvárszemüveg​ igény szerint

Először elkészítjük a salátalét a kis üvegben. Ízlés szerint 1,5-2 dl vízhez keverjünk 2 evőkanál ecetet, 1 púpos evőkanál kristálycukrot (mi barnacukrot használunk), egy kávéskanál sót. Keverjük vadul, amíg a cukor és a só teljesen fel nem oldódik. Kóstoljuk meg, és ízlés szerint adjunk hozzá sót, cukrot még – ha jónak ítéljük, tegyük hűtőbe.
Jöhet az orrfacsaró sirató része (ehhez kellhet a búvármaszk :)) persze az is sokat segíthet, ha mondjuk kültéren csináljuk. Mossuk le, és hámozzuk meg a tormát, majd kislyukú reszelőn reszeljük le. Ha nem szeretitek csípősen, akkor langyos vízben átöblíthetitek, csak jól nyomkodjátok ki utána – mi bírjuk, tehát ezt a lépést kihagyva kivesszük a hideg lét, és belekanalazzuk a reszeléket. Jó sok belefér az üvegbe, csak alaposan le kell nyomkodni. Jó tanács – ne szagoljatok közelről bele, tapasztalat!

(az ecetes tormáról korábban az édesotthon.reblog.hu-n értekeztem már)

Abszolút klasszikus magyar család vagyunk, a karácsony nekünk is a nagy evésről szól, nem tagadom :) de idén megfogadtuk, hogy egy kicsit jobban szervezzük a dolgokat, előre megbeszéljük, hogy ki mit készítsen, így elkerülve a mérhetetlen mennyiségű kárba vesző ételt.

Úgy alakult, hogy most ránk csak a közönségkedvenc karácsonyi brownie és valamilyen szósz maradt a többiek által vállalt húsok mellé. Nem kellett sokat tanakodni, már nagyon rég tervben volt, hogy igazi, jóféle lilahagyma lekvárt készítsünk, így idő is maradt rá. Mindenkinek ajánlom, még a roppant kritikus nagymamám is elismerően nyilatkozott róla. Gasztroajándék gyanánt is kiváló, mindenesetre rá kell szánni az időt, ezzel számolj. Bár nem igényel folyamatos felügyeletet, de bő két órát biztosan elrotyog.

Amire szükséged lesz:
   - lilahagyma 5-6 fej
   - vöröshagyma 1 fej
   - olivaolaj
   - jóféle vörösbor, 1,5 dl
   - balzsamecet 2,5 evőkanálnyi
   - só
   - bors
   - méz
   - barnacukor
   - kb. 2 dkg vaj
   - kakukkfű (mi kakukkfüves termelői mézet használtunk)

Ha minden megvan, jöhet a sírás. Pucoljuk meg a hagymákat, vágjuk félbe azokat, és hajszálvékonyan szeleteljük fel. Minél vékonyabbak, annál jobb. Vegyünk elő egy nagyobb edényt, mint amit eredetileg gondoltunk, mert bizony komoly halom lesz. Mindenképpen tapadásmenteset válasszunk, amit le lehet fedni.

Löttyintsünk némi olivaolajat az edény aljába és forrósítsuk fel. Durván másfél evőkanálnyi elegendő lesz, majd kotorjuk rá a hagymahegyet. Folyamatos kevergetés mellett (mindenféle fűszer vagy só nélkül) pároljuk üvegesre, de ne pirítsuk meg. Ha jónak ítéljük, vegyük takarékra a lángot, fedjük le és hagyjuk puhulni. Néha azért érdemes megkeverni, nem szabad lepirítani az alját. Ez a művelet kb 45 percet vesz igénybe, és el is bizonytalanodhatsz – de ne vedd feljebb a hőfokot, dolgozik a meleg a fedő alatt szép lassan.

Ha egész borsot használsz, most van idő azt mozsárban megtörni. Mi fekete és zöldbors kombinációt választottunk, de választhatsz bármilyet. Ha viszont csak feketét, és abból is őröltet használsz, bánj vele kicsit visszafogottabban. Kb 1,5-2 teáskanálnyi egész borsot zúztunk durvára, de ez nem szentírás, mindenki ízlés szerint tehet bele. Ha leketyegett a 45 perc, borsozzunk és sózzunk. A só is megosztó kérdés, már ami a mennyiséget illeti, ráadásul típusonként is máshogy kell kalkulálni. Himalája sóval főzünk, 1 teáskanálnyit használtam. Keverjük alaposan össze, és főzzük el a levét, amit kieresztett.

Jöhet a bor. Egy pohár az ételnek, egy a szakácsnak. A balzsamecet ideje is elérkezett, de ezt nem vámoltuk le.. Közepes lángon 35 percig, lefedve rotyoghat. Valahogy a borral hamarabb eltelt az idő. Ki érti?

Lekerülhet a fedő, ismét főzzük el a leve nagyját, majd jöhet a lényeg. Az aranyló méz adja majd meg (ha kihűlt) az egész főzet lekvár állagát, a barnacukor pedig elmélyíti a színét. 2 evőkanál kakukkfüves méz, 2 evőkanál virágméz és 2 evőkanál barnacukor került a fazékba. Folyamatosan keverjük mostmár. sűrűsödik, zárjuk el a tűzhelyet, hagyjuk kicsit hűlni a lekvárt. Keverjük el benne a vajat, majd szedjük csatosüvegbe. Nekem krétázható befőttes volt csak kéznél:

Kihűthetjük dunsztban is, úgy tovább eláll, de ez az adag már másnap elfogyott. Bátran állíthatom, hogy megérte a könnyeket és a kis macerát! A szilveszteri malacsült mellé is szeretettel ajánlom :)

A szeptember minden szempontból a bőség hónapja. Ha ügyesek voltunk, egyrészről sokféle termést arathatunk le; ami pedig másrészről bőségesen ellát további munkával is, mert a nagyját valahogyan fel kell dolgozni, mégse menjen már pocsékba. 
A bazsalikommal minden bizonnyal jól bántam egész évben, mert egész komoly kis bokrok növekedtek a magokból, amiket elvetettem. Erősen látszik már rajtuk az ősz, így nem sok időm maradt a betakarításra: 
Némelyik szár úgy megerősödött, hogy már kisollóra volt szükségem a szürethez. De mit lehet kezdeni ennyi bazsalikommal? :) régi vágyam teljesült; házi pesto-t készítettünk belőle, mindenkinek szeretettel ajánlom a sok vegyszeres bolti helyett: 

A pesto (ejtsd: pesztó) egy szuper olasz szósz, amelynek nagyon sok fajtáját kóstolhattam már, de talán a legelterjedtebb a genovai receptúra. Nagyon rákattantam mostanában, első sorban tésztaételekhez alapszószként fogyasztjuk (kevés grillezett cukkini és csirkemell társaságában). A genovai pesto bazsalikom alapú, 7 fő összetevőre lesz szükséged, ha el szeretnéd készíteni:

• bazsalikom levél (45-50 g)
• fokhagyma (2-4 gerezd, ízlés szerint)
• pirított fenyőmag vagy mandula (egy kisebb marék)
• extra szűz olíva olaj (kb. 1 dl)
• őrölt parmezán (8 evőkanál)
• só (ízlés szerint)
• bors (ízlés szerint)

Az összetevők mennyisége a rendelkezésre álló bazsalikom mennyiségéből adódott. A fentiek kb. 600-750g tésztához, 4-5 főre bőségesek. De lássuk, hogyan is készült; garantálom, nem lesz bonyolult!

A bazsalikomot mindenekelőtt leszüreteltem, az egészséges leveleket leszedegettem. Alapos mosás és szárítás következik ezután. Használhatunk papírtörlőt, vagy saláta centrifugát is: 

Jöhet a légyeg, a pépesítés, őrlés. Ez gyakorlatilag az egész recept kulcsa – olyannyira, hogy az elnevezés is az olasz „összezúzni”, vagyis „pestare” szóból ered. Az eredeti recept szerint mozsarat illik használni. :) lustábbaknak, mint én a botmixer vagy aprítógép is tökéletes lesz. Elsőként a bazsalikomot aprítsuk össze a fokhagymákkal, majd jöhet az olajos mag (esetemben mandula). A fokhagyma csodálatos, szintén a saját portánkról való, ezért nem is spóroltam vele. 

Ha pépes állagú lett a termék, lapátoljuk rá a parmezánt. Lehet peccorino-t, grana paddano-t egyaránt használni, de akár vegyesen is, kinek melyik a szimpatikusabb. Reszelhetjük, de akár előre morzsolt változatot is választhatunk. Keverjük össze a masszát. Egy folyadékért igencsak kiáltó száraz, de kiváló illatú egyvelegünk lesz. Adjuk meg, ami jár neki, az aranysárga olajat: 

Ezt követően már csak sóznunk, borsoznunk szükséges. Akár frissen is fogyaszthatjuk, de néhány hétig a hűtőben szuperül eláll.

Az augusztus a bőség hónapja. Dúsan terem még a paprika, a paradicsom, már lepottyannak az első barackok és almák is. Bár nem egy farmon gazdálkodunk, de fűszernövényekből, vagy chiliből bizony nálunk is túltermelés van.
Régóta gondolkodom, mitévők lehetnénk a felesleggel - ami azért nem kereskedelmi mennyiség, legyünk őszinték :) de jól jönne egy kicsit később. A fűszernövények esetében a fagyasztás jól bevált, ennek korábban szenteltem már egy egész bejegyzést.. Nade a chili?! 

Némi keresgélés után arra jutottam, egy Jamie Oliver ihlette ecetes savanyúságot lenne érdemes kipróbálnunk. A férjem határozottan támogatta az ötletet. Szeretjük a csípőset mindketten, és persze a savanyút is :) már látom a lelki szemeimmel, ahogy pár hét múlva egy barbeque sütögetés keretein belül a barátaink társaságában elfogyasztjuk az egészet!  

Szerencsére minden akadt a konyhakertben és a fiókban hozzá, ami mázli - mert augusztus 20-án nehezen szerezhető be bármi ilyesmi. Amíg a tárolóban kutattam egy jó méretű befőttesüveg után, a tettestársam már hozzá is látott az előkészületekhez. Mi fog kelleni?

Légmentesen záródó, tiszta üveg(ek)
   - Paprika, amennyi éppen van
   - Egész feketebors ízlés szerint
   - Koriandermag ízlés szerint
   - Néhány babérlevél
   - Néhány gerezd fokhagyma
   - Rizsborecet (fehérborecet is szuper, de hagyományos 10%-os ételecet is     használható, ezt viszont hígítani kell 1:3 arányban vízzel)
   - Cukor (3 púpozott evőkanál 0,5 l rizsborecethez)
   - Só (2,5 teáskanál 0,5 l rizsborecethez)

Szüreteljük le a paprikákat, mossuk meg alaposan. Félénkebbek vágják fel, és kaparják ki belőlük a magokat; mi bátrak vagyunk :) ezután forrázzuk le őket vízzel, fedjük le és áztassuk 5 percig. 

Egy edényben melegítsük össze az ecetet, a cukrot és a sót, dobjuk hozzá a fokhagymát. Elég, ha csak felhevül, picit gyöngyözik, nem kell elforralni. 

A többi hozzávaló a paprikával mehet az üvegbe. Ha felolvadt a cukor és jónak ítéljük az alapot, öntsük a paprikákra.   Zárjuk le az üveget, fordítsuk fejre 5 percre, majd bugyoláljuk be konyharuhába, és tegyük az ágyneműtartóba a takarók közé (dunsztoljuk).
Néhány nap alatt kihül. Ezután pihentessük legalább 2 hetet hűtőben, mielőtt nekiesünk! Én már nagyon várom :) a tűznyelés szerintem garantált.. 

Feltűnt Nektek is, hogy elképesztő módon trendi lett a virágevés?! Ha jobban belegondolunk, talán inkább csak a szép, minőségi ételek élik ismét reneszánszukat, a legtöbb esetben a virágokat pedig inkább csak dekorációs célra használják, bár találunk számos ellenpéldát is. Akár divatos, akár nem – megér a téma egy misét, mivel tombol a nyár, és úton útfélen csodás virágokba botlunk. Összeszedtem néhány gyakori és egyszerű felhasználási módot, tippet és praktikát is, ha egy kicsit szeretnétek feldobni Ti is a vasárnapi ebédet ;) 

Talán az első, és legfontosabb tanácsom: csakis azt edd meg, amiről tudod pontosan, hogy mi, és honnan való! Fontos, hogy megfelelően tájékozódjunk, mert rengeteg olyan szépség található kertjeinkben, amelyek erősen mérgezőek (leanderek, hortenziák, rhododendronok, tavaszi hagymások, trombitafolyondárok – és még sorolhatnám). Ha nem vagyunk teljesen biztosak a dolgunkban, maradjunk inkább a klasszikus rántott húsnál :)
A származás sem kevésbé fontos, mert a virágbolti virágok sokszor kemikáliáktól szennyezettek, ahogyan a forgalmas utak mellett növő barátaik is. A legjobb saját kertből, vagy védett tisztásról szemezgetni.
A nagyobb virágok bibéitől és porzóitól célszerű megszabadulni, valamint tartsuk szem előtt azt is, hogy allergizálhatnak. Kezdjük inkább kisebb mennyiséggel, biztos ami biztos alapon. De mire is használhatók a virágok a konyhában? A lehető legkülönbözőbb dolgokra; készíthetünk belőlük szörpöt, zselét vagy lekvárt, dekorálhatunk velük salátákban, természetes színezékként használhatjuk őket, ízesíthetünk velük, de akár önállóan is fogyaszthatók egyes típusok töltve, vagy rántva. A kombinációk száma szinte végtelen :) nézzünk néhány inspiráló ötletet! 

Klasszikus „szörpnek valók” 
Bodzavirágból már nagyanyáink nagyanyái is főztek szörpöt, én is szoktam. Egyre inkább elterjed a levendula is, de készíthető szörp hársfa virágból, orgonából vagy éppen ibolyából is.

Zselék és lekvárok 
Bizonyára találkoztatok már rózsa vagy bodzavirág lekvárral, talán ezek szintén nem meglepőek :) de kiváló méz vagy zselé készíthető pitypangból, akácvirágból is.

Ízek, illatok 
Ízesítésre legegyszerűbben a fűszernövényeink virágait használhatjuk. Aromájuk mérsékeltebb ugyan, de kiválóak salátákhoz, vagy akár sült húsokhoz is :) Remekül használható és mutatós a rozmaring, a zsálya, a kakukkfű virága. Mindezen felül, ha felhasználjuk a virágokat, megelőzzük a felmagzást, amely általában a növény elsatnyulásához is vezet.
Természetesen nem csak a kifejezetten fűszernövények virágai aromásak. A rózsa, a jázmin és az ibolya édeskések, a kínai krizantém és a spanyol levendula kesernyés, míg a citrom virága, az orgona és a fukszia savanykás ízű.

Dekoráció 
Minden ehetőnek titulált virágot használhatunk dekorációként, és legyünk őszinték, talán ez is a legelterjedtebb az ételek tekintetében. Ajánlom a levendulát, a fuksziát vagy a csodás színekben pompázó, tavasztól késő őszig virágzó árvácskát, torták esetében az orgonát.
Természetesen nem csak ételeink tálalása dobható fel a színes virágokkal, hanem egy egyszerű pohár hideg víz is kaphat általuk ötcsillagos külsőt: 

Természetes színezékek
Fontos infó a kezdő virágtálalóknak: sok szirom bizony erősen engedi a színét. A legismertebbek talán a kék búzavirág, a körömvirág, a bársonyvirág vagy a sarkantyúvirág. Ezeket a tulajdonságokat természetesem kedvünkre ki is használhatjuk :)

Teák 
Talán a virágok egyik legősibb felhasználási módja a teakészítés. Tea készülhet rózsából, hibiszkuszból, bodzából, körömvirágból, kamillából, jázminból, kökényvirágból, hársból és akácból is – a teljesség legapróbb igénye nélkül, természetesen. Legutóbb én bodzavirág teát készítettem: http://balkongaz.reblog.hu/bodzavirag-tea-hazilag

Sütni, tölteni valók 
Leginkább a nagyméretű virágokkal érdemes ebben az esetben próbálkozni, azon belül is talán a tökfélék virágaival. Különleges csemege lehet a töltött cukkini virág, esetleg a bundázott változat :) Ezeken felül találkoztam már tempurázott verzióval, és tejszínes raguban is isteni!

A képek forrása, és további ötletek: http://https://www.pinterest.com/BalkonGaz/flowers-in-kitchen/