Avatottabbaknak bizonyára nem fogok nagy újdonságot elárulni azzal, hogy a leander viszonylag könnyen szaporítható. Két metódusa is létezik; egy a türelmetlenebbeknek, és egy a kalandvágyóknak :) 

A gyorsabbik megoldás elég sablonos, nem is vesztegetnék sok szót most rá. Végy egy egészséges ágat, gyökereztesd meg, és ültesd el. Pont, mint egy szereld össze magad bútor; nem ér nagy meglepetés, de jobb esetben azt kapod, amire számítottál. Nagyon sok előnye van persze (gyorsan egy nagyobb, hamarabb virágot bontó példányra tehetsz szert, nem igényel különösebb szakértelmet, és még sorolhatnám). Ezt ki is veséztük már, részleteket itt találsz: http://balkongaz.reblog.hu/italiabol-jottem 

Ezúttal inkább a másik, kicsit kifinomultabb megoldással szeretnék foglalkozni, ami bár jóval macerásabb, mégis egy megszállott kertészkedőből jóleső bizsergést válthat ki – szaporítsuk a leandert magról! Hogy miért jó? Mert izgalmas, illetve a dugványozós megoldással szemben (amennyiben több fajta leandert is tartasz) elképzelhető, hogy az anyanövénytől eltérő virágú egyedet „hozol létre”. Persze ez egyáltalán nem biztos, illetve 3-5 évet biztosan várnod kell, hogy kiderüljön az eredmény, mert virágzásra csak ennyi idő múltán számíthatsz :)

Inkább a türelmed teszi próbára a módszer, mintsem a szakértelmed.Ha ki szeretnéd próbálni, most kell kicsit résen lenned. Figyeld a növényed, mert a beporzott, megtermékenyült virágok alatt fejlődnek a magházak (vagy magtokok). 
Ha nincsenek magozós ambícióid, távolítsd el ezeket a hosszúkás valamiket. Ha úgy döntesz, hogy kipróbálod, akkor is csak 1-2 hüvelyt hagyj meg, mert komoly energiát igényel a növénytől a tok fejlesztése, amit addig sem a virágzásra fordít. A magházak ősz végére, tél elejére érnek be, és pattannak ki. Én még ez előtt leszüretelem, és papírzacskóba teszem őket, a csíráztatást pedig január/februárban kezdem.

Mire előveszed, a magház jobb esetben felhasad, és előtör belőle a sok kis ejtőernyős barna mag (ezért kell a zacsi). A szép kövéreket érdemes kiválogatni, és csak ezeket felhasználni. A csíráztatáshoz egy kis edényre, és vízre van szükség csupán, ebbe szórd bele a szerencséseket – és várakozz. Ha a magok frissek és nagyok, akár 24 óra leforgása alatt megindulnak. (a kezdeti munkálatokról részletesen itt: http://balkongaz.reblog.hu/madarat-tollarol-leandert-magjarol)  

Napról napra megfigyelhető lesz a növekedés. Először a fehér gyökérhajtás jelenik meg, majd szépen lassan letolja magáról a burkot a sziklevél is. Ha a gyökérke már elágazó „szőrös”, elültethetjük bátran, de várakozhatunk is, amíg megerősödnek kicsit a növények, és előbújnak a levelek. Cserélgessük a vizet, nem fog megrohadni :)

Ültetéshez én leandereknek megfelelő közeget használtam, majd egy fűtetlen, de világos helyiségben teleltettem őket. 

Felnyurgultak picit, és szépen be is atkásodtak tél végére :) sokszor vágtam vissza őket tőből, de a nagyja mindig kihajtott, és egyre erősebbek lettek. 
Tavasz végétől fokozatosan kiszoktattam őket a teraszra, és gondos öntözés mellett folytattam a gyakori visszametszést. A tél beköszönte előtt ültessük át, vagy össze a kis leandereket! 

A csemeték sötétben, 10-12 fokon (az alagsori tárolóban) kevés öntözés mellett vészelték át a következő telet. Egész jól megúszták a kártevőket ezúttal :) Tavasszal ismét fokozatosan szokták meg a napsütést, és kezdenek szépen erőre kapni: