Sok helyen találkozhatunk olyan zavarba ejtő jótanácsokkal, minthogy „savanyú talajon virít” vagy „a meszes talajt kedveli”, de sokunknak ez amolyan nesze semmi, fogd meg jól információ. Vagy abba ültetjük a növényt, ami éppen kéznél van, vagy éppenséggel fogalmunk nincsen, milyen a kerti talaj, mert nem rendelkezünk méregdrága műszerekkel vagy tesztcsíkokkal és csak próbálkozunk. Egy gyors házi praktikát hoztam, amivel viszonylag egyszerűen megállapíthatjuk, milyen típusú talajunk van, ezáltal sok pénzt megspórolhatunk, ha csak olyan növényeket veszünk, amik jól is érzik majd magukat benne.

Egy kis összefoglaló:
A talaj kémhatását pH értékben fejezzük ki. A 4,0-6,8 tartomány savanyú, 6,8-7,2 közömbös, míg 7,2-től lúgos (meszes) talajról beszélünk. A talajok kémhatása viszonylag állandó, így tehát érdemes a „javítás” helyett a talajnak megfelelő növényeket választani, de egy költségesebb talajcserével persze minden megoldható :) Erkély körülmények közt azért minden sokkal jobban szabályozható.

Én egy régi, gazos balkonláda földjét vettem górcső alá most, vagyis tettem pohárba. A vizsgálathoz mindössze két pohárra, kis ecetre, szódabikarbónára és desztillált vízre lesz szükség. A desztvíz benzinkúton, barkácsboltban kapható, de akinek pl. szárítógépe van otthon, könnyebben hozzájuthat. 
A kísérlet igen egyszerű. Helyezzünk 1 kanál földet a pohárba, majd öntsük fel fél deci vízzel, és alaposan keverjük el. Ha feloldódott, az egyikbe löttyintsünk egy evőkanál ecetet, a másikba egy teáskanálnyi szódabikarbónát, kicsit rázzuk össze és figyeljük, mi történik: 

Esetemben a szódabikarbónás oldat pezsegni kezdett. Mit is jelent mindez? Mivel a szódabikarbóna lúgos kémhatású (pH 8,4-es), így savas környezetben reakcióba lép, tehát pezseg – ebből tudom, hogy az oldatom kémhatása savas, tehát a földem savanyú. Amennyiben az ecetes megoldás pezseg fel, úgy lúgos, vagyis meszes talajról beszélünk.

Természetesen ez a megoldás nem ad teljesen pontos képet a talaj pH értékéről, de mindenképpen jó kiindulásként szolgálhat.

Bizonyára sokan tudjátok, hogy a vendéglátás/rendezvényszervezés területén dolgozom. Sorstársaim ennek tudatában pedig pontosan átérzik, hogy mit is jelent ez valójában így az ünnepek közeledtével: mérhetetlen mennyiségű munkát, hihetetlenül kevés szabadidőt. Folyamatos rohanást magunk után az ajándékok beszerzésével, a házimunkával, a lakás feldíszítésével – és még fokozhatnám :) a lényeg, hogy olyan igazi felkészülésre soha nincs idő.

Tavaly történt, hogy egy roppant fárasztó hétvégi etap után, kimerülten hazaérve a lakás csodálatosan feldíszítve várt; a férjem igazán kitett magáért – pedig ő sem kevésbé elfoglalt :) Hihetetlenül jólesett, egy pillanatra el is felejtettem minden nyomorom. De természetesen nem ömlengeni szeretnék, hanem kiemelném a tavalyi dekor egy olyan elemét, ami teljesen saját ötlete volt, és azonnal beleszerettem; íme, a szent grál, a bejárati ajtó csomagolása: 

Hihetetlen, hogy egy kis csomagolópapír és némi masni mennyire fel tudja dobni a lakást! Főleg, ha esetleg a rendelkezésre álló hely sem túl nagy. Bevallom őszintén, annyira tetszett, hogy a masni nélküli papírburkolatot csak nyáron szedtük le, de idén természetesen –már közösen- újradíszítettük. Ha Te is szeretnéd kipróbálni, csak az alábbiakra lesz szükséged:

• csomagolópapír (az ajtó méreteit vedd figyelembe, és a papír mintáját is)
• masni, szalag
• cellux
• olló
• sniccer/szike
• szék, fellépő vagy kislétra (ha Te sem nőttél magasra)

Mi folyamatában mértük, vágtuk a papírt. Sajnos a mintaválasztásnál nem voltunk most nagyon ügyesek, így hosszában nem működött a dolog; keresztbe (3 darabból) jött ki a teljes felületre. Egyszerűbb a tetejéről indulni, de gyakorlatilag mindegy :) 
Ketten könnyebb persze, mert amíg az egyikőtök az érdemi munkát végzi (mint hajtogatás, ragasztás) a másik tudja tartani a papírt, illetve vágni a celluxot. Ebben az esetben én csak a kukta voltam :) Rögzítsd tehát az első csíkot, csomagold be az ajtó tetejét! Ha bejárati ajtóra dolgozol, biztosan találkozol egy kukucskálóval. Ezt óvatosan szikével körbe kell vágni, így a funkciója is megmarad. Fontos, hogy jobb minőségű csomagolópapírt válassz; az nem szakad, és hajtani is könnyebb. 

Jöhet a következő sor. Itt a kilincs és a zár lesz problémás. Egy kis lyukat vágtunk, amin átbújtattuk a kilincset, majd a zárat vágtuk körbe. A legalsóval már nincsen sok baj. A lényeg, hogy ne érjen le a földre a papír, mert nyitás-zárás közben elszakadhat. az idei mű: 

Elképesztő mennyiségű orchideát gyűjtöttünk össze az évek alatt, így kénytelen voltam némi fifikára is szert tenni, mert egy idő után a locsolás egy fél napos programmá vált (az áztatós módszer híve vagyok). Első sorban az éppen nem virágzó lepkeorchideák nyári regenerálásához adnék most egy tuti tippet azoknak, akik télen szeretnének sok szép virágban gyönyörködni. 

Sajnos az új lakásunk adottságai (ablakpárkányok hiányában) nem feleltek meg az igényeiknek, így nagyon elsatnyultak. Tavaly nyáron úgy döntöttem, száműzöm a zöld kórókat az erkélyre, egy árnyékos részre.  A leander tövében kaptak helyet, ahol minden locsolás alkalmával megspricceltem kicsit azokat is (a leveleket sem kíméltem).
Emellett a természet gondjaira bíztam őket, így bőséggel jutott esővízből is, amiről mind tudjuk: az orchidea egyik legjobb barátja :) Akkor érdemes behozni őket, ha már éjjel 16 fok alá süllyed a hőmérséklet, ezt a hűvöset nem viselik jól. Ilyenkor egy ragacsos anyagot választanak ki, könnyű felismerni – addig viszont csodaszépen feltöltődnek.

A legnagyobb meglepetésemre nyár végén már felfedezhetőek voltak a virágszár hajtások, amik ősz végére csodálatosan virágba borultak: 

Tehát ha lehetőséged van rá, érdemes árnyékos helyre „nyaralni küldeni” kedvenceidet. Ha ez nem működőképes, akkor az is nagyon sokat segít, ha egy-egy meleg zápor alkalmával kipakolod a növényeket, hogy felüdülhessenek egy kis lágy esővízzel: 

Ha ez az út sem járható, gyűjts egy kis esővizet egy nagyobb kaspóba, és 10-20 percre állítsd bele növényed, hogy a kéreg jól megszívhassa magát. Csöpögtesd ki, és az orchideád meghálálja!